Gazdaság

CUKORBAJOK

/ 2005.09.15., csütörtök 14:28 /

Befellegzik a cukoriparnak számos uniós tagországban, ha az európai képviselők a jelenlegi formájában fogadják el brüsszel javaslatát a cukorrendtartás reformjára. Magyarországnak mindenképpen károkat okoznak a tervezett változtatások.

Senki sem tudja pontosan megmondani, mire számíthat a magyar cukorágazat a következő egy-két évben - vélik szakértők a formálódó uniós reform kapcsán. Csak annyi biztos, hogy már megint nincs szerencsénk: alighogy beléptünk a várva várt közösségi támogatási rendszerbe, máris szembe kell néznünk az összeomlásával.

KESERŰ REFORM

Kétségtelenül eljárt az idő a cukoriparnak védettséget nyújtó, ám 1968 óta lényegében változatlan formában működő EU-szabályozás fölött. A bonyolult, egymást átfedő támogatási jogcímeknek köszönhetően az uniós cukorrépa-termelők átlagos haszonkulcsa két és félszerese az egyéb szántóföldi növényeknél elérhető nyereségrátának. A feldolgozók is busás hasznot tesznek zsebre. A különféle szubvenciók és a magas vámok miatt az uniós cukor közmondásosan drága: egy kilóért háromszor annyit kell fizetni, mint a világpiacon. Mostanra felborult a piaci egyensúly is: a rendszer több millió tonna cukorfelesleget termel, amelytől csak jelentős exporttámogatás mellett lehet megszabadulni.

Az Európai Bizottság már jó ideje dolgozik a cukortermékpálya átalakításán, már csak azért is, mivel a hatályos szabályozás 2006 júniusában lejár. A reform most különösen időszerűvé vált, miután a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) is szemet szúrt az uniós támogatási gyakorlat. A WTO Brüsszelt vámleépítésre, az importcukor beengedésére és az exporttámogatás csökkentésére szólította fel.

A reform fájdalmas, de szükséges - jelentette ki Mariann Fischer Boel mezőgazdasági biztos, amikor az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta javaslatait. A cukorrendtartás reformjának főbb elemei a következők: 2006-tól két év alatt az eddigi intervenciós ár helyét a 39 százalékkal alacsonyabb referenciaár veszi át, vagyis a fehércukor mostani tonnánkénti 632 eurós ára 385 euróra csökkenne. Ezzel megszűnik az intervenciós rendszer (amely megakadályozza, hogy bizonyos szint alá zuhanjon a termék ára). A cukorrépa sem kerülheti el a sorsát: a 2007 őszén betakarítandó termény felvásárlási ára 42,6 százalékkal maradhat el a jelenlegitől. A gazdáknak vigaszul szolgálhat, hogy a répa árának csökkenése okozta bevételkiesés 60 százalékát kompenzáció gyanánt megkaphatják. Az EU a támogatható export mennyiségét a jelenlegi 2,4 millió tonnáról 0,4 millióra mérsékelné. Ezzel egyidejűleg uniós szinten közel ötmillió tonnával csökkentené a termelést, és lehetővé tenné a tagoknak, hogy fel nem használt kvótáikkal kereskedjenek. Ugyanakkor az ágazatra költött évi 1,5 milliárd eurós összeg nem változna, mivel a megtakarítást a termelést feladók kompenzálására költenék. A gyárukat bezáró tulajdonosok az uniós kasszából jövőre tonnánként 730, majd a következő évek során 625, illetve 520, végül pedig 420 eurót kapnának.

NYERTESEK ÉS VESZTESEK

Elsősorban az írek, a görögök, a portugálok, a spanyolok, az olaszok, a lengyelek és a finnek ellenzik vehemensen a tervezetet. Sokallják a 39 százalékos árcsökkenést, keveslik a bevezetés két évét, a hatvanszázalékos ellentételezést és a termeléssel felhagyók kompenzálását. A Cukorrépa-termelők Nemzetközi Szövetsége drámai forgatókönyvet vázol fel: egyharmadával csökkenhet az EU cukortermelése, a répatermelők átlagosan 6500 eurót veszíthetnek, mintegy 80 cukorgyár bezárhat, és az ágazatban dolgozók közül 150 ezer embernek szűnhet meg a munkahelye. Csak a hatékonyan termelők - Észak-Franciaország, Németország, Belgium, Svédország, Egyesült Királyság - maradnának versenyben - figyelmeztet Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft. igazgatója. A termelés szempontjából kevésbé kedvező éghajlattal rendelkező mediterrán és egyes kelet-közép-európai országokban alaposan megkeseredhet a cukortermelők és -feldolgozók élete, hiszen eddig is csak a magas intervenciós árak, a védővámok és a támogatások tartották őket felszínen.

Szabad-e olyan reformot bevezetni, amelynek ennyi vesztese lehet? - tette fel a kérdést Brüsszelben több ezer gazda és cukorgyári munkás, akik a támogatások megnyirbálása ellen tüntettek. Ők valóban rosszul járhatnak, ám "kenyéradó gazdáik" nem feltétlenül. Az eddigi kényeztető szabályozásnak köszönhetően a piac rendkívül koncentrált, öt csoport tartja kezében a közösségi cukorkvóta több mint felét, tíz tagállamban pedig a kvótát egy vagy két cég tölti ki - mutatott rá Fórián. A cukorlobbi tagjai már régen megneszelték, hogy a piacvédelem hamarosan megszűnik, így nyereségük jelentős részét a tengerentúli országok cukornádültetvényeibe fektették be, s most ők is ott toporognak termékeikkel a közösségi piac határain, és várják a védővámok és egyéb kedvezmények lebontását. Nekik komoly motiváló erő, hogy a cukornádból 200 dollár alatt, míg a cukorrépából jóval drágábban, a fent említett 632 euróért lehet előállítani egy tonna cukrot. Valójában kapóra jön nekik a reform: leghatékonyabb gyáraik versenyképesek lesznek, az elavultakat pedig közösségi pénzen zárhatják be.

HAZAI VESZÉLYEK

Igen erős belső és külső érdekek késztetik tehát az EU-t a szabályozás átdolgozására. A változás elkerülhetetlen, csak a mértéken és az időzítésen folyik a vita. A Fidesz már felszólította a Gyurcsány-kormányt, hogy határozottabban lépjen fel a magyar cukorágazat védelmében. Magyarország amolyan határeset - nem lehet egyértelműen eldönteni, mekkora veszély fenyegeti az ágazatot. Árulkodók azonban Gráf Józsefnek, az agrártárca vezetőjének a szavai: "ha most 39 százalékos első menetes árcsökkenés következne be, akkor a magyar termelők mintegy 30 százaléka automatikusan kiesne a piacról". Ezért véli úgy a legnagyobb ellenzéki párt, hogy erőteljesebben lobbizhatnának képviselőink Brüsszelben, hiszen a legrosszabb esetben tízezer ember megélhetése forog kockán. Glattfelder Béla néppárti képviselő már tett egy áthidaló javaslatot: legfeljebb 25 százalékos árcsökkentést tartana reálisnak, és a termelők kompenzálásának mértékét 90 százalékban határozná meg.

Jelenlegi formájában túl radikálisnak és drasztikusnak tartja az uniós reformtervezetet Koczka Zoltán is. A Cukor Terméktanács titkára szerint a magyarok csak mérsékeltebb átalakítást támogatnának, ami lehetőséget adna rá, hogy az átlagos körülmények között működő gyárak fennmaradjanak. Azt is szeretnék, ha az EU a helyi sajátosságokat is figyelembe venné a kompenzációk megállapításakor.

Bár a találgatásoktól mindenki ódzkodik, az biztos: egyes répatermelőknek fel kell hagyniuk tevékenységükkel. Csak az maradhat talpon, aki legalább 50 tonna/hektár átlagot képes produkálni. Az életben maradás további feltétele lehet, hogy a termelő minél közelebb legyen a feldolgozó gyárhoz, mivel a szállítási költségek is egyre nagyobb súllyal esnek latba. A hazai cukorgyárak (tulajdonosaik a Südzucker, a Nordzucker és az Eastern Sugar) jó hatékonysággal működnek: répafeldolgozó kapacitásuk napi 7300 tonnára rúg, ami megfelel az uniós átlagnak. Ugyanakkor rossz jövedelmi pozícióból vághatnak neki a reform időszakának, mivel a megszűnő uniós szabályozás már mostanában sem működött úgy, mint régen - véli Koczka Zoltán. Számolni kell azzal is, hogy valamelyest zsugorodik a jelenlegi éves 402 ezer tonnás cukorkvótánk is. Mindezek alapján nincs kizárva, hogy a még működő öt gyárból egy vagy több bezár.

A magyar cukorágazat tehát abban érdekelt, hogy a reformjavaslatok felpuhuljanak, és bevezetésük minél inkább elhúzódjon. Túl sok idő azonban nincs ennek kommunikálására: novemberre az unió agrárminisztereinek meg kell egyezniük a reform végleges változatáról, hogy a WTO decemberi hongkongi tanácskozásán már egységesen képviselhessék az európai álláspontot. Hiába kapálóznak az ellenzők, az uniónak meg kell nyitnia piacát a nádcukor előtt. Az már más lapra tartozik, hogy fogyasztóként az üzletekben is találkozhatunk-e majd az olcsóbb cukorral.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.