Az elmúlt 200 év legsikeresebb nemzete az Egyesült Államokban lakik, a 320 millió amerikai polgárból 243 millió él városban: az USA sikere a városi élet sikere. Az ókori Athéntől Rómáig, a középkori Firenzétől Párizsig, a mai Londontól New Yorkig az új tudás, az innováció a városokban született meg. A város "tér nélkül" kapcsol össze embert és vállalkozást, sűrű emberi és üzleti hálók kialakulását hozza. Ma a Föld lakosságának 50 százaléka városban él, s az arány nő, mert a gazdagság és tudás felhalmozódásával az emberek és a vállalkozások városokba költöznek. Az ember ugyanis társas lény, másokkal együtt szeret és tud élni, dolgozni, szórakozni. A városokban több a munka, magasabb a kereset, erősek a tudást adó intézmények, jobbak a szabadidő eltöltési lehetőségei, s nagyobbak a pártalálási arányok, mint a kisebb településeken.

A sikeres városok eltérő okokból sikeresek, de minden siker mélyén a város által lehetővé tett sűrű emberi és üzleti kapcsolatok állnak. Tokió sikere azon alapult, hogy egy gyorsan gyarapodó ország fővárosává tették. Szingapúr és Gaborone (Botswana fővárosa) sikere a gazdasági szabadságon, a tulajdonjog védelmén és a jó vezetésen alapult. London a világ egyik legtöbb szórakozási és vásárlási lehetőségét nyújtó városa lett, ahogy New York is, vezető pénzügyi és kereskedelmi központi szerepük mellett. Boston, Minneapolis és Milánó okos városok, ahol a tudás megszerzése és üzletté való átváltása a siker forrása. Vancouver jól használja kitűnő természeti és éghajlati adottságait, és jó életet kínál lakóinak.


Magyarországnak óriási szerencséje, hogy Budapest az egyik legnagyobb város Berlin és Moszkva között: mérete és adottságai szerint regionális, sőt globális központ lehetne. Gazdaságtörténeti tény, hogy a városfejlődés lemaradása, a mai főváros késői kifejlődése, a városi iparok gyengesége, az egyetemek késői alapítása és a Duna keleti folyásiránya miatt már történelmünk első 500 évében lemaradtunk Nyugat-Európához képest. Azután jött az óceánok meghódítása, majd a török és osztrák "birodalmi fogság". 1867 után ezt kezdtük ledolgozni, leginkább a vasúti forradalom és Budapest gyors fejlődésének köszönhetően. Majd, lássuk be, elakadtunk. Döntően azért, mert 1944 és 1956 között nem védtük meg közel egymillió zsidó, német és magyar városlakónkat, akik már városban laktak, vagy a későbbi hazai városfejlődés motorjai lehettek volna. Ma legalább egymillió városlakónk hiányzik itthon, miközben London, néhány német és osztrák város közel félmillió magyart vonzott az elmúlt évtizedben.

A magyar nemzetstratégia és gazdaságpolitika legfontosabb céljai közé tartozik a hazai városfejlődés új alapokra helyezése. Sikeres, tehát dinamikusan fejlődő települések - főváros, nagyvárosok, kisvárosok - nélkül nincs magyar siker ebben a században. Budapest kertvárosának kellene tekintenünk valamennyi határon belüli magyar várost, és a budapesti 2,5 milliós gazdasági övezet fejlődése húzhatja magával az egész nagytérség fejlődését. Nagyvárosaink kertvárosainak kellene tekintenünk minden környező kisebb várost és települést. A Kárpát-medence határon kívüli városainak is egyik természetes központja a magyar főváros. A városmagok és kertvárosok dinamikusan együttműködő hálóját kellene kialakítanunk, ehhez fejlett közlekedési infrastruktúra, virágzó vállalkozások, globálisan nyitott tudásközpontok és erős, bővülő középosztály kell.

Ötszázezer uniós munkavállalónk csak dinamikusan fejlődő városokba jön haza.