Heim Péter: „Elmentünk a falig”

/ 2014.04.21., hétfő 11:20 /
Heim Péter: „Elmentünk a falig”

A jó makrogazdasági mutatók nem kizárólag az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetők - mondja Heim Péter. A kormánynak beszállító Századvég Gazdaságkutató elnöke szerint már nem lehet folytatni a rezsicsökkentést, ugyanakkor kritikusan fogalmazott az Orbán Viktor legújabb csodafegyverének tartott nonprofit közműszolgáltatásról.

Fotók: Szabó Balázs 

- Számított a kétharmadra?

- Várakozásaimhoz képest rosszul szerepelt a Fidesz. Volt közvélemény-kutató, mely 50 százalék fölötti listás eredményt várt. Nem akarok ünneprontó lenni, de el kellene gondolkozni, miért hiányzik néhány százezer voks.

- Vajon miért?

- Az emberek nem szeretik a hosszú háborús hadviselést. Egy részük már belefáradt ebbe, s békére vágyik. Ezért örvendetes a miniszterelnök legutóbbi megnyilvánulása, mellyel békülékenyebb hangot ütött meg az unióval kapcsolatosan, és egyértelművé tette: az ország jövőjét továbbra is az EU-ban képzeli el. A budapesti eredményekből a Fidesznek le kell vonnia a tanulságokat: a fővárosi értelmiséggel ki kell egyeznie. A Jobbik megerősödését a fiatalok elpártolásával magyarázom; a kormány nem igazán foglalkozott velük az előző ciklusban. Pedig európai programok szervezésével meg lehetne fogni őket is. Azt viszont látni kell: az értelmiségi fiatalság nem Keleten, hanem Nyugaton akar élni. Bár nem hiszem, hogy örökre elidegenedtek a hazájuktól, jelzéseiket komolyan kell venni.

- De miért bukott meg a baloldal?


- Ha valaki nagyon elégedetlen volt az Orbán-kormánnyal, akkor is nehezére esett volna egy ilyen katyvaszos, teljes hangzavarban lévő társaságra szavazni. A Jobbik nemcsak a fiatalok körében erős, hanem a társadalom leszakadó rétegeiben is. Pont ott, ahol korábban az MSZP-nek is erős volt a támogatottsága. Az elpártolókat a baloldal könnyen vissza tudná szerezni, ha tisztán baloldali társadalom- és gazdaságpolitikát követne. Ennek létjogosultságában én nem hiszek: szerintem csak a konzervatív gazdaságpolitika vihet előrébb egy országot. Veszélyesnek tartom ugyanakkor, hogy a populáris nézetekre való igény elhatalmasodott a társadalomban. Ha a baloldal megpróbálja visszaszerezni a szavazóit például a Jobbiktól, akkor nyitnia kell a középosztály alsó rétege és a szegények felé. Ez viszont csak ígérgetéssel fog menni.

- Mit gondol, marad a kormány unortodox gazdaságpolitikája? Elvégre már látszanak az eredményei.

- A jó makrogazdasági mutatók nem kizárólag az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetők. Egy helyreállítódási perióduson megy keresztül a magyar gazdaság. Lényegében az elmúlt hét évben recesszióban voltunk: a lakosság és a bankok igyekeztek leépíteni a hiteleiket, javítani pénzügyi pozícióikat. Bár a lakosság esetében a jövedelemhez viszonyított hitelállomány szerintem még 2015 nyaráig csökkenni fog, már most látható, hogy egyre több pénz van az emberek zsebében. Persze, nem mindenkiében, mert a fellendülés először a társadalom legfelsőbb rétegeiből indul ki, és nem a szegényektől. Ennek leszivárgása pedig lassú folyamat. Tudom, nem szokás Bajnai Gordont dicsérni, hibái mellett viszont az erényeiről sem szabad megfeledkezni: ha nem törli el a 13. havi nyugdíjakat és jövedelmeket, akkor ma is fenntarthatatlan pályán mozogna az államháztartás.

- Ez nem Bajnai ötlete volt: a Valutaalap kérte a hitelért cserében.

- Akkor is ő lépte meg. A közgazdászok már régóta sürgették a teljesítmény nélküli jövedelemkiáramlás megszüntetését. Szerencsére a második Orbán-kormány intézkedései is mind a külső és a belső egyensúly javításának irányába hatottak. A kabinet sokat tett a nagy külső adósság leépítéséért is, ami Magyarország sérülékenységének továbbra is legfőbb oka. Az egyensúlyjavítás egyik legfontosabb eleme a multinacionális vállalatokkal szembeni kemény fellépés, a jövedelmeket itthon tartó gazdaságpolitika meghirdetése volt. De a kormány drasztikusan lépett a munkaerőpiacon is. Politikailag persze nem volt hálás feladat, mert a munkanélkülieknek három hónapnyi segély után ismét el kell kezdeniük munkát keresni, a rokkantnyugdíjasokat pedig a kormány igyekezett visszalökdösni a munkaerőpiacra. Ez azonban mind feltétele volt annak, hogy Magyarország gazdaságilag megújuljon.

- Ha marad a kormány gazdaságfilozófiája, az adósságcsökkentés, a külső egyensúly javításának politikája, marad a konfrontatív hangnem is?

- Ha nő a szétosztható torta nagysága, akkor mindenki meg fog nyugodni egy kicsit. Ha pedig több lesz az elkölthető jövedelem az országban, akkor nem lesz szükség belemenni ennyi konfliktusba. A Jobbik megerősödésétől tartva a Fidesz fenn fogja tartani a harcias retorikát, ez viszont káros az országra nézve, mert félelmet kelt és elriasztja a külföldi befektetőket. Ravasz szabályozási módszerekkel gyakran hamarabb célt lehet érni, mint nyers hatalmi erővel, kemény kommunikációs hadviseléssel. Ami a külső egyensúlyt illeti: azt tovább már nemigen kell javítani. Az ország fizetésimérleg-többlete hárommilliárd euró körüli. A következő négy esztendőben pedig évi négymilliárd eurónak megfelelő uniós forrás áramlik majd be hazánkba, így Magyarország külső hitelpozíciója a négy év alatt legalább 28 milliárd euróval fog leépülni. Ez látványos javulás.

- Az államháztartási hiány alakulása is látványos. Az első három hónapban összejött az egész évre tervezett deficit 70 százaléka, több mint 700 milliárd forint. Az ellenzék máris megszorításokért kiált.

- Nem látok okot a megszorításra: a költségvetési hiány lefutása a szokásos. Lehet, hogy a költségvetés tartalékaiból zárolni kell 50 vagy 100 milliárd forintos nagyságrendben, a folyamatok belső korrekciókkal kézben tarthatók. Idén is három százalék alatt lesz az államháztartás hiánya, s úgy látom, a kormány jövőre inkább már a két százalék körüli deficitet célozza meg.

- Mely területeken kellene a kormánynak reformokat végrehajtania?

- Az ország alapjának a szellemi tőkének kell lennie, ennek erősítése nélkül sehová sem fogunk jutni. Magyarország lassú lecsúszása a szomszédokhoz képest mindaddig folytatódni fog, amíg rá nem jövünk, hogy a humántőkébe való befektetés kulcsfontosságú. Mivel aránytalanul sokat költünk a gazdasági szektor támogatására, ezért elsősorban erről a területről lehetne pénzt kivonni, s az oktatásba, valamint az egészségügybe átcsoportosítani. Szingapúr vagy Finnország, s még Amerika sikerének is a versenyképes oktatási rendszer az alapja. El kellene érni, hogy megint legyenek kiváló iskoláink és egyetemeink. Nem kell ezernyi egyetemet fönntartani. Legyen egy tucat, rájuk viszont áldozzunk tisztességesen: forrásokat semmiképp se vonjunk ki a rendszerből.

- Hogy látja: mire jó a nonprofit közműszolgáltató? Van még tere egyáltalán a rezsicsökkentésnek?

- A rezsicsökkentéssel már elmentünk a falig: tovább nem lehet folytatni. A hazai lakossági gázárak lejjebb jöttek nemzetközi összevetésben, így az áramárak is. De ha a szolgáltatáson nem marad marzs, akkor ez a működtetés rovására fog menni. Konzervatív közgazdászként nem hiszek abban, hogy bármilyen ágazatot nonprofittá kellene alakítani. A profit minden gazdasági társaság működésében fontos szempont. Ha egy vállalat tisztességes versenyben profitra tesz szert, annak örülni kell, s arra kell ösztönözni, hogy azt beruházásokra fordítsa. A nyereségességet persze korlátozni is lehet, hogy ne alakuljon ki monopolprofit. Ha a kormány a nonprofit energiaszektor mellett dönt, ám legyen. Ettől én még a magánszektor szerepében és erejében hiszek. A nonprofit energiaszektor inkább baloldali gondolkodásmódra vall, ezért nem örülök neki.

- Említette, hogy a bankok esetében még tart az alkalmazkodási időszak. Vajon a jegybanknak meddig kell kisegíteni őket a hitelprogramjával?


- A növekedési programot 2015 nyaráig meg kell hosszabbítani. A bankrendszer onnantól már képes lesz a hitelezésre - feltéve, hogy nem tesz több terhet a nyakába a kormány, és a hitelállomány változásától teszi függővé a bankadó mértékét.

- Pedig a hitelprogram második szakasza nem különösen sikeres.

- Ez szabályozási problémákra és az önerő hiányára vezethető vissza. Az a gond, hogy egy projekt megvalósításához 40-50 százalékos önerőre van szükség. Ahhoz, hogy a jegybank által felkínált 2000 milliárd forintos hitelkeret kimerüljön, legalább ugyanennyi önerőre lenne szükség. De honnan is lenne ennyi pénz, miközben a teljes magyar vállalkozói szektorban 4500 milliárd forintnyi forrás van? Ráadásul annak kétharmada multinacionális nagyvállalatoknál. A hazai kis- és középvállalkozások likviditása így ezermilliárd forint körüli lehet. Ezért is kellene a hitelprogramban 20 százalék alá vinni az önerőt. Gazdaságunk növekedési ciklus elején áll, így ezen hitelek bedőlési valószínűsége pár százalék.

- Történelmi mélységben az alapkamat, a forint pedig tartósan gyenge. Ez mennyire szerencsés kombináció?

- Szerintem már elértük a kamatcsökkentési periódus alját. A hosszú távú infláció 2,5 százalék körül van, így a jegybanknál elhelyezett betéteken gyakorlatilag már nincs reálkamat, pedig a megtakarításösztönzés érdekében valamennyire szükség volna. A gazdaság esetében a tartósan három százalék alatti kamatszintet ezért nem tartom egészségesnek, mint ahogy a gyenge forintárfolyamot sem. Most az ideális árfolyam a 305 forint/euró körüli szintnél, 300 és 315 között lehet. A jegybank monetáris tanácsa viszont a további kamatcsökkentéssel azt kockáztatja, hogy ha változik a nemzetközi tőkepiacokon a kedvező hangulat, akkor a forint drasztikusan meggyengülhet, s pillanatokon belül átlépheti a 320-330-as szintet. A növekedési hitelprogram fenntartása részben attól is függ, hogy stabil lesz-e a forint árfolyama.

- Mit tenne a devizahitelekkel?

- A költségek harmadolását támogatnám, hiszen minden szereplő hibás a kialakult helyzetért. Ez erkölcsileg és közgazdaságilag is vállalható: a bankrendszer, a magánszektor és az állam is viselje a devizahitelekkel kapcsolatos költségeket úgy, ahogy most az árfolyamgát is működik. Azért lenne fontos, hogy megoldjuk a devizahitelek ügyét, mert az adósok most illúziókat táplálnak ezzel kapcsolatosan, ami hatással van a bankrendszer hitelállományának minőségére is. Senkinek se jó, ha húzzuk-halasztjuk ezt az ügyet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

„Odafurakodnak, de Kocsis Zoltán tüze fogja elégetni őket”

Kocsis Zoltánt üstökösnek nevezi, és bizalmas barátja volt. Rácz Zoltánt, az Amadinda együttes tagját a Presser Gáborral közös szilveszteri bulikról és a kortárs zenéről kérdeztük, de közben üzent a kritikusoknak is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Kiszámoltuk: ezért nem jó ötlet az óraátállítás eltörlése

Elsőre gumicsontnak gondolnánk, pedig több mint egy évszázada világszerte politikai csaták tárgya a nyári időszámítás. Hány világos téli reggelt áldoznánk fel a kevésbé sötét estékért a parlament elé kerülő javaslat szerint? A friss Heti Válaszból kiderül.

Gyurcsány Ferenc már diadalmas visszatérésről álmodik (2022-ben)

Az előző ciklus felénél a baloldal erősen bízott abban, hogy a Fideszt leválthatja 2014-ben. Most az önbizalom megcsappant, és az innováció is hiánycikk. Gyurcsány Ferenc viszont 2022-es diadalmas visszatérésről álmodik. Minden, amit a magyar baloldalról tudni érdemes – a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb törvénnyel kényszerítik ki a gyerekeiktől szüleik eltartását

Angliában tavaly óta már nem az infarktus és a rák a legfőbb halálok, hanem az idősek szellemi leépülése. A hír azért drámai, mert a demencia kezelési költsége nagyobb, mint a ráké és az infarktusé együttvéve. Gondolt vajon a magyar parlament erre, amikor újabb törvénnyel kényszerítik ki a gyerekeiktől szüleik eltartását? Részletek a csütörtöki Heti Válaszban.

Meg fog lepődni: a piaristák építik Budapest legdrágább luxuslakásait

Prémiumkategóriás irodát terveztek a piarista gimnázium tetejére, luxuslakásokat építenek a rend telkén, és társadalmi hasznosságú befektetési alapot gründolnak. Interjú Eszter Elemér és Wildner Ágost katolikus üzletemberekkel a friss Heti Válaszban a profitminimalizálásáról.