Gazdaság

„Gazemberek mindig is voltak”

/ 2015.03.11., szerda 15:09 /

Mekkora a könyvvizsgálók felelőssége a brókerbotrányokban? A füsti fecske szokásai mellett miért nem tanítanak pénzügyi ismereteket az iskolában? A Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója, Gion Gábor szerint a pénzügyi visszaélések elkerülhetőek lennének.

– A Hungária Értékpapír Zrt. vezetői után a Buda-Cash 9 munkatársát is előállították a rendőrök. A két cég közös könyvvizsgálójának felelőssége nem vetődik fel ilyenkor?

– Mindenütt, ahol kiderül a felelőtlen gazdálkodás vagy a jogszabályok megsértése, először a cégvezetés és a felügyelőbizottság felelősségét kell firtatni. Majd a könyvvizsgálókét és az ellenőrző hatóságokét. Nemcsak azért kell tisztán látni, hogy megbüntessék a visszaélések elkövetőit, hanem azért is, hogy a megfelelő tanulságokat vonjuk le az esetből: mit kell tennünk a jövőben azért, hogy ilyen fajsúlyú ügyek még egyszer ne fordulhassanak elő.

– Nem kellett volna a brókerház és a bankok könyvvizsgálóinak, éves jelentésük auditálóinak kiszúrniuk a visszaéléseket?

– Egyelőre nem tudni, mi történt pontosan, és vonatkoztassunk is el a két cég ügyétől. Lehetséges olyan csalássorozat, amikor még a könyvvizsgálókat is megvezetik. Más kérdés, mennyire lehet ezt hosszú éveken át űzni úgy, hogy az ne keltsen gyanút a környezetben.

– Nemrég a nemzetgazdasági tárca 55 ezer könyvelő közül hétezernek visszavonta az engedélyét, mert nem teljesítették az előírt továbbképzéseket. Milyennek találja a hazai könyvelő és könyvvizsgáló, illetve az adótanácsadó szakma színvonalát?

– Mint minden szakmában, itt is vannak jobbak és rosszabbak. Szakmámnál maradva azt mondanám, hogy egyre csökken az értéke a cégek éves beszámolóját ellenőrző és auditáló könyvvizsgálói munkának. Mégpedig azért, mert ma már az üzleti döntések meghozatala előtt egyre kevésbé veszik figyelembe az éves pénzügyi beszámolókban foglaltakat. Sokkal inkább más jellegű információk alapján ítélnek meg egy céget. Ezért át kellene gondolni a könyvvizsgálók hasznát és alkalmazását, hogy vajon jó dologra használják-e őket a piaci szereplők vagy a központi szabályozók. Mivel a könyvvizsgálók felelőssége korlátlan, azaz korlátlan összegekre perelhetők, s ez Damoklesz kardjaként lebeg a fejük felett, ezért igyekeznek minél kevesebbről véleményt mondani – miközben olyan információk és tudás birtokában vannak, amelyek sokkal inkább megalapozhatnának egy-egy üzleti döntést. Helyére kellene tenni ezt a szakmát, jól tudva: a könyvvizsgáló a piaci szabályozásnak és ellenőrzésnek csak egy eleme, és nem a biztosítéka vagy biztosítója. Egyébként a könyvvizsgálókra vonatkozó szabályozást folyamatosan szigorítják – ez amúgy is nagy divat a válság óta.

– Minek tudja be az Európában kirobbanó adóbotrányokat? A Luxleaks után most a Swissleaks vetett hullámokat: kiderült, hogy a svájci bankok egy része abból él, hogy számlát nyit az adócsalóknak. Hol húzható meg a határ az adótervezés és az adócsalás között?

– Szerintem nincs több botrány, mint korábban, s ezek sem most kezdődtek. Az érintett országokban a jogszabályok aligha módosultak az elmúlt években. Sokkal inkább a politika és a közhangulat változott meg: csökkent a hatóságok, a kormányok és a közvélemény toleranciaszintje a kedvező adóstruktúrák iránt. Egy felelős vállalatvezetőnek azonban kötelessége spórolni a költségeken. Márpedig az adó is egy a sokféle költségelem közül. A magánszemélyek is ezt teszik, amikor eldöntik: milyen befektetési lehetőségekkel élnek az utánuk járó adókedvezmények minél teljesebb kihasználása érdekében. Az, hogy valaki adót tervez és optimalizál, még nem ördögtől való. Kérdés, mennyire teszi ezt agresszíven az adott cég, s nem csúszik-e bele az adóelkerülés kategóriájába. Ez a vastag átmeneti szürke zóna mindig is létezett, csak a hozzá való viszonyulásunk változott meg az utóbbi időben. A válság következtében a legtöbb állam deficites költségvetéstől és magas adósságállománytól szenved, s egyre kevésbé tolerálja ezt a szürke zónát.

– Milyen mozgástere marad egy adótanácsadó cégnek, amikor nemzetközi nyomásra egymás után zárulnak be az adóoptimalizálást lehetővé tevő kiskapuk?

– Azért nem úgy kell elképzelni az adótanácsadók munkáját, hogy a nap 24 órájában vagy ameddig csak ébren vannak, szüntelenül adómegtakarítási javaslatokkal bombázzák megbízóikat. Ez munkájuknak csak kis része. Ennél sokkal nagyobb részt tesz ki ügyfeleik segítése, hogy működésük megfeleljen az adójogszabályoknak. Az adótanácsadók munkája a következő időszakban arról fog szólni, hogy megvizsgálják az adott cég működési struktúráját, s megnézik, vajon az mennyire állná ki az adóhatóság esetleges próbáját.

– Hazánkban 500 millió forintos árbevétel alatt 10 százalékos társasági adót kell fizetniük a cégeknek. Ebből a szempontból adóparadicsomnak is tekinthető Magyarország?

– Még sokkal jobban is lehetne az. A társasági adó ugyanis csak egy eleme a teljes adóterhelésnek az áfa, a szakképzési hozzájárulás, a szociális hozzájárulási adó vagy a különféle szektorális adók mellett. Épp az a legnagyobb baja az adórendszerünknek, hogy rengeteg adónem van benne. Ha valahol egyszerűsíteni kellene, akkor az adók számának csökkentését érdemes lenne megfontolni. Bár egy ország versenyképességére is kihat, hogy milyen adórendszert működtet, ez nem csak az adókon múlik. Függ a bürokrácia nagyságától, az adminisztráció hatékonyságától, a munkaerő színvonalától és a jogi környezet stabilitásától. Ma az üzleti élet ebből a szempontból nehezen tud tervezni a jövőre.

– Kupa Mihály volt pénzügyminiszter szerint az adórendszerünk egy „katyvasz”, a kormány szerint viszont mára Európa-szerte példává vált a magyar adómodell, s a rendszerváltás óta sosem volt ilyen jó az adózási morál hazánkban. Hol az igazság?

– Talán a kettő között. Nem hiszem, hogy ma bárki szívesebben fizetne adót, mint tíz éve. Az adót szerintem egész egyszerűen be kell hajtani. A hatékonyabb adóbehajtás pedig ilyen értelemben eredményezhet jó adómorált. Olyan környezetet kell létrehozni, amikor az emberek úgy döntenek, inkább befizetik az adót, mert az adócsaláshoz kapcsolódó kockázat esetleg már nagyobb, mint a várható nyereség. Nehéz megítélni, hogy az adómorál most jó-e vagy sem. Először is meg kellene határozni, mit értünk adómorálon, és mi tekinthető jónak ezzel összefüggésben.

– Mi a véleménye azokról a kormányzati intézkedésekről, amelyek az adócsalást hivatottak háttérbe szorítani? Ön mely területeken vetné még be az online pénztárgépeket? A most bevezetett elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer nem rontja a cégek versenyképességét?

– Számtalan olyan terület van, ahol lehetne még szigorítani az adóbehajtáson, hogy az adót és a jövedelmeket teljes körűen bevallják. Nem biztos, hogy mindenhol az online pénztárgép a legalkalmasabb megoldás erre. Bizonyos helyzetekben a példastatuálás akár hatékonyabb is lehet. A társadalmi párbeszéd viszont sosem haszontalan: úgy is lehet konzultálni, hogy abból tartalmas végeredmény szülessen, s ne híguljon fel az eredeti szándék. Hazánkban nem a jogszabályokkal, hanem a betartatásukkal van baj.

– A Deloitte piacvezető tanácsadó a pénzintézeti rendszer területén. Hogy látják, milyen irányba változik a magyar bankszektor?

– Nagy átalakulás zajlik, de még csak a folyamat elején vagyunk, s nem tudni, mi lesz a vége. Az üdvözlendő, hogy a nemzetgazdasági szinten kockázatot jelentő devizahiteleket kivonták a rendszerből, még ha a módjával lehet is vitatkozni. Ha még két hónapig fennmaradtak volna a frankhitelek, akkor most nem úsztuk volna meg bankcsődök és bedőlő lakáshitelesek nélkül, olyan brutális kilengés következett be a svájci frank árfolyamában. Sokan kérdezik, hogy az állami vagy a magánbank a hatékonyabb-e. Mi ezt a kérdést a fogyasztók oldaláról szoktuk megközelíteni: az a legfontosabb, hogy verseny legyen a bankok között. Mert ha versengő közeg van, akkor teljesítménykényszer, minőségi kiszolgálás és innováció is van. Az ügyfél ilyenkor kapja a legjobb kiszolgálást. S az a pénzintézet, melynek a szolgáltatását igénybe veszi, ekkor a leghatékonyabb, mert célra tart, költséghatékony szervezetet működtet, új termékeket és szolgáltatásokat talál ki. Ebből a szempontból másodlagos, hogy melyik banknál milyen a tulajdonosi háttér. De ha kvázi monopolhelyzetek jönnek létre, akkor nincs választás, mert mindenhol ugyanazt a szolgáltatást kapja az ügyfél.

– Az állam bankvásárlásai mennyire erősítik a versenyt?

– A versengés nemcsak annak haszonélvezőinek, hanem a művelőinek is jó. A kormány intézkedései után is az lesz a döntő, hogy a pénzintézetek képesek-e ügyfélorientáltan működni, partnereik igényeire kielégítő megoldásokat találni. A hagyományos bankokat világszerte számos nem banki pénzügyi szolgáltató veszélyezteti. Befektetési alapok és alapkezelők jelennek meg a hitelpiacon, és gyakran a bankoknál is sokkal hatékonyabban hiteleznek. A fizetési tranzakciók lebonyolítása területén megjelentek olyan friss, innovatív és alacsony költségekkel működő cégek, mint például a PayPal, melyek sikeresen hódítanak el piaci részesedést és ügyfeleket a bankoktól. A PayPal szinte teljesen kiiktatja a bankokat, és akkor még az Apple vagy a Samsung mobilfizetési platformjáról nem is beszéltünk. A bankoknak sürgősen és jelentősen meg kell újulniuk, innovatív, ügyfélfókuszú szolgáltatásokkal kell védekezniük e támadások ellen. De sok más iparág is a teljes megújulás előtt áll. A legszexisebb állások – amikért ma a fiatalok rajonganak – tíz éve még csak nem is léteztek.

– A társadalom alacsony pénzügyi kultúráját szokás kárhoztatni azért, amiért az ügyfelek nem képes felfogni a „szofisztikált” pénzügyi termékek lényegét. Nem inkább azért ódzkodnak az emberek a bonyolult pénzügyi megoldásoktól, mert a tapasztalat szerint a végén mindig a kisbefektető húzza a rövidebbet?

– Tarthatatlan, hogy ma diplomát szerezhetnek fiatal emberek anélkül, hogy akár egy percet is tanultak volna a pénzügyekről. Föl nem fogható, miért van ez az álszemérmesség a pénzügyi tanok iránt. Miközben a gyerekeknek még a füsti fecskék szokásait is meg kell tanulniuk, mondván, a környezetünkben élnek, addig a pénz természetéről egy mukkot sem hallanak. Számos botrány elkerülhető lett volna, ha a pénzügyi kultúránk magasabb szinten áll. Persze, az is igaz, hogy a mohóság nagy ellensége a józan észnek, s gazemberek és tolvajok mindig is voltak, s mindig is lesznek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.