Gazdaság

Homokra épített civilizáció

/ 2018.05.23., szerda 17:12 /

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle temérdek a sivatagban, az nem alkalmas rá. A homokmaffia viszont él és virul.

India néhány éven belül a világ legnépesebb országává válik, gazdasága gyorsabban nő, mint Kínáé. Az építőipar pörög, a kormány pedig 60 millió új lakás építését jelentette be, hogy minden indiainak méltó fedél legyen a feje fölött. Ehhez betonra van szükség, a betonhoz pedig – víz és cement mellett – homokra és kavicsra. Rengetegre.

Jatpura jelentéktelen falu egy jelentéktelen folyó partján, többórányi autózásra a legközelebbi központtól. Messze van a nagyvárosok építkezéseitől, de innen jön a homok. Egy vállalkozás tonnaszámra termelte ki a folyópartról, hiszen ingyen volt. A falusiak ebből annyit vettek észre, hogy a folyóban egyre kevesebb a hal, a part eróziója miatt egyre több az árvíz. Aztán tavaly tavasszal egy vízben játszó gyerek alatt beszakadt az instabillá vált folyómeder, és megfulladt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: a falusiak megindultak a munkagépek ellen. A cég felfegyverzett „kopaszokkal” várta őket. Amikor elmérgesedett a vita, az őrök tüzet nyitottak a falusiakra, és három férfi holtan esett össze.

Homokszem a láncban

A Guardian című brit lap riportjából feltárulkozó történet korántsem egyedi. Sok fejlődő ország küzd a homokmaffiákkal, amelyek rettegésben tartják a lakosságot, lefizetik a helyi vezetőket. A meglepő csupán az, hogy ez olyan nyersanyag miatt történik, amiről azt hittük, kifogyhatatlan erőforrás. Pedig, ha belegondolunk, a homok sokban hasonlít a kőolajra, amelynek fogyatkozása miatt évtizedek óta konganak a vészharangok. Mint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapja rámutat: mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is sok idő szükséges, egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani, mindkettő kitermelése környezeti ártalmakkal jár, és készletei fogyóban vannak.

„Minden egyes homokszem egy fejezet a Föld történetéből” – mondta egyszer Rachel Carson amerikai tengerbiológus, környezetvédő. Ezek a szemcsék több százezer, olykor több millió év alatt őrlődtek apróvá. Volt egy kőzet, amiből valamilyen pusztító erő – víz, szél, jég – hordalékot hozott létre, amit aztán valamilyen szállítóközeg – folyó, szél, gleccser – lerakott valahol, így lett üledék. Ez különböző méretű szemcsékből áll, ezek közül a 0,06 és a 2 milliméter közti a homok (a kisebb az agyag, a nagyobb a kavics).

Homokból sokféle van: fehér, szürke, rózsaszínű, vörös, sőt fekete – attól függően, hogy milyen kőzet maradványait tartalmazza. A nálunk jellemző sárgás vegyes összetételű. A trópusi szigetek homokja elpusztult korallok, kagylók mészváza miatt fehér. A fiatal vulkáni szigetek partvidékén obszidiánt vagy bazaltot őröltek fekete szemcsékké a tenger hullámai.

A különböző típusú homokok másra jók. A tiszta, átlátszó kvarchomok például az üveggyártás alapanyaga, de szilíciumtartalma miatt fontos az elektronika és a napelemgyártás számára is. Ezek az iparágak is egyre éhesebbek, de nem miattuk van homokhiány. Azt az építőipar okozza. De a betongyártáshoz sem minden homok alkalmas. A bőséggel fellelhető sivatagi például pont nem. „Túl apró szemű és sima felületű. Vas-oxidos bevonata ugyancsak hátrányos a betonkészítés szempontjából, hiszen hajlamossá teszi a korrózióra” – magyarázza az MTA-honlapján Török Ákos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének vezetője.

Ezért szorul homokimportra például az Egyesült Arab Emírségek, ahol nemcsak Dubaj és Abu-Dzabi gigászi építkezésein van szükség erre a nyersanyagra, de olyan extravagáns projektnél is, mint a Dubaj partjainál létrehozott három mesterséges szigetrendszer, amelyek közül kettő pálmafát, egy pedig világtérképet ábrázol. Az első ilyen beruházás, a Palm Jumeirah építésekor 385 millió tonna homokot kellett felhasználni a tenger feltöltéséhez.

Importált föld

Az építkezési szempontból legjobb homokot a tengerparton, folyómedrekben és homokbányák mélyén találjuk. Hogy mennyire van szüksége az emberiségnek, és mennyit használ fel, nem tudjuk, a kitermelés egy része ugyanis illegálisan zajlik, megbízható adat csak kevés fejlett országból áll rendelkezésre. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2014-ben 40 milliárd tonnára becsülte a homok és a kavics éves kitermelését és felhasználását – ez a világ legnagyobb tömegben bányászott nyersanyaga. Úgy számoltak, hogy megnézték, mennyi a cementipar éves termelése, és ezt felszorozták annyival, amennyi a betonban a cement és sóder aránya. Ehhez hozzáadták az útépítésekben felhasznált aszfalt megfelelő részarányát és a különböző iparágak (üveggyártás, elektronika stb.) viszonylag csekély felhasználását.

A világ cement-– és következésképp – homokéhsége 1994 és 2012 között háromszorosára nőtt, de aránytalanul: míg Kína felhasználása 437 százalékkal emelkedett, a világ többi részéé alig 60 százalékkal. 2012-ben a világ összes cementjének 58 százaléka Kínában épült be irodákba és lakásokba, s egy ottani polgárra hat és félszer annyi jutott, mint egy amerikaira. A világ legnagyobb homokforrása, a Pojang-tó (Kína legnagyobb édesvízi tava) 2016-ban szinte kiszáradt, amiért a Három-szurdok-gát mellett elsősorban a növekvő ütemű homokkotrás volt a felelős.

Szintén nagy felhasználó Szingapúr, ahol már ahhoz is sok homokra van szükség, hogy legyen hová építkezni. Függetlenségének 1965-ös elnyerése óta a városállam népessége kettőről 5,5 millióra nőtt, és hogy legyen őket hová tenni, a tenger feltöltésével 23 százalékkal bővítették a szigetország területét – külföldi homokból. A környezetpusztító kitermelés miatt Malajzia 1997-ben betiltotta a Szingapúrba irányuló kivitelt, Indonézia tíz évre rá követte a példáját, majd Vietnám és Kambodzsa is beállt a sorba. Az indonézek azért is bosszúsak voltak, mert a homokkalózok tucatnyi szigetet elhordtak az országot Szingapúrtól elválasztó szorosban, így a tengeri határ eltolódott a kárukra. Kambodzsában egyes folyókban feloldották az exporttilalmat, ami a UNEP szerint komoly környezeti károkkal jár. Az egyik folyóban 85 százalékkal csökkent a halászok fogása, és a kotróhajók a turistákat is elijesztették.

Sok országban, így Marokkóban, maguk alatt vágják a fát: a turizmust kiszolgáló szállodák és infrastruktúrák oltárán feláldozzák azokat a homokos strandokat, amiért a turisták egyáltalán odamennek. Arról nem beszélve, hogy a parti sekély homokleplek és -dűnék kikotrásával megbomlik a tenger áramlási rendszere, a térség ökoszisztémája is – mutat rá Török Ákos. Ezt tapasztalták Dél-Koreában, ahol a hatvanas évek szédítő fejlődése miatt az elsők között jelentkezett a probléma, és be is tiltották a tengerparti kitermelést. Szigorú környezetvédelmi előírások vonatkoznak a homokbányákra az Európai Unióban is, a legtöbb fejlődő országban azonban, ha vannak is korlátozások, a homokmaffiák fittyet hánynak rájuk.

Nincs alternatíva

A probléma hazánkban érezhető is meg nem is. A magyar építőipar a szűkös munkaerő-piaci helyzet mellett egyre gyakrabban a nyersanyaghiánnyal indokolja az áremelést és a késéseket. Az elmúlt időszakban több építőanyag, például a beton 15-20 százalékkal drágult, és bizonyos termékcsoportok esetén – benne a kaviccsal és a homokkal – több hónapos várólisták alakultak ki a szállítóknál. Ez azonban nem azért van, mert nincs elég nyersanyag a hazai bányákban és folyómedrekben – valószínűleg arról van szó, hogy a kínálati oldal nem tudott lépést tartani a csok és más tényezők miatt felpörgött építőipari kereslettel.

„A magyar építőipar 30-40 millió tonna kőanyagot hasznosít, de a bányászat képes lenne többet is előállítani – állítja Mucsi Gábor, a Miskolci Egyetem Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézetének docense. – A környező országokba még exportálunk is belőle. Ennek ellenére a hazai építőiparból folyamatosan hiányról érkeznek jelzések. Pedig a források adottak, csak a kitermelésnek kellene lépést tartania az igényekkel.”

A homok és kavics világpiaci ára egyébként egyelőre nem szaladt el, inkább lassan, de biztosan emelkedett az elmúlt időszakban (tíz év alatt 20 százalékkal). Szakértők azonban nem zárják ki, hogy a drágulás gyorsulni fog, hasonlóan a kőolajhoz, de ez a többi építőipari nyersanyagra is igaz, kavicsból például szintén hiány van.

Hogy mi a megoldás? Arra nem számíthatunk, hogy a fejlődő országok építőipara lelassul, és a betongyártásban a homoknak nincs működőképes alternatívája. Három út jöhet szóba, ha nem akarunk úgy járni, mint a balga ember, aki házát kőszikla helyett homokra építette. Az első a kevesebb beton használata, lakóházaknál például a fa helyettesítheti. A második lehetőség a beton újrahasznosítása, ami már hazánkban is elterjedt: bontásoknál egy törőgép felaprítja, és szemcséi bekerülhetnek az új anyagba. A harmadik út a modern digitális technológia. „Elképzelhetők teljesen új építési módok – mutat rá Török Ákos. – Léteznek már kísérleti, 3D-s nyomtatóval létrehozott épületek. Magam is láttam ilyen 3D-épületnyomtatókat a Svájci Szövetségi Műszaki Egyetemen, amelyek úgy néznek ki, mint az autógyári robotok. Természetesen ezeknek is van nyersanyagigényük, de az a modern tervezési eljárásoknak köszönhetően jóval csekélyebb.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.