Gazdaság

Kísért a múlt

/ 2010.11.03., szerda 19:15 /

Az elmúlt hónapokban számos írásban elemeztem egy kívánatos költségvetési politika közgazdasági alapvonásait.

Azok, akik követték írásaimat, tudják, hogy véleményem szerint a költségvetés nem "szakmai" kérdés, hanem nagyon is politika. A költségvetés politikai karakteréről közgazdászként nem érdemes vitatkozni, mivel ez értékvita, amelyben a közgazdászoknak nincs előnyük az átlagemberekkel szemben, noha véleményük természetesen nekik is van. A közgazdász feladata az, hogy megvizsgálja: az adott politika hatékonyan képes-e elérni a kinyilvánított céljait, és vannak-e olyan nem szándékolt mellékhatásai, amelyek súlyos gazdasági zavarokhoz vezethetnek. Mivel a kormány nyilvánosságra hozta gazdasági akciótervének második részét, érdemes megvizsgálni, miként is teljesít az eddig ismert program az államháztartás fenntarthatósága és a potenciális növekedés elősegítése tekintetében. Nem véletlenül választottam ezt a két szempontot, hiszen ezek alapvetőek minden egészséges középtávú politika esetén, ráadásul az elmúlt években a magyar gazdaság vesszőfutása azért kezdődött, mert a rövid távú politikai hasznok érdekében a kormányok rendszeresen megsértették ezeket a "józansági" korlátokat.

A bejelentett intézkedések a fenti szempontok alapján csalódást keltőek. Most azt tudtuk meg, hogy a kormány az adócsökkentésekből származó bevételkiesést átmenetinek nevezett adóemelésekkel és a nyugdíjpénztári elvonásokkal akarja finanszírozni, ami számos problémát felvet.

A gazdaságpolitika első halálos bűne az, amikor átmeneti megoldásokkal finanszíroz tartós programokat, hiszen ez csak akkor működik, ha szerencsénk van. Ellenkező esetben óriási, magunk által generált problémákkal állunk szemben. A bejelentések alapján úgy tűnik, most ez a helyzet. A kormány persze még jelenthet be további intézkedéseket, amelyekkel korrigálhatja ezt a problémát, de ma biztosan csak azt tudjuk, hogy a jövőbeli költségvetési kockázatok jelentősen nőttek. A gazdaságpolitika második halálos bűne - egy olyan gazdaságban, amely krónikus fizetési válságokkal küzd, s a magyar kétségtelenül ilyen, hiszen az elmúlt harminc évben már harmadjára éltünk át ilyet - az, ha csökkenti a nemzeti megtakarításokat. A nyugdíjpénztári tervek ebben a keretben különösen problematikusak, mivel ez középtávon vagy magasabb fizetésimérleg-hiányban, vagy alacsonyabb beruházásokban fog lecsapódni, attól függően, hogy a külső finanszírozási környezet kedvező vagy kedvezőtlen lesz. A pénztárakból kivont befizetések és az átvett vagyon rövid távon és papíron jelentősen csökkentheti a hiányt és a finanszírozási kockázatokat, azt a hamis látszatot keltve, mintha minden rendben lenne. Valójában ez a lépés csak abban az önkényes államháztartási elszámolási keretben tűnik értelmesnek, amit ma használunk, de a választható politikák közül feltételezhetően a legnagyobb középtávú negatív mellékhatásokkal jár.

Ami a potenciális növekedésre gyakorolt hatásokat illeti: az intézkedések egyrészt növekedési szempontból ellentmondásosak, másrészt alapvetően érintik a gazdasági szereplők jövőbeli várakozásait, amelyek alakulását különösen nehéz modellezni. Csak azt tudhatjuk biztosan, hogy ha a kiigazítás jobban összpontosít az alacsonyan képzettek munkavállalási kedvének növelésére, amely az elmúlt években a potenciális növekedés lassulásának legfontosabb oka volt, úgy biztosabbak lehetnénk a növekedési hatásokban.

Itt sem történt semmi végzetes és visszafordíthatatlan, a kormánynak még számos lehetősége lesz, hogy ezen a területen is értékelhető lépéseket tegyen, s remélhetően meg is teszi ezeket. Addig azonban, amíg a hiányzó lépések nem ismertek, a gazdaságpolitikában a radikális változások ellenére sem mondhatjuk, hogy közgazdasági értelemben a jövő már elkezdődött. Számomra sokkal inkább fájón kísért a múlt, amikor a rövid távú politikai előnyöknek voltak alárendelve a középtávú gazdasági célok, ezzel a szükségesnél jobban kitéve gazdaságunk jövőjét a véletlen kénye-kedvének.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.