Gazdaság

Közös felelősség a devizahitelezés

Súlyos szavak a bankártól: Megnevezte a devizahitelezés felelőseit

/ 2013.04.23., kedd 14:30 /
Közös felelősség a devizahitelezés

Felelősség terheli a bankszférát, a pénzügyi felügyeletet ellátó hatóságot és a politikai elitet abban, hogy Magyarországon ennyire elterjedt a deviza alapú jelzáloghitelezés - állítja Hegedűs Éva. A Magyar Bankszövetség elnökségi tagja, a Gránit Bank alelnök-vezérigazgatója szerint tiszteletben kellett volna tartani azt az alapvető szabályt, hogy a lakosságnak csak olyan devizában szabad hitelt folyósítani, amilyenben a bevételei keletkeznek.

Fotók: Ajpek Orsi

Mit gondol a Magyar Nemzeti Bank növekedési programjáról? Lesz egy 250 milliárd forintos devizahitel kiváltási csomag és egy ugyanekkora, legfeljebb 2 százalékos kamattal folyósítható forinthitel csomag.

A jelenlegi magyar GDP lényegében a 2005-ös szintnek felel meg, a gazdaság növekedéséhez pedig mindenképpen hitelre van szükség, vagyis érthető és egyben támogatandó, hogy a monetáris politika alakítói és a kormány összehangolt tevékenységgel igyekeznek olyan intézkedéseket tenni, amelytől a gazdaság motorjai beindulhatnak.

A lakossági devizahiteleseknek felkínált végtörlesztés és árfolyamgát után a kormányzat most a vállalkozásokat igyekszik kiszabadítani a devizacsapdából. Megfelelő megoldást kínálnak a cégeknek?

A lakossági devizahitelek átváltása nem piaci árfolyamon történt, az adósok egy, a kormány által maghatározott árfolyamon térhettek át a forinthitelre vagy megtakarításaikból törleszthettek. Az árfolyamgát rendszere pedig az ügyfeleknek nyújt segítséget abban, hogy öt évig kiszámítható nagyságú törlesztőrészletet fizessenek. A jegybank legutóbbi javaslata szerint a kkv-k piaci árfolyamon válthatják át forintkölcsönre devizahiteleiket egy rendkívül alacsony, 2 százalékos kamatszinten. Az MNB megoldási javaslata a vállalkozásoknak azért lehet vonzó, mert egy kedvező és a hitel 10 éves futamideje alatt változatlan kamatszinten történhet a törlesztés, miközben nem kell kalkulálni sem az árfolyam-, sem pedig a kamatkockázattal. Noha a részletek még nem véglegesek, remélhetőleg valamennyi bank számára lehetőség lesz a devizahitelek forintosítására jegybanki forrásból. Így nagyon kicsi marzs mellett ugyan, de mégis elindulhat a verseny a jó ügyfelekért. Az MNB célja kettős.  Egyfelől ezzel a megoldással is mérsékelni szeretnék a magyar gazdaság devizakitettségét, másfelől a bankok közötti versenyt generálva javítani szeretnék a vállalkozások növekedési esélyeit.

És a bankoknak megérné ez a megoldás? A lakosság végtörlesztésén már jelentős veszteséget könyvelhetett el a pénzügyi szektor, a jegybanki növekedési programban pedig a piacon most általánosnak tekinthető 4 százalék helyett csak 2 százalékos kamatmarzs jut nekik.

A bankoknak maguknak kell eldönteniük, hogy részt vesznek-e a jegybank által meghirdetett konstrukcióban vagy nem.  Szerintem ha a hitelt folyósító bank megfelelőnek ítéli az adott ügyfelet kockázati szempontból, akkor ilyen feltételekkel is megérheti a pénzintézetnek átváltani vagy új hitelt folyósítani, hiszen érdekükben áll az ügyfeleik megtartása. Más kérdés, hogy a 2 százalékos kamat nagyon szűk mozgásteret biztosít, hiszen a bankoknak számolniuk kell a költségekkel, a kockázatokkal is, és természetesen szeretnének profitot is termelni. A Gránit Bank mindenképpen részt vesz ebben a programban, mert úgy gondoljuk, hogy az általunk képviselt konzervatív hitelezési gyakorlat mellett ügyfeleinknek és nekünk is növekedési lehetőséget kínálhat ez a konstrukció.

Nem is szólva arról, hogy a jó ideje meglehetősen feszült a viszony a kormányzat és a bankszektor között és alighanem tovább mélyítené a konfliktust, ha a bankok elutasítanák a kezdeményezést.

A bankok elsősorban az ügyfeleik kiszolgálására, valamint - értelemszerűen - az eredményesség növelésére törekszenek, a kormánynak ugyanakkor sokkal összetettebb célrendszerrel kell működnie. Meg kell találni a két szereplő között a közös pontokat. A bankok eredményességét csak a hitelezés bővítésével lehet növelni, a kormányzat pedig alapvetően érdekelt a gazdasági növekedésben és ez a platform meg tudja teremteni az együttműködés lehetőségét.

Ön szerint volt svájci frank vagy euró a devizahitelek mögött, vagy csak devizában nyilvántartott, jelzálog alapú forinthiteleket folyósítottak a bankok?

A banküzemnek vannak nagyon szigorú szabályai, amelyeket be kell tartani. Ilyen fontos regula, hogy a devizahitelek mögé devizaforrásokra van szükség.  A félreértés abból eredhet, hogy a hitelfelvevők valóban forintért vásároltak lakást és forintban utaltak a bankok is, de a hitel, amit az ügyfelek felvettek devizahitel volt, banküzemileg pedig az történt, hogy a bankok a folyósítás napján a rendelkezésükre álló devizát a meghirdetett árfolyamon forintra váltották. A törlesztőrészleteket is devizában határozták meg azzal a kitétellel, hogy a megfelelő devizaösszeget a törlesztés napján érvényes árfolyamon kell teljesíteni. Megjegyzem, ha nem lett volna devizaforrás a devizahitelek mögött, akkor a bankok nem tudták volna a forinthitelekhez képest sokkal alacsonyabb kamatszinten nyújtani ezeket a hiteleket. Másként fogalmazva, ha nem lett volna a devizahitelek mögött devizaforrás, akkor el sem tudott volna terjedni ilyen méretekben a devizahitelezés. A kétezres évek közepén korlátlan devizalikviditás állt rendelkezésre, ráadásul a svájci frank kamata rendkívül alacsony volt a forinthoz, sőt az euróhoz képest is. A devizahitelezésben élen járó bankok bíztak az euró közeli bevezetésében és így az árfolyam stabilitásában is. 

Ez így első pillantásra még elfogadható is lenne, de ön szerint felelősen járt el a bankszektor és a politika, amikor lehetővé tették azt, hogy változó kamatfeltételek mellett kínálják a lakosságnak a deviza alapú hiteleket, olyan konstrukcióban, hogy a futamidő alatt a tőke és a kamat is folyamatosan emelkedhet?

Senki sem láthatta előre, hogy az amerikai jelzáloghitelezés ilyen recesszióba sodorja a világot, amely különösen érzékenyen érintette a magas devizakitettséggel rendelkező országokat, így különösen Magyarországot. Meggyőződésem, hogy a hazai helyzet kialakulásában minden ebben érintett szereplőnek felelőssége van, így a bankároknak, a szabályozó hatóságoknak, és a politikusoknak is, de nem szabad megfeledkezni a hitelfelvevők szerepéről sem. Az elmúlt időszak megtanította a bankárokat arra, hogy érdemes a klasszikus, konzervatív szabályokat mindig betartani, azaz a lakosságot csak olyan devizanemben szabad hitelezni, amilyenben a bevételei keletkeznek, hosszú lejáratú hiteleket pedig csak hosszú lejáratú forrásokból szabad folyósítani.

Ha ennyire egyértelmű, hogy a forintban kereső magánügyfelet csak forintban szabad hitelezni, akkor a bankok miért erőltették mégis a deviza alapú jelzálogkölcsönöket?

A 2000-es évek elején az államilag támogatott lakáshitelezés jelentős mértékben felpörgette a lakáspiacot, jelentősen megugrott az új lakásépítések száma, két számjegyűre ugrott a lakáshitelek volumene. A költségvetési terhek, illetve a romló gazdasági környezet miatt a kormányzat egyre szűkítette a hitelek támogatási elemeit, és azok a bankok, amelyek korlátlanul és olcsón jutottak devizaforráshoz elkezdték nyújtani a deviza alapú jelzáloghiteleket a lakosság széles körének. Ezek a hitelek akkor nagyon előnyösnek látszottak, még az államilag támogatott, forintban folyósított kölcsönökhöz képest is, így az ügyfelek devizában történő eladósodása viharos léptékben ment végbe. Azokat az aggodalmakat, amelyeket akkor egyes szakértők - köztük bankárok is - megfogalmaztak a devizahitelek tömegessé válásának veszélyeiről, a szakma többsége nem tartotta megalapozottnak. A devizahitelezés térnyerése valószínűleg politikailag is elfogadhatónak látszott, hiszen a költségvetésnek nem kellett újabb terheket magára vállalnia, miközben a jelzáloghitelezés továbbra is dübörgött. A bankok hitelezési éhsége töretlen volt, tovább pörgött a hitelboom és a marzsok is magasak maradtak. Mindenki optimista volt, hiszen abban az időben (2005 és 2008 között) a forint/CHF, illetve forint/euró árfolyam lényegében stabil volt, és a bankrendszer arra számított, hogy Magyarország 2008 környékén belép ez eurozónába.

Mindez nem jött be.

Sajnos nem, mert a subprime válság miatti likviditási krízis érzékenyen érintette a hazai bankok jelentős részét, a későbbiekben pedig egy, az egész világot megrázó recesszió tovább súlyosbította a hazai helyzetet. Magyarországot ez a válság különösen kedvezőtlenül érintette, hiszen az ország nagyon jelentősen eladósodott devizában, gyengék voltak a gazdasági fundamentumok, és elkezdődött a forint lejtmenete. Ugyanaz a devizatartozás, amely egy viszonylag erős forintárfolyam mellett még megfizethető volt, egy jelentősen gyengébb árfolyam mellett már fizetési nehézséget okozott. A törlesztőrészletek megemelkedése jelentősen megnövelte a nem fizető ügyfelek arányát, amely végső soron több százmilliárd forint veszteséget okozott a magyar bankrendszernek.

 

Kinek milyen tanulságot érdemes levonni ebből Ön szerint?

A legfontosabb tanulság talán az, hogy a banküzem valóban veszélyes üzem, és ennek tudatában kell lenni minden döntésünknél. Csak olyan kockázatokat szabad felvállalni, amelynek a kezelésére elegendő és megfelelő eszközrendszerrel rendelkezünk. Kicsit konkrétabban lefordítva a fenti fejtegetést, a lakossági hitelezésnek vannak olyan szabályai, melyeket a hozamok rövid távú maximálása érdekében sem szabad soha felrúgni. A hitelt mindig cashflowból kell visszafizetni, hitelt a lakosságnak tömegesen csak olyan devizanemben szabad adni, amilyen devizanemben a bevételei keletkeznek és következetesebben kell figyelni a lejárati összhangra is.

A ciprusi krízisig azt gondoltuk, hogy soha nem jön el a nap, amikor a betétesek pénzéből mentik meg a csőd felé tartó bankokat. Ma már ezen is túlvagyunk, a 100 ezer euró feletti ciprusi betétek közel felét uniós jóváhagyással elvették. Magyarországon mennyire vannak biztonságban a bankbetétek?

Magyarországon a betétesek pénze biztonságban van, a hazai bankrendszer tőkemegfelelési mutatója a legmagasabb Európában.  Mindazonáltal nem örülök a ciprusi megoldásnak, még akkor sem, ha sok speciális jellemzője van annak a bankszektornak. Nem gondolom, hogy a ciprusi döntés általános recept, és véleményem szerint lehet ennél jobb megoldást találni, amely védi a betéteseket, elkerüli a túlzott költségvetési kiadásokat, legyen az állami vagy EU szintű, és egyúttal biztosítja a bankrendszer stabilitását.

A bankszövetségben a garanciaintézetek szerepvállalását vizsgáló munkacsoportot vezeti. Milyen feladat juthat ezeknek a szerveknek a magyarországi hitelezés élénkítésében? Ez elsősorban állami feladat lenne, vagy a magántőke is szerephez juthat ezen a piacon?

Rendkívül fontos előrelépés lenne, ha erősíteni tudnánk a garanciaintézetek tevékenységét a hitelezési piacon, és az a jó hírem, hogy ebben a kérdésben a kormányzati szervek, a bankok és a garanciaszervezetek is egyetértenek. Véleményem szerint ez az egyik leghatékonyabb eszköz a kis és középvállalkozások részére kínált hitelezés élénkítésére. Az állami viszontgarancia mellett növekedhet a pénzintézetek hitelezési hajlandósága, a garancia mérsékli a hitelek mögé kötelezően állítandó tőkeszükségletet, így adott tőkemennyiség mellett több hitelt lehet kihelyezni.

Jó ötletnek tartja, hogy a kormány a PSZÁF-et beolvasztaná a Magyar Nemzeti Bankba?

Az összevont és a különálló működés mellett is szólhatnak érvek, a nemzetközi gyakorlat mindkét megoldást ismeri.

A Gránit Bank tudatosan fordult a web alapú bankolás felé. Megérte?

Feltétlenül. 2012-ben több mint 50 milliárd forintos mérlegfőösszeggel zártuk az évet, több mint 10 ezer számlát kezelünk, ezek 70 százaléka lakossági számla. Likviditásunk erős, amire egy stabil banküzem épül. A Gránit Bank üzleti modelljének alapja, hogy nem épít ki fiókhálózatot, ezzel költséget spórolunk meg, és így lehetőségünk van arra, hogy előnyös kondíciókkal kínáljuk a termékeinket. A web alapú banki kapcsolattartás, ügyintézés biztonságos, olcsó, gyors és mindenekelőtt kényelmes. Korszerű technikai megoldásaink lehetővé teszik az online személyes konzultációt is banki ügyintézőinkkel, vagyis az ügyfél ugyanazt éli át az otthonában, mint ha elment volna egy bankfiókba. Ez a jövő, vagyis inkább már a jelen.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.