valasz.hu/uzlet/van-e-ertelme-betiltani-a-muanyagszatyrot-es-a-szivoszalat-129146

http://valasz.hu/uzlet/van-e-ertelme-betiltani-a-muanyagszatyrot-es-a-szivoszalat-129146

Gazdaság

„Mitől lenne itt kibontakozás?”

/ 2015.06.03., szerda 14:58 /

A teljes foglalkoztatást a világon sehol sem lehetett megvalósítani, mert a munkanélküliség bizonyos mértékig normális velejárója a gazdaság működésének – mondja Chikán Attila volt gazdasági miniszter. A Corvinus Egyetem korábbi rektora szerint a növekedés erőltetésének a társadalom szétszakadása az ára, s már most katasztrofális a helyzet a végeken.

– A családban és a munkahelyén nyilván sokan örültek az életműdíjának, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaságtól kapott. A kormány tagjai közül gratulált valaki?

– Nem, bár sok olyan elismerő szót kaptam, amire nem számítottam.

– Utoljára 2006-ban jutalmazták állami kitüntetéssel. Most elfogadná?

– Nem sok állami kitüntetésem van, inkább szakmai meg civil jellegűeket kaptam.

– Tavaly volt hetvenéves, 2010-ben pedig negyven év után leköszönt a Rajk László Szakkollégium igazgatói posztjáról. A kitüntetés adta volna magát egy olyan kormány esetén, amelynek vezetői a szakkollégiumi mozgalomból kerültek ki.

– Akkor, 2010 tavaszán biztosan elfogadtam volna. A mostani rendszer nem úgy működik, hogy ez a kérdés napirendre kerülhetne. De nem is lenne indokolt, hiszen se a Rajkból nem szálltam ki, se nyugdíjas életet nem élek.

– A Corvinus volt rektoraként figyeli-e a levélhamisítási botránnyal kapcsolatos híreket, fejleményeket?

– Az egyetemnek hányatott a rendszerváltás utáni sorsa, rengeteg átalakuláson ment keresztül, az egymást követő kormányok különböző okokból sohasem hagyták nyugodtan dolgozni. A Corvinus akár jelképe is lehetne a felsőoktatási reformnak: ha épp nem teszik is tönkre, folyamatosan piszkálják, fejlődését akadályozzák. Pedig a ’90-es évek elején Közép-Európa legjobb gazdasági egyeteme volt a nyolcvanas évek végi belső reformoknak és a Soros Alapítvány ösztöndíjának köszönhetően, melynek révén hetven oktató tölthetett egy évet nyugat-európai és amerikai egyetemeken.

– Ön a rektorsága idején fontos reformokat vezetett be, de ennek is már több mint tíz éve. Nem szorulna megújításra a közgazdászképzés? Mennyire állja meg a helyét a Corvinus a nemzetközi összehasonlításokban?

– Ma is bőven belefér az európai középmezőnybe, ami nem rossz teljesítmény egy magyar egyetemtől. A legtöbb és legmagasabb pontszámú jelentkezőt vonzó hazai egyetemek egyike. De ahogy a világ legkiválóbb egyetemeinek is vannak erősebb és gyengébb karai, szakai, úgy a Corvinusnak is. A kertészeti karokról nem szeretnék nyilatkozni, helyzetüket nem ismerem eléggé. A gazdálkodástudományi képzésünk európai színvonalú, ezt az is bizonyítja, hogy azok a diákjaink, akik külföldre mennek tanulni vagy dolgozni, megállják a helyüket. Több intézetünk nemzetközi összeállításban az élvonallal is állja a versenyt. Két karral viszont több baj is van: a közgazdaság-tudományin a képzés színvonala komolyan visszaesett. Ami pedig a társadalomtudományi kart illeti: a ’80-as, ’90-es években erős volt a szociológiaoktatásunk, s bár a képzés most is jó, kevés a hallgatója. Hasonló problémák vannak a politikatudomány esetében is. A legnagyobb hallgatói érdeklődést vonzó nemzetközi képzés pedig koncepciójában is, szervezetileg is szétszabdalt. Az egyetem belső reformokra készül, melyek javíthatnak a helyzeten.

– Miért esett a közgazdaság-tudományi kar színvonala?

– Mert nem tudta vagy nem akarta fölvenni azt a tempót, amit a tudomány fejlődése diktált. Rektorságom alatt átalakítottuk a közgazdasági képzés koncepcióját, s három olyan tanszékvezetőt sikerült megnyernünk – Kertesi Gábort, Pete Pétert és Kézdi Gábort –, akik a legjobbak voltak Magyarországon, s akik a tanítványaikat, tanársegédeiket is hozták magukkal. Távozásom után ezek a műhelyek szétrobbantak: az új vezetés nem tudta, nem akarta megtartani azokat a szakembereket, akiket én a kiválóságaik miatt szerződtettem. Innentől a képzés színvonala romlott, és más irányba ment el az oktatás. Személycserék nélkül elképzelhetetlen a fordulat.

– Mit gondol a Magyar Nemzeti Bank közgazdászképzéséről? Matolcsy György jegybankelnök ugyanazt mondja, mint amit ön is szokott: „Hazánk sikere a következő évtizedekben az oktatási rendszer megújításán múlik, a közgazdasági, illetve a pénzügyi képzésben új intézményekre és új szellemiségre van szükség.”

– Ebben a kiindulópontban egyetértés van közöttünk. A jegybank képzéséről nincsenek közvetlen tapasztalataim. Információim alapján két kérdés, kétely fogalmazódik meg bennem: egyrészt hogy egy ilyen, erősen vitatható módon megvalósított konstrukciót miként lehet beilleszteni a felsőoktatás rendszerébe; másrészt mennyire megy majd el a jegybanki alapítványoknál zajló képzés az unortodoxia irányába. Adva van egy hatalmas tőkeerejű intézmény, amely nem világosan tisztázott szándékokkal elindított képzéseivel megzavarja a felsőoktatási intézmények működését, s olyan kompromisszumokra kényszeríti őket támogatásaival, amelyek visszautasítását azok nem engedhetik meg maguknak. A Rajk Kollégium úgy döntött: nem kér a jegybanki pénzből, válaszul az MNB megvonta tőle a normál banki forrásból sok éve folyósított, több bankvezetés és kormány alatt odaítélt támogatást. Ez azokra az időkre emlékeztet, amikor kizárólag állami csatornából lehetett pénzt kapni, s nem lehetett kérdéses, hogy azt elfogadja-e az intézmény.

– Ön szigorú kritikusa volt a második Orbán-kormány válságkezelő gazdaságpolitikájának. Az elmúlt négy évben a mainstream közgazdászok azzal riogattak, hogy a Matolcsy-féle unortodoxia miatt a gazdaság össze fog omlani. Most, hogy ez nem következett be, sőt számtalan területen kedvezőek a mutatók, nem volna helye az önkritikának?

– Mivel a kérdés adja magát, elgondolkodtam, s barátaimmal elbeszélgettem arról: mit is jelent az unortodox gazdaságpolitika, amit eddig még senki nem definiált. Négy tényezőjét emelném ki. Az első az államközpontúság. A gazdasági válság óta az állam szerepének újragondolása mindenhol napirenden van. Azt szokták mondani, hogy a neoliberális közgazdaságtan az állammal szemben a piac korlátlan hatalmát hirdeti. Szerintem ostoba közgazdászok – ha vannak ilyenek –, akik ezt állítják. Az állam és a piac ugyanis egymás nélkül aligha létezne. Arányuk kialakítása részben ízlés, részben társadalmi viszonyok és lehetőségek kérdése. Vannak sikeres országok, ahol a gazdaságban viszonylag magas, vagy épp ellenkezőleg: alacsony az állam súlya. Erre nincs abszolút mérce. De ne feledjük: mi tapasztalatból ismerjük az állami szerepvállalás korlátait. Az unortodoxia második ismertetőjele a társadalmi egyenlőtlenségek politikai és gazdasági kezelése. Lehet, hogy furcsán hangzik, de liberális gondolkodásmódra vall a gazdasági növekedés hangsúlyozása, mondván: ha nő a szétosztható torta, akkor a legszegényebbeknek is nagyobb szelet jut. A növekedés kényszerítésének a gazdaság adott, nemzetközi összehasonlításban igen alacsony hatékonysága mellett a társadalom szétszakadása az ára, s már most katasztrofális a helyzet a végeken, a társadalom perifériáin élők körében. Ezt csak tetézi az oktatásból és az egészségügyből való forráskivonás.

– Mi a másik két tényező?

– A harmadiknak a rövid távú stabilitási szempontok előtérbe helyezését tartom a hosszabb távúak rovására. Tényleg szépek az államháztartásban, az infláció vagy a gazdasági növekedés terén elért mutatók, de korlátozott az örömünk, ha ezek csak a társadalmi alrendszerek kiéheztetése révén tarthatók fenn. Azokra a tényezőkre, amelyek a gazdaság hosszú távú sikerét alapoznák meg – a kutatás-fejlesztésre, a kultúrára, az oktatásra vagy az egészségügyre –, nem jut elegendő forrás. A rövid távú stabilitás elérésének a gazdasági hatékonyság növelése nélkül hosszabb távon a nemzetközi lemaradás lesz az ára. A negyedik elem a politikai-hatalmi szempontok túlzott érvényesülése. Ez erősen megnyilvánul a kormányzati retorikában: jelenti a klientúraépítést, de azt is, hogy barátok, rokonok nyerik sorra a közbeszerzéseket. A kormány a rendszert úgy alakítja, hogy az bármilyen választási eredmény esetén is biztosítsa számára a fontos pozíciók megtartását a gazdasági hátországban és az intézményi apparátusban. Egyelőre nincs olyan helyzet, hogy összeomlástól kellene tartani, de nem lehet látni, hogy komoly irányváltás nélkül mitől lenne itt hosszabb távon sikeres kibontakozás. Korábban is a lassú lecsúszástól féltettem az országot, hangsúlyozva, hogy ez már a kétezres évek elején elkezdődött.

– A gazdaság húzóerejét jelentő autóipari beruházások nem elegendőek ahhoz, hogy a társadalom életszínvonala érzékelhetően emelkedjen?

– Láthatóan nem. Számos szempontból fontos, hogy ezek a vállalatok itt vannak. Baj abból adódik, ha az összeszerelő vagy bérmunkában dolgozó társadalomra rendezkedünk be. Nem tartom helyesnek, hogy az iparosítást erőltetjük a gazdaságpolitikában, mert a fejlett világ a szolgáltatás és a tudásalapú gazdaság irányába halad. A fejlesztési elképzeléseket sokkal összetettebben, XXI. századi gondolkodással kellene megfogalmaznunk.

– Orbán Viktor a kormány elmúlt öt évének értékelésén megint a teljes foglalkoztatottságot tűzte ki célul.

– Ez a politikai célkitűzés gazdaságilag értelmezhetetlen. Ilyen a világon sehol sem volt és nem is lesz: mind a szerkezeti, mind a súrlódásos munkanélküliség bizonyos mértéke normális velejárója a gazdaságnak. Ez a szlogen azt a kormányzati törekvést fejezheti ki, hogy a gazdaságpolitika igyekszik növelni a foglalkoztatást – ami értelmes határok között helyes. A foglalkoztathatóságról sem szabad megfeledkezni, de kérdés, hogy van-e a gazdaságban potenciális szándék a foglalkoztatás növelésére, s ha igen, az teljesíthető-e? A kérdés első felére azt lehet mondani, hogy a magántőke beruházási kedve alacsony, mert nincs bizalma a közeljövőben. A másikra pedig azt, hogy a rendszerváltás óta olyan szerkezetátalakítások mentek végbe, amelyekhez a munkaerő nem tudott alkalmazkodni. Sokkal többet lehetett volna tenni az elmúlt két és fél évtizedben a helyzet javításáért. Működésének első időszakában a kormány hozott ugyan intézkedéseket a munkaerőpiac rugalmasabbá tételére, de ezek kevésnek bizonyulnak. A közfoglalkoztatásnak nem vagyok az ellensége, mert szociális szempontból kedvező hatású, és tényleg jobb, ha az emberek dolgozni mennek segélyért való sorban állás helyett. A közfoglalkoztatás azonban rontja a gazdaság termelékenységi mutatóit, mert a közfoglalkoztatottak egy munkaórára jutó teljesítménye lényegesen alacsonyabb az átlagnál, ami érthető. A legnagyobb kihívás az, hogy kialakíthatók-e olyan mechanizmusok, melyek a közfoglalkoztatás világából a valódi munkaerőpiacra viszik át az embereket. Az oktatásnak ebben nagy szerepe lehetne.

– A devizahitelek kivezetését ön szerint jól oldotta meg a kormány?

– Attól függ, hogy közgazdasági vagy társadalompolitikai szempontból nézzük. Világos, hogy a gazdaság autonóm szereplői autonóm döntéseket hoznak, melynek következményeit elvben viselniük kell. A szabályozó hatóságok hiányosságait és a gazdaságpolitika bakugrásait viszont nem korrekt a bankrendszer hibájaként feltüntetni. A gazdaság szereplőinek az a sajátosságuk, hogy amit a jogszabályok megengednek, azt meg is teszik, főleg, ha senki nem kéri rajtuk számon a tisztességes magatartást. Politikai és szociológiai szempontból persze a kormány nem engedhette meg, hogy a devizahitelezés káros következményei szétroncsolják a társadalom szöveteit. Bár nehéz volt, a kormány technikailag jó döntést hozott. Csak ezt nem lett volna szabad bankrendszerellenes retorikával összekötni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.