valasz.hu/uzlet/orulunk-hogy-a-ceg-foglalkozott-cikkunkkel-ezzel-is-megerositve-hogy-nem-politikai-osszeeskuvesrol-volt-szo-46647/

http://valasz.hu/uzlet/orulunk-hogy-a-ceg-foglalkozott-cikkunkkel-ezzel-is-megerositve-hogy-nem-politikai-osszeeskuvesrol-volt-szo-46647/

Gazdaság

Mutassátok az adópénzt!

/ 2006.12.21., csütörtök 18:33 /

A rendszerváltás utáni éveket bízvást emlegethetjük a vadkapitalizmus időszakaként, amikor tág dimenziók nyíltak az adócsalók számára. Az új törvények kiskapuin szabadon ki-be járkáltak azok, akik "felismerték" a lehetőségeket. Az eredeti tőkefelhalmozás korának már vége, de egyre változatosabbak és bonyolultabbak a visszaélések.

Megint egyre több dolga akad az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH): tavaly 1289 büntetőügyben tett feljelentést (ebből 529 volt adócsalás), az elkövetési érték pedig 27,7 milliárd forintra rúgott, ami jóval magasabb volt, mint az előző évben. Nyilvánvaló, hogy ennél jóval nagyobb összegek kerülik el az államkasszát. Szakértők szerint a rendszerváltás óta többévnyi nemzeti jövedelmet vághattak zsebre csak az adócsalók. Összeállításunkban a teljesség igénye nélkül sorra vesszük az elmúlt évek legnagyobb kárt okozó adócsalásait.

OLAJRA LÉPETT MILLIÁRDOK

A kilencvenes évek elején volt a legkönnyebb az adókerülés: a gazdaságot nagyarányú visszaesés és a fejletlen piac jellemezte, ami kedvező táptalaja a gazdasági bűncselekményeknek. A költségvetés sem volt olyan helyzetben, hogy bárki is az adókulcsok és a járulékok mérséklésére gondolhatott volna, így magas szinten stabilizálódott a vállalkozások terhelése. Számos cég az adókra szánt pénzből igyekezett fenntartani napi működését, s ezt csak "ösztönözték" a pontatlan törvények, a szabályozási hiányosságok. Eleinte szinte törvényszegés nélkül, a kiskapuk és joghézagok kihasználásával is minimalizálni lehetett a közterhek fizetését, de az adóigazgatás kezdeti hiányosságai miatt az ellenőrzés és a büntetés sem volt visszatartó erejű.

Pedig egyesek nagy tétekben játszottak az adófizetők pénzével. A parlament olajbizottságának egyik tagja szerint Magyarország kétéves költségvetését vitte el az olajmaffia. Az olajszőkítés és az ehhez kapcsolódó ügyek a kilencvenes években nagyjából lecsengtek, egykét per viszont még ma is tart. Ez volt a legeredetibb, legegyszerűbb tőkefelhalmozási forma, amely időnként krimibe illő - gyilkosságokkal, zsarolásokkal, rejtélyes eltűnésekkel, vélt vagy valós politikai összefonódásokkal tarkított - fordulatokat is kínált. Az olajügyek jó részét a Dél-Alföldön, Csongrád és Békés megyében derítették fel. A képlet pofonegyszerű volt: a külföldről vásárolt, feleannyiba kerülő piros színű fűtőolajból kivonták a festéket, és gázolajként adták el idehaza. Volt, hogy ehhez nem is vettek fűtőolajat, hanem eleve gázolajat importáltak, amelybe a határon tettek piros festéket, majd amikor megkapták a dokumentumot arról, hogy fűtőolajat forgalmaznak, már vitték is az anyagot a benzinkutakhoz. Az olajügyek felderítését akadályozta, hogy a bizonyítás roppant nehéz volt. A kútkezelők különböző vállalkozásoktól vásárolták a szőkített gázolajat, és azt állították, hogy őket is becsapták. A bizonylat alapján sem lehetett megtalálni a szállítókat, mert sokszor fiktív vállalkozások voltak. Később a halasztott jövedéki adóval is sefteltek: a külföldről beszerzett olajszármazékok után ugyanis igénybe lehetett venni ezt a kedvezményt, így egyesek nagy adótartozásokat halmoztak fel, majd csődbe vitték vagy eladták a céget egy hajléktalannak.

A legnagyobb olajügyeknél milliárdos nagyságrendű károk érték az államot. Békés megyében például 1996 és 1999 között az olajosok csaknem 11 millió liter azonosíthatatlan és igazolatlan eredetű gázolajat hoztak forgalomba. Közel egymilliárd forintra rúgott az utána be nem fizetett általános forgalmi adó (áfa), fogyasztási és jövedéki adó összege.

Csongrád megyében a következő volt a recept: az olajosok 1996-ban több mint hétmillió liter petróleumot importáltak, hiszen az akkori jogszabályok értelmében ha a petróleumot adalékanyagokkal keverték, akkor utána nem kellett fogyasztási adót fizetni. Persze a petróleumból nem kevertek gépjárműipari segédanyagot, hanem értékesítették, és ezzel félmilliárdos kárt okoztak.

A Kordax Rt. 1993 és 1994 között nyers kőolajat importált Oroszországból, s az anyag feldolgozására külföldi - cseh, szlovák, szlovén - partnerekkel kezdett tárgyalásokat. A cégvezetők a kőolajat feldolgozás céljából kiszállított termékként vámkezeltették - ezután sem vámot, sem áfát nem kellett fizetni -, s kivitték az országból. Majd a kőolaj helyett benzin és gázolaj érkezett vissza az országba, de jóval nagyobb mennyiségben, mint amennyit a kivitt nyersolajból elő lehetett volna állítani. A visszaérkezett árut nem új termékként, hanem feldolgozott állapotban visszahozott áruként vámkezeltették, így megspórolták a vámot és az adót. Mindez összesen 4,8 milliárd forinttól fosztotta meg a hatóságokat.

Olajügyekben a pálmát az Energol Rt. viszi el. Az adóhivatal és a rendőrség szerint mintegy 6,7 milliárd forintos kár keletkezett többek között abból, hogy a cég 1996-ban és 1997-ben többmillió liter, részben rossz minőségű gázolajat forgalmazott az adóhatóság tudta nélkül. A cég igazgatói közül néhányra 1997-ben lecsaptak a rendőrök, azzal gyanúsítva őket, hogy alvállalkozók segítségével nagy mennyiségben szőkítettek olajat. Éveken át tartó pereskedés vette kezdetét, s eközben a cég egyik igazgatója megúszta a számonkérést: addig bujkált a világ különböző pontjain, amíg elévült a bűncselekmény. S ezzel el is érkeztünk az olajos ügyek egyik rákfenéjéhez: sokszor ugyanis az átlagemberek számára érthetetlen döntések vagy ítéletek születtek. Mindennapos eset volt, hogy a rendőrség vagy az APEH speciális kommandója őrizetbe vette a gyanúsítottakat, és a bizonyítékok alapján kezdeményezte letartóztatásukat. Ám ezt a bíróság gyakran elutasította, mivel nem teljesültek az ehhez szükséges feltételek. Miután szövevényes bűntettekről volt szó, a felderítési és bizonyítási nehézségek miatt hosszú ideig húzódott a nyomozás, és újabb évek teltek el, mire jogerős ítélet született. Még ma is van lezáratlan olajos ügy. Az is elgondolkodtató, hogy az egymást követő kormányok miért engedték, hogy a jóval olcsóbb háztartási tüzelőolaj hosszú évekig a gázolajjal együtt legyen a piacon. Az elfogott bűnözők egyike-másika vallomásában egyes politikusok, magas rangú rendőrök vagy vámosok nevét is emlegette, de ennek nem volt komolyabb következménye.

AZ ÁFA BŰVÖLETÉBEN

A gyors és törvénytelen meggazdagodás - kevésbé véres - eszközének számít a fiktív számlázás, amely máig nem ment ki a divatból. Nem egy cég kifejezetten abból a célból jön létre, hogy pénzért számlákat állítson ki. Az ilyen társaság nem végez gazdasági tevékenységet, a cég székhelyét és képviselőjét gyakran nem is találják. A számlákat befogadó cégek pedig az áfa, a társasági és az osztalékadó tekintetében tudják "csökkenteni" befizetéseiket. Az idén bukott le például az a szabolcsi társaság, amely egymilliárd forint összegű fiktív számlát bocsátott ki. Nem végeztek gazdasági tevékenységet, csak vállalkozásuk üres számlatömbjeit adták el 10 és 80 ezer forint közötti összegekért.

Hasonló nagyságrendű csalást követtek el a pécsi számlagyárként elhíresült részben fiktív, részben valódi vállalkozások, amelyeket 1997 és 2000 között alapítottak. Az e cégek által kiállított számlák után az"ügyfelek" visszaigényelték az áfát, és azt elszámolták, vagy társasági adóalapjukat csökkentették. Leghíresebb ügyfelük a Synergon Rt. volt, amely az adónyomozók szerint három év alatt 600 millió forint értékben fogadott be fiktív számlát.

A kilencvenes években minden idők legnagyobb adócsalásaként a vecsési számlagyárat emlegették, ahol mintegy tízmilliárd forintnyi fiktív számlára bukkantak a nyomozók. Az ügy pikantériája, hogy ezek közül egy-két kisebb összegű az MSZP Köztársaság téri székházában kötött ki (Heti Válasz, 2002. március 8., 34-35. o.). Ez az ügy más módon is összefonódott a szocialisták nevével: egyik szereplője ugyanis az akkori vecsési MSZP-s képviselő fia volt. A számlagyár vezetői hajléktalanok adatait vásárolták meg, majd ezek alapján 1997 és 2000 között gazdasági társaságokat alapítottak. E cégek jutalék fejében lényegében bármiről adtak áfás számlát, amelyet a vevők létező költségként számoltak el, és visszaigényelték utána az adót. A nagyüzemi számlagyártást mi sem érzékelteti jobban, mint az, hogy a valótlan bizonylatokat befogadó egyéni és társas vállalkozások száma meghaladta az ezret.

A milliárdokat "megmozgató" vecsési és pécsi nagyüzem mellett léteznek egyszemélyes számlagyárak is. Az érdeklődők apróhirdetésekből vagy szóbeszéd útján értesülnek arról, kitől mikor és hol vásárolhatnak számlát. Az illető egy zacskónyi számlatömbbel és bélyegzővel nyilvános helyeken találkozik az ügyfelekkel. Kiállítja a számlákat a kért összegre és tevékenységre, majd - mielőtt még az adóhatóság gyanút fogna - papíron eladja vállalkozását egy hajléktalannak vagy egy külföldi vendégmunkásnak. Ők néhány tízezer forintot kapnak azért, hogy a nevükre veszi a fantomcéget. A számlagyáros pedig hamarosan új társaságot alapít, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Haladnak a korral az elkövetők annyiban is, hogy ma a számlagyárak egy része már az interneten működik.

Az áfa be nem fizetése és jogtalan visszaigénylése toronymagasan vezet az APEH feketelistáján. E téren az akasztói juhászból lett vállalkozó, Stadler József is "elévülhetetlen érdemeket" szerzett. 1988-ban egymillió forintos törzstőkével hozta létre a nevét viselő, bel- és külkereskedelemmel foglalkozó kft.-t, amely mindennel foglalkozott, amiben fantáziát látott. Megvette például a feloszlatott munkásőrség vegyvédelmi felszerelését. A társaság csúcséve 1993 volt, amikor tízezer kamionnyi Stadler-áru hagyta el az országot, és 12-13 milliárdos forgalmat bonyolított le. Az adóellenőrök figyelmét akkor hívta fel magára, amikor áfát próbált visszaigényelni egy, állítólag egymilliárd forintért vásárolt, 22 festményből álló csomag, köztük Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című "képe" után. Az APEH-nek szemet szúrt a "Leonardo-festmény", amely valójában a milánói Santa Maria delle Grazie refektóriumának falán látható. Vizsgálódni kezdtek, s végül vádat emeltek amiatt, mert a Stadler-cég 1992 és 1994 között folyamatosan és jogosulatlanul igényelt vissza áfát, illetve mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást. Stadler azon kevesek közé tartozik, akik leülték börtönbüntetésüket.

Kisebb falatnak bizonyult, de 1996 és 1999 között még így is kétmilliárd forint áfát próbált kicsikarni az adóhivataltól az a cégcsoport, melynek irányítója Varga Tamás - 1992-ig a Fidesz gazdasági tanácsadója - volt.

1998-ban robbant ki az Albacompbotrány: a cégvezérek azt látták, hogy néhány belföldi vállalkozás olcsóbban kínál számítógép-alkatrészeket megvételre, mint ahogyan ők azokhoz a vámterhek és az áfa megfizetése után hozzájutnak. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a forgalmazók nem fizették meg az alkatrészek utáni közterheket. Miután látták, hogy a hatóságok ez ellen nem tesznek semmit, az Albacompnál is elkezdték illegális módon csökkenteni a vám- és áfafizetési kötelezettségeiket. A behozott termékek értékeként az eredeti töredékét jelölték meg beszerzési árként, s ez alapján vámkezeltették az árut. A hatóságok szerint összesen kétmilliárd forint értékben csempésztek be külföldről és értékesítettek alkatrészeket idehaza.

KÖRHINTÁBAN

Az évek múltával kiszámíthatóbbá és áttekinthetőbbé vált az adórendszer, hatékonyabbá az adóigazgatás. Egyes felmérések szerint 2000 körül már csökkent a gazdasági bűncselekményt elkövető cégek aránya, és egyre kevesebb lett a túlélési stratégia nevében elkövetett csalás. Nem ülhetnek azonban a pénzügyi nyomozók nyugodtan a babérjaikon, hiszen az idén bejelentett megszorítások hatására felerősödhet az adókerülési tendencia.

A mai adócsalások három kategóriába sorolhatók, melyek elemei keveredhetnek egymással. Vannak olyanok, akik jelentős adótartozást halmoznak fel, ezért cégükből minden vagyont kimenekítenek, majd közvetítők segítségével eladják a hajléktalanoknak. A fiktív számlákról már esett szó: anynyit érdemes még hozzátenni, hogy a számlagyárak ügyfeleinek nagy része kényszerből folyamodik ehhez az eszközhöz, így próbálja meg fedezni a minimálbéren felül a dolgozóknak zsebbe fizetett részt. Az adónyomozók szerint száz adócsalásból negyven ebbe a kategóriába tartozik.

A körbeszámlázások is népszerűek, bár az utóbbi időben már nagyobb a lebukás veszélye. A módszer lényege, hogy az ügyfelek egymás között folyamatosan emelkedő áron adják-veszik az árut (ami nem is biztos, hogy létezik), amely a lánc végén egy fantom- vagy külföldi céghez kerül. A forgalmi adót a papíron valódi értéke sokszorosára drágított áru után igénylik vissza.

Az uniós tagság révén az adócsalók számára is nőtt a játéktér. Itt már nem pusztán magyar jelenségről van szó, hiszen közösségi szinten is évi 200-250 milliárd euró vész el emiatt. A körhintaáfacsalások elkövetői azt használják ki, hogy az uniós tagországok közötti kereskedelemben az áru - amikor átlépi a belső határt - nem tartozik az áfakörbe, így az adó csak akkor adódik az árhoz, amikor a terméket az adott országban eladják. Tehát a vevőnek kell bevallania és egyben befizetnie az áfát a költségvetésbe. A csalás lényege, hogy a vevő a továbbértékesítéskor az áfát ugyan felszámítja, de nem vallja és nem fizeti be. Ezt még azzal lehet fokozni, hogy az árut a lánckereskedelem másik tagja újraexportálja egy EU-n kívüli államba, és visszaigényli a be sem fizetett áfát. A cégek aztán vég nélkül köröztetik a termékeket az országok között, majd néhány gyors és nagy összegű tranzakció után felszámolják magukat és eltűnnek. Az ördögi körből akkor lehetne kilépni, ha például az áfa az értékesítési lánc végén - mielőtt a végső fogyasztóhoz kerül - kerülne rá az árra, vagy ha rögtön az első értékesítésnél felszámítanák. Brüszszel még nem döntötte el, változtat-e a szabályozáson, de elsődleges feladatának tekinti az adócsalások visszaszorítását. A kulcs idehaza az APEH kezében van: a szervezet központosított ellenőrzési egységet hoz létre a kifejezetten nagy, akár országhatárokon átnyúló adócsalások feltárására.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.