valasz.hu/uzlet/magyarorszagra-tevodott-at-a-heroincsempeszes-balkani-utvonala-52618/

http://valasz.hu/uzlet/magyarorszagra-tevodott-at-a-heroincsempeszes-balkani-utvonala-52618/

Gazdaság

Nekünk olimpia kell?

/ 2015.07.29., szerda 15:40 /

A rendezés mellett és ellen szóló érvek összecsapása helyett érzelmi alapú támadások és félrevezető panelek uralják a 2024-es budapesti olimpiai pályázatról szóló közbeszédet. Tényleg az olimpiába buktak bele a görögök? Fölösleges luxusberuházásokra kellene költenünk? Tíz gyakran hallott állítást vesézünk ki.

1. A 2004-es athéni olimpia miatt vált fenntarthatatlanná a görög államadósság.

A görög államadósság két időszakban szaladt el, de ezek közül az első jóval az olimpiai felkészülés előtt, a másik pedig utána volt. A GDP-arányos államadósság 1980 és 1993 között ugrott fel 22-ről 98 százalékra, de ezután stagnált egészen a pénzügyi világválság kitöréséig. „A 2000-es évek első felében Görögország az EU leggyorsabban növekvő országa volt évi négyszázalékos átlagos GDP-bővülésével, miközben Európa és az Egyesült Államok gazdasága a recesszió határán szenvedett – mutat rá Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt vezetője, a Budapesti Olimpia Mozgalom (BOM) Alapítványának elnöke. – Ezalatt Görögország GDP-je 130 milliárd dollárról 240 milliárdra nőtt, munkanélkülisége 12-ről kilenc százalékra csökkent. Az athéni olimpia szervezőbizottsága 124 millió euró nyereséggel zárt, miközben a kormány 1997 és 2004 között tízmilliárd eurót költött az olimpiát kiszolgáló és a város modernizációját szolgáló infrastruktúrára, melynek jelentős részét az EU kohéziós alapjai finanszírozták.”

Persze lehet vitatni, hogy ezeket a pénzeket jól költötték-e el. A késések megdrágították a beruházásokat, és a létesítmények utóhasznosítására sem fordítottak elég figyelmet. De ha így van is, akkor sem lehet levonni azt a következtetést, hogy olimpiát csak pazarló módon lehet rendezni. Legfeljebb azt, hogy a görögök így tették. Hibáikból azonban lehet tanulni.

2. Csak nagy országok és hivalkodó diktatúrák akarnak olimpiát rendezni.

Ahogy az újkori olimpiai mozgalom a népek barátságát hirdető amatőr versengéséből profi sportolók százmilliók által követett seregszemléjévé duzzadt, úgy változott meg a rendező városok jellege. Míg egykor Stockholm, Helsinki vagy Antwerpen is otthont adhatott a nyári játékoknak, a legutóbbi időben valóban csak tízmilliós gigapoliszok rúghattak labdába: Peking, London, Rio de Janeiro és Tokió. A médiafigyelemre pedig imázsuk javítására vágyó autoriter államok is igyekeztek lecsapni. Az eredmény két luxusolimpia lett: a 43 milliárd dolláros pekingi és az 50 milliárdos szocsi. A 2022-es téli játékokra pedig Stockholm, Oslo és Krakkó visszalépése után csak autoriter államok városai (Peking, Almati) pályáznak.

Mindezt azonban megelégelte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), illetve annak 2013-ban megválasztott elnöke, Thomas Bach. Ezért fogadtatta el tavaly a NOB közgyűlésével az Agenda 2020 reformprogramot, mely több területen enyhíti a rendezés feltételeit. Ösztönzi a meglévő és ideiglenes létesítmények használatát, versenyek városon kívüli megrendezését. Budapest vetélytársai a 2024-es játékokért már nyugati, demokratikus államok városai lesznek. A 2026-as téli olimpia iránt pedig olyan városok érdeklődnek, mint Trento, Aosta, Drezda és – kifejezetten az Agenda 2020-ra hivatkozva – Stockholm.

3. Az olimpiarendezés a korrupció melegágya, Magyarországon pedig főleg az lenne.

Az olimpiarendezés maga nem tesz romlottá egy országot. Ahol eleve probléma a korrupció, például Görögországban vagy Oroszországban, ott bizonyára az olimpiai előkészületek során is történtek visszaélések. De nyilván akkor is történtek volna, ha a játékokra szánt összeget más fejlesztésekre fordítják. Akik tehát erre hivatkozva ellenzik a budapesti pályázatot, egyrészt eleve lemondanak arról, hogy a következő évtizedekben csökkenjen a korrupció hazánkban, másrészt ezzel az erővel más fejlesztési projekteket is ellenezniük kellene azzal a jelszóval, hogy a megvalósításra szánt közpénzek egy része úgyis kámforrá válik.

„Nem az olimpia hozza magával a korrupciót, hanem az sajnos része Magyarország életének – véli Szalay-Berzeviczy Attila. – Ezért nem az olimpiáról kell lemondanunk, hanem magunk közül kell kiszűrni azokat az elemeket, akik önző érdekeiktől vezérelve gyengítik hazánkat. A BOM javaslata, hogy a játékok elnyerése esetén a szervezőbizottság legyen részvénytársaság, és legyen bevezetve a Budapesti Értéktőzsdére, hogy a legátláthatóbb és legszámonkérhetőbb körülmények között készítse elő az olimpiát.”

4. A hatástanulmányban megjelent 774 milliárd forintból még senki sem tudott olimpiát rendezni, ráadásul a tervezett költségeket mindig túllépik.

Egyrészt a 774 milliárd már számításba veszi az olimpiai létesítmények utóhasznosításából várható bevételt – a bruttó költség 1074 milliárd forint. Másrészt a körtét hasonlítjuk össze az almával. A korábbi olimpiák gyakran idézett büdzséi magukba foglalják az infrastrukturális fejlesztéseket is, a mi 1074 milliárdunk viszont nem. A Galvani út vonalába tervezett Duna-híd, a 3-as metró felújítása, a kisföldalatti meghosszabbítása, a járműállomány cseréje, a ferihegyi gyorsvasút, a 2-es metró összekötése a gödöllői HÉV-vel és sok más projekt nincs benne. Nem csalás ez? Csak akkor, ha azt mondjuk: ezek a fejlesztések feleslegesek. Ezek azonban régóta dédelgetett tervek, melyek az olimpiától függetlenül szolgálnák a várost. Legitim felvetés, hogy tíz év elég-e a befejezésükre, főleg annak tükrében, hogy a közelmúlt közlekedési beruházásai a 4-es metrótól a fonódó villamosig milyen ütemben valósultak meg. Pénzkidobásnak nevezni őket viszont őrültség. A 2002-es olimpiai hatástanulmányban szükségesnek ítélt közlekedési beruházásokból is több mint ötven valósult meg mára vagy van folyamatban az 1-es villamos felújításától a 4-es metróig.

„Sok olimpia van, ahol valóban túllépték a rendezők a költségvetést – ismeri el Fekete Miklós, a PwC Magyarország cégtársa, a mostani hatástanulmány társszerzője. – Két dolgot kell szem előtt tartani: már a tervezésnél is figyelembe kell venni a fenntartható megoldásokat, melyekkel a költségek csökkenthetők, és el kell kerülni a presztízsberuházásokat, mert jellemzően ezek vezetnek költségtúllépéshez. A másik lényeges pont: profi tervezés, szervezés és végrehajtó csapat kell, nemzetközi és hazai szakemberekkel, külső beszámoltatással.”

5. Az olimpiai beruházásokból csak az eleve fejlett Budapest húzna hasznot.

Az Agenda 2020 lehetővé teszi vidéki helyszínek bevonását, és a PwC által javasolt olimpiai terv komolyan számol is velük. A kajak-kenu házigazdája a sok vb-nek otthont adó szegedi Matyi-ér, a lovassportoké a dunakeszi–alag-i lóversenypálya lenne. A futballtornának adna otthont a Nagyerdei Stadion és a tervezett új diósgyőri stadion. A Pick Szeged tervezett új csarnokában kézi-, a debreceni Főnix csarnokban kosármeccseket rendeznének. A győri Audi Aréna és a Veszprém Aréna a tollas és a taekwondo helyszíne lenne, a Székesfehérvárra tervezett új jégcsarnok a birkózásé és a cselgáncsé. Bár e létesítmények egy része ma is alkalmas lenne az olimpiára, vidékre is jutna fejlesztési pénz. A szegedi kajak-kenu központra például 8,5 milliárd, az alagi lovaspályára 4,5 milliárd forintot költenének, de volna forrás a balatonfüredi vitorláskikötőre is.

Ami fontosabb: az 1900 milliárd forintra rúgó közlekedésfejlesztések egy része is vidéken valósulna meg. E keret 30 százaléka fővárosi kötöttpályás és 13 százaléka fővárosi közúti projekt. Az országos kötöttpályás és közúti fejlesztések aránya ezzel szemben 30, illetve 26 százalék, vagyis összességében több mint a budapestieké.

6. A hatástanulmány túl derűlátóan ítéli meg a költségeket és a hasznokat.

A PwC azzal számol, hogy az államnak 1142, a vállalatoknak 836, a háztartásoknak pedig 1006 milliárd forint többletjövedelme származna az olimpiarendezésből. A költések ugyanis a gazdaság, például az építőipar és a turizmus számára jövedelmet jelentenek, melyet újból elköltenek, ami további keresletet támasztana. E multiplikátorhatást az ágazati kapcsolatok mérlegére alapozott modellel számították ki. „A remélt hasznokat alapos, sokrétű számítások alapozzák meg 1300 oldalon, száz szakértő közreműködésével” – szögezi le Fekete Miklós. A tanulmány egyébiránt nem túlságosan derűlátó. Nem rejti véka alá, hogy az olimpiai fejlesztések egy százalékkal növelnék az államadósságot, és évi 0,3-0,5 százalékkal megdobnák a költségvetési hiányt. Az évi GDP-bővülésre adott becslés kifejezetten óvatos: az olimpia átlagban évi 0,1 százalékot adna a növekedéshez a következő évtizedben, és évi 26 ezer munkahelyet teremtene 2035-ig.

7. Az olimpiák üres, gazzal benőtt létesítményeket hagynak maguk után.

Aki olvasta az Agenda 2020-at, tudja: a hírhedt athéni fotókon látott presztízsberuházásokkal nem is nyerhetnénk meg a pályázatot. A NOB felismerte, hogy e képek az olimpiai eszmét ássák alá, ezért már létező vagy az olimpiától függetlenül tervezett, a társadalomnak hosszú távon hasznos létesítményeket vár el. A 38 tervezett versenyhelyszínből egy sincs, ami csak az olimpia kedvéért készülne el, és teljes kapacitással megmaradna 2024 után. A 455 ezer lelátói férőhelyből 207 ezer ideiglenes lenne. A kézilabdadöntők és a röplabdatorna után lebontanák az Etele térre tervezett 15 ezres sportcsarnokot, hiszen Budapesten a Papp László Sportaréna mellett nincs szükség még egy ekkora létesítményre. Ez volna a sorsa a Dagály utcai vívócsarnoknak és az Óbudai-szigetre tervezett strandröplabda-pályának is.

Mi történne az olimpia fő helyszínével, mely a Kvassay-zsilip környékén, a IX. kerületben és Észak-Csepelen terülne el? A 60 ezres fő stadiont 15 ezres atlétikai stadionná bontanák vissza. Környezetében a tömegsportot szolgáló városi park jönne létre: az emberek vennék birtokba a bemelegítő pályákat, ahogy az ideiglenes lelátók elbontása után a kerékpárpályát, kajak-kenu szlalompályát, a lágymányosi teniszcentrumot is. A médiaközpontot irodaként értékesítenék.

8. Fényűzés az olimpia miatt sportlétesítményekkel teleszórni az országot.

Az ideiglenes helyszínek mellett kizárólag (addigra) meglévő létesítményekben rendeznénk az olimpiát. A már felsorolt vidéki arénák mellett ilyen a 2020-es foci-Eb egyik helyszínéül kiválasztott új Puskás Ferenc Stadion, a 2017-es vizes vb-re épülő Dagály Úszókomplexum, a Müpa mellett létesülő Millenniumi Konferenciaközpont (súlyemelés), a már ma is álló Papp László Sportaréna (torna, kosárdöntők), a Groupama Aréna. E helyszínek egy része korábban még ideiglenes bővítéssel sem lett volna elég nagy az olimpiához. De „az Agenda 2020 értelmében a NOB nem ragaszkodik a kőbe vésett kapacitásszámokhoz, hanem a meglévő létesítmények hasznosítását részesíti előnyben. Mindegy, hogy a meglévő csarnok kapacitása 12 000 vagy 10 600 fő, a NOB el fogja fogadni” – mutat rá Bienerth Gusztáv, az Olimpiai Védnöki Testület tagja.

Érdemes idézni Karácsony Gergely zuglói polgármester véleményét is, aki a Párbeszéd Magyarországért tagjaként, ellenzéki létére a Fővárosi Közgyűlésben megszavazta a pályázatot. Szerinte „lehet kritizálni azt a politikát, aminek az eredményeképp annyi stadionunk épült, hogy már csak egy atlétikai centrumot kell felhúzni és elvben akár olimpiát is rendezhetünk.” De ha már így alakult, az olimpiára is gondolhatunk úgy, mint az elmúlt években épült és most tervezett pályák „utóhasznosítására”, amely mellesleg soha nem látott reklámot jelent hazánknak.

9. Ha stadionokkal jól állunk is, az olimpiai falu és társai az igazán fájó kiadások.

Ez részben igaz: az olimpiarendezést, főleg az Agenda 2020 könnyítéseivel, nem elsősorban a sportlétesítmények teszik drágává. Hanem az, hogy a rendező városnak el kell szállásolnia 10 500 sportolót és 5000 kísérőt az olimpiai faluban, 26 ezer újságírót médiafalvakban, 5300 bírót és kiszolgáló személyzetet a technikai faluban, 20 000 NOB-meghívottat legalább háromcsillagos szállodákban, 45 ezer önkéntest és félmillió külföldi szurkolót más szálláshelyeken. A „falvak” felépítése 570 milliárd forintot emésztene fel, ez a költségvetés legnagyobb tétele.

Csakhogy ezek azok a fejlesztések, amelyeknek az utóhasznosítása is a legkézenfekvőbb. Az olimpiai falu üres telken épülne fel, ahová korábban is terveztek már lakóparkot. A médiafalvakat „szétszórnák” (józsefvárosi pályaudvar környéke, Fehér-dűlő, Meder utca, Sertésvágóhíd). A vidéki városokban 15 kollégium felújításával oldanák meg a szállást. Közel 800 ezer négyzetméter lakóterület jönne létre, ami nyolc-tízezer új lakást jelent. Ez rá is férne a magyar lakásállományra, hiszen a válság óta alig épült új lakás. E projektek ráadásul nemcsak közpénzből épülnének, hanem magánbefektetők tőkéjéből is, és ők értékesítenék a lakásokat az olimpia után. Bienerth rámutat: a barcelonai olimpiai falu (Poblenou) ma a város egyik legkeresettebb negyede, mely lepusztult környékbe lehelt új életet. A helyszíneket tekintve Budapesten is lenne városrehabilitációs haszna a falvaknak.

10. Már a pályázat is pénzkidobás, esélytelenek vagyunk Bostonnal, Párizzsal, Hamburggal, Rómával szemben.

Tény: nem szabad előre innunk a medve bőrére. Vetélytársaink többet költhetnek lobbira és reklámra, erősebbek a sportdiplomáciában. A budapesti pályázatról eddig megjelent külföldi cikkekből az is látszik, hogy a magyar kormányt ért külföldi kritikák is ronthatják esélyeinket. De szólnak érvek mellettünk is. A legfőbb maga az Agenda 2020. A 2024-es lesz az első nyári olimpia, amelyről a reform után dönt a NOB, és mi mással tudná jobban bizonyítani az újítások működését, mint Budapest kiválasztásával? Ha mi nyernénk, a NOB olyan országba helyezné bizalmát, mely alapító tagja, és amely az egyetlen a tíz legtöbb nyári olimpiai érmet szerző ország közül, mely nem rendezett olimpiát. Ezek az érvek csak akkor esnének latba, ha pályázatunk legalább azonos színvonalú lenne, mint a riválisokéi. Akkor viszont nagyon.

Szakmai együttműködő partnerünk a Magyar Olimpiai Bizottság. 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.