valasz.hu/uzlet/soha-nem-volt-meg-ilyen-draga-a-tuzifa-igy-lett-hianycikk-a-fureszelt-energiaforras-126251

http://valasz.hu/uzlet/soha-nem-volt-meg-ilyen-draga-a-tuzifa-igy-lett-hianycikk-a-fureszelt-energiaforras-126251

Gazdaság

Nobel-díjas-tanácsok

/ 2004.02.06., péntek 08:20 /

Napjaink egyik vezető közgazdásza, Joseph Stiglitz hatvanéves kora ellenére is igazi fenegyerek. Nyilatkozataival rendszeresen meglepi a világot. Az amerikai professzor néhány éves munka után otthagyta a Világbank alelnöki székét, s azóta rendszeresen támadja korábbi munkahelye és a Nemzetközi Valutaalap globális gazdaságpolitikáját. Stiglitz - az információs közgazdaságtan megalapozásáért - 2001-ben Nobel-díjat vehetett át. A múlt héten Budapest vendége volt.

Fotó: Griechisch Tamás
Joseph Stiglitz: Több kutatást kell támogatnia az államnak

Bill Clinton amerikai elnök korábbi tanácsadója, a New York-i Columbia Egyetem jelenlegi professzora Budapesten részt vett a Napvilág Kiadó gondozásában itthon is megjelent könyve, A globalizáció és visszásságai bemutatóján. Joseph Stiglitz felszólalt a Miniszterelnöki Hivatal által szervezett Haladó kormányzás elnevezésű konferencián is. A közgazdászprofesszor előadása jelentős részét a globalizációnak szentelte. Szerinte a globalizációt nem lehet csak egy szempont alapján megítélni. Hasznosnak nevezhető az, hogy elindult a technológiák, az eszmék áramlása. Pozitívum, hogy egyes országok
- főként a kelet-ázsiaiak - hatalmas fejlődésen mentek keresztül.

Liberalizálni és privatizálni?

Ami azonban áldás a Távol-Keleten, az átok Latin-Amerikában. Pedig Dél-Amerikában a gazdaságirányítók mindent pont ugyanúgy tettek, mint ahogy azt a Nemzetközi Valutaalap kérte, követelte tőlük. Liberalizáltak, privatizáltak. A tőkepiac felszabadítása révén aztán hatalmas spekuláns tőke érkezett a régióba, s ez fokozta a bizonytalanságot, majd újabb válsághoz vezetett. Stiglitz szerint teljesen fölösleges a szabadpiaci elvek rögeszmés alkalmazása. Igazi szabad piac ugyanis legfeljebb az elméleti tankönyvekben létezik, a valóságban soha.

A Nobel-díjas professzor beszélt arról az összefüggésről is, hogy a távol-keleti országok a tervszerű állami iparfejlesztésnek köszönhetik sikereiket - pont úgy fejlesztettek, mint a példaképnek tartott Egyesült Államokban. Stiglitz emlékeztetett arra: a kilencvenes évek világméretű fejlődését, az internet alapú "új gazdaság" elterjedését épp az amerikai kormányzat által támogatott, a hetvenes években katonai célokra kifejlesztett rendszer tette lehetővé.

Az alapkutatás mindig az állam feladata - szögezte le a közgazdász. Meglátása szerint ma viszonylag kevés kutatást támogat az állami szféra, s emiatt könnyen veszélybe kerülhet a következő 10-20 év gazdasági fejlődése. Az államnak folyamatosan kellene befektetnie a fejlesztésbe, az oktatásba. A Columbia Egyetem vezető professzora
- utalva a Draskovics Tibor új pénzügyminiszterrel történő találkozóra - megismételte korábbi álláspontját: ha egy országban lelassult a gazdasági növekedés, s nő a deficit, akkor sem szabad visszafogni a kutatásra és az infrastruktúra fejlesztésére költött pénzeket. Sőt ilyenkor megengedett az eladósodás, amit a prosperitás évei alatt lehet majd törleszteni.

Óvatos optimizmus

Joseph Stiglitz szerint megfontolandó lenne újraértelmezni a jegybankok függetlenségét, s azt, hogy a központi bankok ne csak az infláció leszorítására összpontosítsanak, hanem a munkanélküliség csökkentésére is. Nem igaz az, hogy a munkahelyteremtés csak úgy lehetséges, ha meglódulnak az árak - mutatott rá.

A közös európai pénz kapcsán kifejtette: az euró stabilitásáért alkotott szabályok túl merevek, újra kell értelmezni őket. Módosítani kellene a kritériumokat, hogy azok elősegítsék az Európai Unió gazdasági növekedését, a munkanélküliség csökkentését. A dollárhoz képest fölértékelődött euró pedig azt jelenti, hogy "Európa fizeti ki az amerikai növekedés számláját". Az erős euró (vagy más megközelítésben: a gyenge dollár) mérsékli a történelmi rekordot elérő amerikai deficitet, ugyanakkor megnehezíti, hogy Európában is tartós növekedés induljon.

A Világbank egykori alelnöke azt javasolta a svédeknek a tavalyi eurós népszavazás előtt, hogy várjanak a közös pénz bevezetésével. Szerinte a jól teljesítő Svédország lendületét visszafogta volna az euró, átvétele csak akkor lenne előnyös, ha Brüsszelben megváltoztatnák a közös pénzt kiadó Európai Központi Bank intézményi merevségét. (Mint ismeretes, a svédek végül az euró ellen szavaztak.) Hasonlót tanácsolt és megfontoltságot ajánlott a magyaroknak is.

Stiglitz optimistán ítélte meg a világgazdaság idei kilátásait. "Ma sokkal jobbak a növekedés esélyei, mint az elmúlt két évben bármikor. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Japánban is mutatkoznak már az élénkülés jelei, az egyre nagyobb befolyásra szert tevő Kína pedig tovább folytatja a gazdasági expanziót." A davosi világgazdasági fórumra utalva elmondta: az idei főbb tendenciák attól is függnek, milyen lesz az iraki válság megoldása, s mi lesz az újjáépítéssel. A világgazdasági folyamatok egyre összetettebbé válnak. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) legutóbbi, a mexikói Cancúnban tartott megbeszélése már azt mutatta, hogy az úgynevezett fejlődő országok képesek összefogni a fejlett világ ellenében. A legkritikusabb pont a mezőgazdaság kérdése, mivel a harmadik világ országainak nagy része az agrárszektorból él, és nekik is joguk van a szabad és tisztességes kereskedelemhez.

Rugalmatlan munkaerőpiac

Stiglitz újságírói kérdésre válaszolva szót ejtett korábbi munkahelyéről, a Világbankról, valamint a Nemzetközi Valutaalapról is. A professzor elmondta: bár az általuk okozott károk miatt rendkívül kritikusan ítéli meg szerepüket, azért mégsem szabad ezeket az intézményeket megszüntetni. "Ha nem lennének ilyen intézmények, akkor létre kellene hozni őket, mert szükség van gazdasági világszervezetekre, mivel a globalizáció része lett a világnak" - jegyezte meg a professzor. Azonban az IMF és a Világbank működését is demokratikusabbá kell tenni. Helytelen, hogy a Valutaalap vezetésében az Egyesült Államok vétójoggal rendelkezik. El kell kerülni, hogy a nemzetközi szervezetek szakemberei az ideológiai jellegű megoldásokat (például a liberalizációt) úgy tüntessék fel, mintha az egyedül üdvözítő közgazdasági elmélet lenne.

A globalizáció nyomán a tőkeáramlás egyre nagyobb mértéket ér el, míg a másik fontos termelési tényező, a munkaerő áramlása elé számtalan akadály gördül. Amíg az Egyesült Államokban természetes, hogy valaki egyszer New Yorkban, aztán Kaliforniában vállal munkát, addig az Európai Unióban - nyelvi és kulturális okok miatt - a munkaerő mobilitása rendkívül alacsony, gyakran még országon belül is. Emiatt a munkabérek sem elég rugalmasak, így a kormányok az adókedvezmény "fegyveréhez" nyúlnak, ami értelmetlen adóversenyt indít el. Nem így kellene a befektetőkért versenyezni, ez a politika nem szolgálja az adott ország hosszú távú fejlődését, nem környezetbarát, ráadásul a helyi közigazgatást is aláássa. A kérdéssel komolyan kellene foglalkoznia a Kereskedelmi Világszervezetnek is.

A Nobel-díjas közgazdász előadásában kiemelten kezelte a média szerepét is. "Mindenképpen el kell kerülni a túlzott médiakoncentráció kialakulását" - hangsúlyozta. A professzor szerint kifejezetten tilos a sajtó világát csupán gazdasági kérdésként kezelni. Azt viszont biztosítani kell, hogy egy országban több független sajtótermék legyen a piacon, hiszen a tét az emberek információhoz való szabad hozzáférése.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.