Gazdaság

RÓLUNK IS SZÓL A MESE

/ 2005.11.24., csütörtök 15:51 /

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem lehet tudni, hogy a franciaországi zavargásoknak mi lesz a végkifejlete. Az afrikai bevándorlók lázadása láthatóan váratlanul érintette a francia kormányt, de azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy az egész Európai Unió nincs felkészülve az ilyen problémák kezelésére. Az unió jövője szempontjából döntő jelentőségű, hogy milyen politikai megoldás születik. Bár a kérdés most alapvetően politikai, de látni kell, hogy a mélyen fekvő okok, amelyek ide vezettek, főként gazdasági jellegűek. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az elmúlt évtizedek nyugati (a fejlett országokat magában foglaló) gazdasági modellje komoly működési zavarokkal küszködik, és ma már az is kérdéses, hogy javítható-e.

De hogyan jutottunk ide? Az elmúlt ötven évben - hála a keynesi gazdaságpolitikai beavatkozásoknak és a szerencsének is - nem sújtotta jelentős válság a világgazdaságot. A viszonylag békés körülmények között a piaci viszonyok kiterjedése, a szabad tőke- és munkaáramlás (divatos szóval: a globalizáció) egyre erőteljesebb lett. A változások eredményei elsősorban a fejlett országokban csapódtak le, ezen országok polgárai profitáltak belőle a legtöbbet. A jólét kiterjedése arra csábította az embereket és a kormányokat is, hogy olyan alapvető gazdasági és demográfiai törvényszerűségeket iktassanak ki, amelyek az előző évszázadokban meghatározóak voltak. Az új modus vivendi a fogyasztás korlátlan növelése, a megtakarítások elhanyagolása, a munkaidő lerövidítése, a kemény munkavégzés elutasítása lett. Meggyengültek a társadalmi kapcsolatok, a közösségek szerepe leértékelődött, s az individuum vált egyre fontosabbá. A hagyományos többgenerációs családmodell megszűnt, a házasságkötés és a gyermekvállalás is egyre népszerűtlenebbé vált, hiszen mindez gátolja az egyéni fogyasztást, az élet mind teljesebb élvezetét.

A változások nyomában fellépő feszültségek kezelhetőnek bizonyultak a fejlődő országok bekapcsolásával. A harmadik világbeli fiatal, ambiciózus munkaerő beáramlása a gazdag országokban kompenzálta a munkakedv lanyhulását és az eltartók-eltartottak arányának romlását, ami a csökkenő születésszám és a növekvő átlagéletkor következményeként állt elő. Az egyre kisebb számban születő gyermeket sem kellett terhelni komoly tanulással, hiszen a képzett, szorgalmas bevándorló szívesen jött dolgozni, akár az átlagbér harmadáért is. A csökkenő honi megtakarításokat pedig a fejlődő világ növekvő befektetéseiből könnyen lehetett finanszírozni a globális tőkepiac segítségével.

Az idő múlásával azonban a bevándorlók (különösen az új nemzedékek) rájöttek, hogy Európában ugyan az otthoni életfeltételeknél jobb körülmények között élnek, de összehasonlíthatatlanul rosszabbul, mint a fejlett országbeli polgárok, miközben sokkal többet dolgoznak. S arra is rájöttek, hogy mára már nélkülözhetetlenné váltak, az új gazdasági rendszer fontos építőkövei. Ezért tehát bátran előállnak az egyenjogúsítási követeléseikkel.

A Nyugat számára két megoldás kínálkozik, s egyik sem fájdalommentes. Vagy elismerik a bevándorlók jogos követeléseit, és egyenjogúsítják őket mind gazdasági, mind politikai értelemben (ez természetesen sok új problémát vet fel a különböző kultúrák együttélésének gondjaitól kezdve a szociális ellátórendszerek kiterjesztésének kérdésén át a növekvő bérek miatti versenyképesség-romlásig), vagy kiutasítják a rendbontókat, és szigorúan korlátozzák a bevándorlást. Ekkor viszont gondoskodni kell róla, hogy saját állampolgáraik végezzék el a nehéz, piszkos, alacsony presztízsű munkákat, mégpedig alacsony bérért, több gyermek vállalására kell rávenni az embereket, ösztönözni őket a továbbtanulásra, a nagyobb megtakarításra, a kisebb jólét és fogyasztás elfogadására.

De nehogy azt higgye valaki, hogy a történet csak a franciákról szól, vagy csak az Európai Unióról. Az Egyesült Államok ugyanebben a cipőben jár, csak az ország nagysága és a szuperhatalmi pozícióból következő előnyei miatt a feszültségek még nem jelentkeztek olyan élesen, mint Európában. A nyugati világ tehát választóvonalhoz ért: a régi modell, amely oly sok jót hozott szinte ingyen, már nem tartható fenn, a fenntarthatónak látszó új leosztások pedig jelentős jóléti veszteséget prognosztizálnak. S ezek még az optimista forgatókönyvek, amelyek abból indulnak ki, hogy a fejlett országok meg tudják őrizni vezető szerepüket.

Sajnos a történet rólunk is szól. Magyarország ugyanazokkal a problémákkal áll szemben, mint fejlettebb társai: csökkenő népesség, elöregedő társadalom, alacsony aktivitási ráta, csekély megtakarítási hajlandóság, felfokozott fogyasztói igények, romló oktatási rendszer stb. A válság azért nem éleződött még ki, mert az elmúlt tizenöt esztendőben a határon kívülről nagyszámú, évenként mintegy húszezer magyar bevándorlóval számolhattunk, akiknek szorgalmas munkája, ambíciója, szakértelme tartotta kezelhető keretek között a gazdasági feszültségeket. De mi lesz velünk, ha ez a külső forrás is elfogy, illetve ha ezután többségében olyanok jönnek, akik nem beszélik nyelvünket, és egészen más kultúrkörhöz tartoznak. Vajon fel vagyunk-e készülve ilyen változásra?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.