Gazdaság

Súlyos kérdések az uniós pénzek kapcsán

/ 2017.02.15., szerda 16:37 /

Az, hogy hazánk fejlesztési és jövedelemkiegészítő forrásokat kap külföldről, egyedülálló és komplex jelenség. Egyedülálló, mert bár megesett, hogy hitel növelte meg átmenetileg a magyar jövedelmi szintet, az uniós források zöme vissza nem térítendő jellegű.

Arra is volt példa a Monarchia idején, majd 1990-től máig, hogy működő tőke áramlik be, növelve gazdaságunk tőkeállományát és termelési képességét; de persze e tőke hozama a külföldi tulajdonosoké. Így az ország területén megtermelt jövedelem (GDP) szintjétől a nemzeti jövedelem jócskán elmaradhat. Újabban pedig áramlanak a külföldön munkát vállaló magyarok hazautalásai – annak árán, hogy százezrek máshol élnek, dolgoznak és termelnek GDP-t. Az uniós transzfer viszont kétségtelenül többletforrás, felhasználásában a legfőbb szerep a fogadó ország kormányzatának és üzleti tényezőinek jut.

Ugyanakkor valóban bonyolult a jelenség. Transzfer, azaz „ingyenpénz” ez: nagy a kísértés, hogy gyorsan és nem eléggé megfontoltan hívják le. Elköltésénél egy kör igen jól jár, míg mások kimaradnak; ez már eleve gond a versenyelvű piacgazdaságban, amelynek társadalmi hatékonysága csakis élénk és korrekt piaci verseny mellett mutatkozik meg. A kapott forrásokkal elvileg megnő a gazdaság értékteremtő képessége, ám ha olyan létesítményekbe öntik a pénzt, amelyekre nincs igazán szükség, akkor az utókor átkokat szór majd azokra, akik költséges, túlméretezett és fölösleges kapacitásokat hagytak hátra.

A politikus viszont nem szívesen hagy bent pénzt a közös kalapban, abban jelölve meg a nemzeti érdeket, hogy minden nekünk járó pénzt hívjunk le és költsünk el. Látszólag mások pénzét költjük (bár a magyar adófizető is hozzájárul az uniós költségvetéshez, csak éppen kisebb arányban, mint a német, holland), nagy a csábítás a hanyagságra, túlszámlázásra, sőt a nyilvánvaló korrupcióra. Ha viszont akár a forrásokat küldő oldal („Brüsszel”), akár a hazai kormányzat szigorú ellenőrzést épít be, akkor a szigor jogos (meg persze gyakran álságos) panaszokhoz vezet. De ha minden ügylet szabályszerű volna is, a pénzek akkor is ingadozva érkeznek, az utalások néha leállnak; ilyenkor gazdasági teljesítményünkben zavarok, kellemetlen ingadozások következnek be.

Ám hagyjuk a gondokat és veszélyeket, mert úgy tűnhetne, mintha az uniós támogatás egészében káros hatású volna, ami persze nem így van. Ezekre a forrásokra nagy szükségünk van. A termőföld birtokosai és művelői komoly jövedelemhez jutnak. Enélkül a magyar vidék helyzete még cudarabb lenne. A közberuházások zömét szintén az unió fizeti; rossz belegondolni, hogy a térségben így is szerénynek számító beruházási rátánkkal mi lenne, ha csak a magyar adófizető állná a számlát. Ezért is nagy kár, hogy gazdaságunk kínálati oldalának megerősítésében, a nemzet produktív vagyonának gyarapodásában valahogy mégsem vezetett átütő változáshoz a rengeteg pénz, holott arányában annyi, mint a világháború utáni Marshall-segély, amely a lerombolt Nyugat-Európát gyorsan modernizálta.

Eközben a nettó befizető országokban erősödik azok hangja, akiknek elegük van az európai peremvidék támogatásából, hiszen náluk is vannak szegényebb rétegek és támogatásra érdemes ügyek. Bizonyos, hogy 2020 után ilyen arányú transzferre nem lesz politikai akarat a donorok között, és a kormányok sokkal jobban ránéznek a felhasználók körmére. A négyes metró ügyeit eddig is sejtettük; és ez csak egy nagy ügy. Borítékolható, hogy a későbbi projektek egész soránál találhat hibát az alapos ellenőr. Lehet akkor brüsszelezni, a nemzeti szuverenitás máskülönben magasztos eszméjét állítani szembe a csalás elleni hivatal verdiktjével, de valami oka kell legyen annak, hogy a GDP négy-öt százalékára rúgó pénzügyi transzferek ellenére a magyar növekedési ütem két-három százalékos. Ilyen gyengék lennénk az uniós pénzek nélkül? Vagy csak ilyen hatásfokkal sikerült hasznosítanunk azt a pénzt, amit a történelmünk során egyetlenegyszer kaptunk?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.