Gazdaság

Szeressük a Transzatlanti Partnerséget?

/ 2015.04.15., szerda 16:58 /

A folyamatos belpolitikai csatazajban nem sok figyelem jut az életünket valóban meghatározó dolgoknak.

Nekem a legfájóbb az euróátvétel ügye: ennek a szerződéses kötelezettségnek nagy késéssel, a térség élenjáróihoz képest egy évtizeddel lemaradva ugyan, de ma már eleget tehetnénk a belépési mutatók szerint. Ha állna mögötte erős társadalmi támogatottság és lenne politikai akarat. Érdemi vita azonban nem volt, s ma sincs. Csak politikai deklarációkat ismerünk ez ügyben. A belépést még el lehet húzni, bár minél inkább sziget marad hazánk a közös európai valutát használók között, annál nagyobb a jóléti és növekedési áldozat. Ami az euróválságot illeti, az angolszász lapok folyamatos lamentálása ellenére kimondható: maga a valuta bevált, az eurózóna mint konstrukció persze hordoz egy sor belső ellentmondást, mint általában minden nagy vállalkozás. Igazi gond néhány gyenge tagállammal volt, de azok euró nélkül is bajba jutottak volna. Vannak persze sokan, akik mindezt nem így látják, ám épp a nézetek ütköztetése segítene abban, hogy a milliók életét közvetlenül érintő döntést ne futó benyomások és érzelmek alapján hozzák meg.

Most egy újabb döntés előtt állunk. Ez ennyire közelről nem szól bele életünkbe, viszont nem halogatható, mint az euró ügye. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kereskedelmi és befektetési egyezmény (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) ügyéről van szó, amelyről a közeli hónapokban dönteni kell az unión belül, előtte nemzeti szinten. Ebben a magyar politikának – csakúgy, mint a lengyel, szlovák, cseh, balti és balkáni országok vezetésének – le kell tennie a voksát. Ha térségünk azonos hangon szólalna meg, annak súlya lenne.

De vajon a magyar társadalom gondol-e bármit a két kereskedelmi blokk közötti egyezményről? Kis-és közepes méretű magyar cégek vezetőin látom, hogy eléggé bizalmatlanul tekintenek az ügyre. Igaz, alig ismert valami a tárgyalások menetéről, s ez táplálja a gyanút: hátha megint a „multik” érdekét szolgálják a kereskedelmi és befektetési szabályok lazításai. Arra persze mérget vehetünk, hogy a nagy cégek lobbistái jelen vannak minden lehetséges döntés-előkészítő fórumon. Pont ezért kellene másoknak is ott lenniük a természetszerűen bizalmas jellegű előkészítő tárgyalásoknál. Hiszen nem is annyira a multinacionális szereplők üzleti feltételein javítana a megállapodás: a nagyok szakapparátusuk, tőkeerejük révén eddig is leküzdötték az áruk és szolgáltatások határokon való átjuttatásának akadályait. Objektíve a kisebb méretű cégek növekedési esélyeit javítaná a simább kereskedelem.

Akkor honnan az ellenérzések? Az okok részben ideológiai természetűek: sokan nem látják át, hogy a felek közötti önkéntes piaci csere alapesetben növeli a felek jólétét. Az is igaz persze, hogy a liberalizálásból fakadó forgalomnövekményből ugyan mindkét félnek jut, de nem szükségszerűen egyenlő mértékben. Továbbá a liberalizálás, ami a két nagy kereskedelmi blokk közötti forgalom növekedéséhez vezet, a blokkokon kívüli világra némileg kereskedelemmérséklő hatással jár.

Ami a kelet-közép-európai nyitott, külkereskedelemtől függő országok vállalkozásait illeti, azok számára a végső mérleg bizonnyal pozitív lenne. Hazánk esetében is, és ez ránk is férne. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb országjelentése kiemeli – számos kedvező jelenség felmutatása mellett – azt a tényt, hogy néhány éve mérséklődik hazánk részesedése a világ külkereskedelméből. Miként lehetséges ez bővülő külkereskedelem és rekordarányú kiviteli többlet mellett? Úgy, hogy növekszik ugyan mind a kivitelünk, mind a behozatalunk, de nem olyan ütemben, mint a világátlag. Kereskedelmi dinamikánk elmarad a többi visegrádi államétól is. Ezért nekünk különösen fontos lenne mindaz, ami könnyíti a más piacokhoz való hozzáférést: termékeink eladását, a szükséges technológia, alapanyag könnyebb beszerzését. Mint minden változásra, jó lenne erre is felkészülni, hogy az elvi előnyökből tényleges haszon legyen.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.