Gazdaság

TARIFATRÉFÁK

/ 2005.08.11., csütörtök 12:05 /

Vajon szakmai döntés alapján vagy politikai nyomásra varrták el a vámosok a Zwack Rt. vámtarifaügyének szálait? Vajon unikum-e a vermutvita? Milyen eredményre juthat az esetet vizsgáló parlamenti bizottság? A Heti Válasz ezeknek a kérdéseknek járt utána.

Bármily meglepő, Magyarországon égetett szeszes italból az egy főre jutó évi fogyasztás meghaladja a 11 litert, borból pedig 35 litert gurítunk le a torkunkon a 365 nap során. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból az viszont nem derül ki, hogy a magyarok mennyi vermutot fogyasztanak egy esztendő alatt. A vermut mindenesetre egyike a legkeresettebb italfajtáknak, s nemcsak hazánkban szeretik, hanem az Európai Unióban is kedvelik. Nem úgy a vámtarifával foglalkozó uniós szakemberek, akik idén tavasszal Máltán - nem először - hosszasan vitatkoztak arról, hogy a 2206-os vagy a 2208-as vámtarifaszám alá tartozik-e ez a termék. Dűlőre ők sem jutottak, így nem csoda, hogy a tagállamok gyakorlata is jelentősen eltér egymástól, s nálunk sincs teljes egyetértés a vámtarifőrök között.

Arra természetesen a Heti Válasz sem vállalkozik, hogy állást foglaljon a Zwack Rt. és a vámhatóság korábbi vitája kapcsán: az Éva vermutot vajon a 2206-os vámtarifaszám alá tartozó köztes alkoholtermékként vagy inkább a 2208-as csoportba tartozó, lepárlásból származó alkoholok - így a pálinkák -, netán az erjedésből származó italok - a sörök és a borfajták - közé kell-e tarifálni? Pedig a besoroláson nem kevesebb múlik, mint a termék jövedéki adótétele, áttételesen több százmillió forint sorsa. A jövedéki ellenőrök szerint a helytelen árubesorolás miatt a részvénytársaság csak 115 forint jövedéki adót fizetett a 17,5 százalékos alkoholtartalmú vermutok literje után, míg a szerintük helyes vámtarifaszám esetén 292 forintot kellett volna.

SZAKMAI VITA

A Zwack Rt.-nél 2001 októberében indított jövedékiadó-vizsgálatot a vámigazgatás, melynek során a társaság 1999. és 2000. évi gazdálkodását, valamint az Éva vermutot vette górcső alá. Utóbbira a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete (VPVI) vállalkozott, s arra a megállapításra jutott, hogy a vermutot a korábbi 2206-os vámtarifaszám alól a 2208-asba kell átsorolni. Ez azzal a következménnyel járt volna, hogy két évre visszamenőleg 303 millió forint jövedékiadó-különbözetet kellett volna befizetnie a cégnek. (Ez ugyanennyi adóbírsággal és 130 millió forint késedelmi pótlékkal számítva összesen 736 millió forint köztartozást jelent. Összehasonlítás végett: a Zwack Rt. csupán jövedéki adó címén 8-9 milliárd forintot fizet be évente az államkasszába.) A vállalatnál nem igazán értették, mi történhetett, hiszen a vámhatóság engedélyével(!) éveken keresztül zavartalanul folyt a 2206-os besorolású vermutok termelése. Ha közben bármi probléma adódott volna, annak az úgynevezett havi termékmérlegzárások során ki kellett volna derülnie. Nem beszélve arról, hogy a folyamatos vámhatósági ellenőrzés része a termelésnek.

Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy a likőrgyár rossz viszonyban lett volna a fináncokkal. Sőt, a társaság 1998-ban bekapcsolódott a pénzügyőrség kísérleti programjába, amely elektronikus adatcsere révén lehetővé tette, hogy a Zwack Rt. a vámáru-nyilatkozatokat és a jövedékiadó-bevallásokat elektronikus úton nyújtsa be. A program a vámhatóság részére 30 százalékos üzemeltetésiköltség-megtakarítást jelent, és lehetővé tette a gyár jövedékiadó-raktárainak korszerű és naprakész ellenőrzését is.

Érthető, hogy a cég vitatta az újabb besorolás jogosságát, de a vámőrség különböző szervei között is szakmai vita bontakozott ki a tarifa esetleges pontatlansága miatt. A probléma megoldását a fináncok külső szakértőktől - Klencsár Zoltán vámtarifőr, valamint az akkreditált laboratórium, az SGS Hungária bevonásától - remélték. A "külsősök" azonban nem erősítették meg az akkreditációval máig nem rendelkező VPVI véleményét. Ezért 2003. január 17-én Arnold Mihály országos vámparancsnok a Pénzügyminisztériumhoz (PM) fordult jogi iránymutatásért.

A PM azonban nem nyilvánított véleményt, mivel úgy vélte: a vámtarifálás nem tartozik szakmai kompetenciájába. Arra viszont vállalkozott, hogy 2003. február 12-ére egyeztető tárgyalásra hívja össze az eltérő szakmai állásponton lévő szervezeteket, valamint a Zwack Rt. képviselőit. A megbeszélésen a vámtisztviselők jelezték, hogy mivel sok a hasonlóan bizonytalan eset, a jogbiztonság irányába ható megoldást kellene kidolgozni. (Kérdés persze, mennyire bevett szokás egy vállalkozás ügyében minisztériumi egyeztetést összehívni. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a Zwack Rt. a szeszipari cégek közül az egyik legnagyobb jövedékiadó-fizető, s piacvezető a minőségi szeszes italok terén, ahol a forgalom több mint 70 százalékát mondhatja magáénak.)

Az adóellenőrzést a szakmai konzultációt követően 2003. február 28- án az illetékes vámhivatal befejezte, s április 10-én hivatalosan is elkészítette az erről szóló jegyzőkönyvet, amelyben nem esik szó adóhátralékról. Az ügy szakmai része ezzel le is zárult.

BEINDUL A POLITIKA

Néhány hónappal később a PM benyújtotta az Országgyűlésnek a salátatörvényként elhíresült jogszabály-módosítási csomagot, melynek egyik eleme a jövedékiadó-törvényre vonatkozott. A tárca a gazdálkodók érdekeire hivatkozott a módosítás kapcsán, mondván: sérti az adózók jogbiztonságát, hogy a vámigazgatás olyan termékek ügyében állapít meg visszamenőlegesen adóhiányt, amelyeket korábban - az alkalmazott vámtarifa-besorolás szempontjából is - vizsgált és rendben talált. A cégek pedig rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek a vámhatóság intézkedései miatt, ezért törvényi szinten kell rendezni a vámtarifa- besorolással kapcsolatos problémákat. A módosításnak köszönhetően a vállalatok visszamenőlegesen mentesülnek a jogkövetkezmények alól, ha a vámhatóság utólag más vámtarifaszám alá sorolja be a terméküket, s többletadó megfizetésére kötelezi őket. A változtatásra a parlament 2003 novemberében mondott igent, a jogszabályok 2004 januárjában léptek életbe.

Az ellenzék - élén Font Sándor MDF-es képviselővel - politikai okokat s leginkább a Zwack Rt. vitás ügyét sejtette a törvénymódosítás hátterében, feltételezve, hogy a vámigazgatás Zwack Péter SZDSZ-es politikus kapcsolataira tekintettel és a PM nyomására nem állapított meg végül adóhátralékot a társaságnál.

Erre utal annak a parlamenti vizsgálóbizottságnak a neve is, melynek létrehozásáról 2005. március végén döntött az Országgyűlés. Az indítványt Font Sándor, akkor már/még független politikus nyújtotta be Kerényi Jánossal (Fidesz) karöltve, s végül ő lett "A jövedéki törvény kormánypártok által történt, a költségvetésnek több tízmilliárd forint bevételkiesést okozó módosítása, és ezzel a Zwack Unicum Rt. milliárdos adóhátralék alóli mentesítése, továbbá és mindezekkel kapcsolatban Medgyessy Péter volt miniszterelnök és Draskovics Tibor pénzügyminiszter felelősségét vizsgáló bizottság" nevet viselő testület elnöke.

A bizottság július elején a vámosokat hallgatta meg, akik cáfolták, hogy a törvénymódosítás kifejezetten a Zwack Rt. miatt született volna, s visszautasították a vádakat, hogy külső befolyás érte őket az ügy elbírálásakor. Szerintük szakmailag megalapozott döntést hoztak.

Közben a Zwack Rt. július 26-án sajtótájékoztatót tartott, ahol arra hívta fel a figyelmet, hogy az országgyűlési bizottság elnöke, Font Sándor az ellenérdekelt Gyümölcspálinka-főzők Egyesülete Országos Szövetségének elnöki tisztségét is betölti, így pártatlansága és elfogulatlansága az ügyben megkérdőjelezhető. A cég - amely egyébként a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács tagja - bemutatta azt az uniós okiratot is, amely szerinte bizonyítja: helyes volt a vermutok besorolása a 2206-os tarifaszám alá. A részvénytársaság termékeinek német importőre ugyanis az év elején az Éva vermut forgalmazását mérlegelte, ezért áprilisban megkérte a német vámigazgatást, hogy az unió kötelező vámtarifa-felvilágosítási rendszere alapján tarifálja a terméket. Az április 29-én kibocsátott hivatalos német dokumentum a vermutot köztes alkoholterméknek minősítette, és a 2206-os kategória alá sorolta be.

Szakértők ezzel kapcsolatosan azt hangsúlyozzák, hogy a Zwack Rt.-nek a német hatósághoz beadott termékmintája és gyártmánylapja nem egyezik meg azzal, amit 2001-ben megvizsgáltak a magyar jövedéki szakemberek, ráadásul az akkor hatályos magyar törvényeket s nem a mostani uniós jogszabályokat kell figyelembe venni az ügy elbírálása során. Szerintük bármely, az unióból származó állásfoglalást megtámadhat a magyar vámhatóság. A bizottság augusztus 3-i ülésén ezért Font Sándor külső nyomásgyakorlásnak minősítette a Zwack Rt. által bemutatott okiratot. Ugyanakkor Veres János jelenlegi pénzügyminiszter és Draskovics Tibor - ő 2004. február 16-ától töltötte be ezt a posztot - meghallgatása sem hozott érdemi eredményt a bizottság munkájában.

LEJÁR A HATÁRIDŐ

A bizottság napjai meg vannak számlálva. Mandátumát kilencven napra kapta, így a következő, augusztus 16-i ülésén már össze kell foglalnia eddigi megállapításait, s el kell készítenie jelentését. Közben egyre többen fontolgatnak jogi lépéseket a bizottság és elnöke ellen. Így a Zwack Rt. is, amely egyszer már jogerősen pert nyert az ügyet napirenden tartó Magyar Nemzet ellen. Talán érdemes felidézni Zwack Péter mondatait, melyeket tíz évvel ezelőtt éppen a Magyar Nemzetnek nyilatkozott. Akkor így fogalmazott: "Polgári demokráciákban az adófizetési kötelezettség alól kibújni a legnagyobb bűnnek számít, nálunk viszont természetes. Ezen minél előbb változtatni kell."



JÁTÉK A SZÁMOKKAL

Téves beállítás a jövedékiadó-törvény módosítása és a Zwackügy összekapcsolása, a jogszabályok megváltoztatását ugyanis a Magyar Vegyipari Szövetség kezdeményezte 2003 tavaszán - jelentette ki vizsgálóbizottsági meghallgatásán Veres János pénzügyminiszter. A vámtarifa-besorolások körüli jogi anomáliák elsősorban a vegyipari cégeket hozták nehéz helyzetbe, s ha az érintett társaságok perre mentek volna, és a bíróság a javukra dönt, az jelentős károkat okozott volna az államháztartásnak. A Heti Válasz információi szerint ilyen volt az a hétmilliárd forintos per is, melyet a nyomdaiparban használatos termékek gyártására szakosodott Vialco Kft. nyert meg a vámigazgatás ellen.

A vámtarifálás nehézségeiből a közvélemény is kapott ízelítőt, amikor 2002 nyarán eltűnt a gyógyszertárakból a gyógyszerészeti alkohol. Országszerte gyógyszerhiány alakult ki, legalább ötven alkoholtartalmú készítményt nem lehetett kapni a patikákban, mert a vámhatóság visszavonta az egyetlen olyan magyarországi gyógyszergyártó cég, az Analgetic Gyógyszergyár Rt. engedélyét, amely a gyógyszerkészítéshez alkalmas alkoholt állíthatott elő. A pénzügyőrök a VPVI laborvizsgálata után újratarifálták a gyógyászati alkoholt, s a 2207-es szám alá sorolták be a korábbi 3004-es helyett. (Csak emlékeztetőül: a vermutot a vámosok a 2206-osból a 2208-as vámtarifaszám alá tennék át.) Hiába tiltakozott valamennyi szakmai szervezet, a vámhatóság figyelmen kívül hagyta véleményüket és az illetékes szakhatóságok álláspontját. Az Analgetic Rt. ezért pert indított.

A vámtarifális bizonytalanságok nemcsak a jövedéki, hanem a vámrendszerben is megjelennek. Szintén vámtarifálási nézeteltérés miatt indított pert 2002 végén a Kotányi Hungária Kft., mivel a vámhatóság jogtalanul vetett ki rá több tízmillió forint vámkülönbözetet. Az osztrák hátterű fűszeripari vállalkozás még 1996-ban kért önként szakvéleményt a VPVI-től annak érdekében, hogy a külföldről behozott termékeit, többnyire a különböző fűszerkeverékeit helyes vámtarifaszám alá tudja besorolni és forgalomba hozni. Az import éveken keresztül zökkenőmentesen zajlott, majd a vámigazgatás 1999 végén utólag új vámtarifaszámok alá sorolta be a fűszerkeverékeket. Így - áfával együtt - több mint nyolcvanmillió forint vámtétel-különbözet befizetésére kötelezte a társaságot. A cég a bírósághoz fordult, és jogerősen nyert.

Annak érdekében, hogy a vámhatóság a vámtarifaszámok módosítgatásával ne tegye tönkre a nemzetközileg is elismert magyar vetőmagtermelőket, a pénzügyi, a külügyi, a gazdasági, valamint az agrártárcának kellett 2003 januárjában együttes irányelvet kiadnia. A pénzügyőrség ugyanis öt évre visszamenőleg a hibridkukorica-vetőmag termelőit vonta ellenőrzés alá. Ugyancsak ez az irányelv foglalkozik az egész hazai édesipar jövedelmezőségét érintő problémával, nevezetesen a kakaóvaj helyettesítésére szolgáló ipari zsírokkal. A vámkontingenseket biztosító jogalkotók célja az volt, hogy a cégek versenyképes termelésük érdekében kedvezményesen - nullaszázalékos vámmal - hozhassák be az országba a gyártásukhoz fontos alapanyagnak minősülő édesipari zsírokat. A vámhatóság azonban a 1516-os vámtarifaszám alá tartozó ipari zsírokat a 1517-es kategóriába tartozó étkezési zsírokhoz sorolta át. A Sweet Point Édesipari Kft.-től például közel százmillió forintot követelnek utólag a vámosok. A legnagyobb, magyar tulajdonban lévő édesipari vállalat a vámosok intézkedésének jogszerűségét vitatja. (Úgy tudni, rajta kívül a győri kekszgyár is hasonló cipőben jár.)

A Coca-Cola esetében az alapanyagnak számító szirup egyik alkotóeleme keltette fel 2001-ben a vámtarifőrök érdeklődését. A komponens a vámtarifa-átsorolás miatt a nulla százalék helyett magasabb vámtétel alá került volna, a Coca-Cola Magyarország Kft.-nek pedig a teljes koncentrátumállomány után máris milliárdos nagyságrendben kellett volna vámkülönbözetet fizetnie. A vállalat bírósághoz fordult, de a fináncok menet közben elismerték tévedésüket.

A pénzügyőrség nem csak a nagyobb társaságok esetében nyúl utólag - az állami bevételek növelése érdekében - a vámtarifaszámokhoz. Három évvel ezelőtt a cumisüvegek behozatalával foglalkozó importőrcégek emelték föl a hangjukat, mivel a fináncok a korábbi helyett más tarifaszámokat kezdtek el alkalmazni a műanyag cumisüvegek esetében (HV, 2002. augusztus 16., 31-32. o.).

A vámigazgatástól szerettük volna megtudni, hogy évente hány cég fordul bírósághoz vitatott vámtarifa-besorolás miatt. A kommunikációs osztály levelében a következő olvasható: "A VPVI által első fokon végzett vámtarifa-besorolásokat az ügyfelek alapvetően elfogadják, a határozatok elleni fellebbezés, majd a bírósági út kivételesnek mondható. 2000-2005 között azoknak a gazdálkodóknak a száma, amelyek perben próbálták megkérdőjelezni a vámhatósági határozatok helyességét, nem éri el a húszat. Ezekben az ügyekben a bíróságok rendszerint független szakértőt rendelnek ki, az ő véleménye általában eldönti a per kimenetelét."

Az Állami Számvevőszék viszont idei jelentésében úgy fogalmaz: "A legnagyobb perértékű ügyek elvesztésének oka a bírósági ítéletek indoklása szerint az esetek negyven százalékában az volt, hogy a vám- és pénzügyőrség nem megfelelően támasztotta alá határozatait, illetve eljárási hibát követett el."


Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.