„Minden egyes homokszem egy fejezet a Föld történetéből” – mondta egyszer Rachel Carson amerikai tengerbiológus, környezetvédő. Ezek a szemcsék több százezer, olykor több millió év alatt őrlődtek apróvá. A homok ebben – is – a kőolajra hasonlít. Mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is sok idő szükséges, egyiket sem tudjuk mesterségesen megújítani, mindkettő kitermelése környezeti ártalmakkal jár, és készletei fogyóban vannak.

A homokhiány az elmúlt hetekben a magyar közbeszédben is téma lett. De vajon van-e már gyakorlati hatása a hazai építkezésekre? Az építőipar a szűkös munkaerő-piaci helyzet mellett egyre gyakrabban a nyersanyaghiánnyal indokolja drágulását és a késéseket. Az elmúlt időszakban több építőanyag, például a beton ára 15-20 százalékkal emelkedett, és kavicsra és a homokra több hónapos várólisták alakultak ki.

Kell-e félni az építkezőknek? Miért veszett össze Szingapúr szinte összes szomszédjával a homokmaffiák miatt? Melyik az az egy ország, ahol a homok közel több mint fele kiköt?

Részletes háttér a május 24-i Heti Válaszban, mely elektronikus formában a Digitalstandon kapható.