10 érv, hogy miért töröljük azonnal a közösségi oldalunkat

/ 2018.06.04., hétfő 17:45 /
10 érv, hogy miért töröljük azonnal a közösségi oldalunkat

Elképzelhetetlen ma Facebook, Google nélkül élni. Jaron Lanier, a digitális forradalom egyik legizgalmasabb, legkülöncebb alakja most megjelent Ten Arguments for Deleting your Social Media Accounts Right Now (Tíz érv, hogy miért töröljük azonnal közösségi oldalunkat) című könyvében mégis arra bíztat bennünket, hogy azonnal szabaduljunk meg a Facebooktól, Twittertől, Google-tól. Saját élményei és a Szilícium-völgyi tapasztalatai mondatják ezt vele. Lanier informatikus, zenész, író. 1980-as startupja, a VPL Research hozta létre a virtuális valóság első üzleti termékeit. Jelenleg a Microsoftnál dolgozik, a kaliforniai Berkeleyben él.

Új könyve sokkoló hatású, már csak azért is, mert bennfentes írta. Érveire érdemes odafigyelni.

Lanier azt állítja: a közösségi oldalak használata olyannyira függővé teszi az embert, hogy elveszíti szabad akaratát. Ravasz módszerekkel, algoritmusokkal, robotokkal folytonosan figyelik és manipulálják a felhasználók viselkedését. Személyre szóló információkkal, hírekkel, hirdetésekkel bombázzák, s ez elől nem tud menekülni. Állandóan meg akarják ragadni a figyelmét, hogy minél tovább az oldalon tartsák. Lenyomják az információt a torkán. Mások életébe vezetik be.  

A szerzőnek nem magával az internettel, hanem a közösségi oldalak üzleti modelljével van baja, amit a könyvben BUMMER- gépezetnek nevez. (Behaviors of Users Modified, and Made into an Empire of Rent – A felhasználók magatartásának manipulálása, ami megteremtette a Kölcsönzés Birodalmát.)

„A 80-as években mindent ingyen akartunk adni, mert hippi szocialisták voltunk. De szerettük a vállalkozókat is, szerettük Steve Jobsot is. Egyszerre akartunk szocialisták és libertáriánusok lenni, ami teljesen abszurd volt. Ezzel az abszurditással küszködik ma is a Szilícium-völgy” – írja Lanier, majd hozzáteszi, hogy az ingyenes szolgáltatásnak nagy ára volt. Az adatok begyűjtésével termékké tették a felhasználókat, őket árulták titokzatos külső cégeknek. Nyitottságot, átláthatóságot ígértek, holott senki sem tudja, milyen algoritmusok, robotok, kamu személyek, fizetett kommentelők állnak a háttérben. A liberális demokráciát hirdető Szilícium-völgyi vezetők soha nem látott centrális hatalmat hoztak létre, amit a szerző „digitális-maoizmusnak” nevez.

A BUMMER- gépezet pedig egyre hatékonyabban tartja fogva áldozatait.        

Lanier szerint a közösségi oldalak a legrosszabbat hozzák ki az emberekből. Függővé válnak azzal az örökös idegességgel, hogy hátha lemaradnak valamiről, ha nem percenként nézik oldalaikat. Állandó megfelelési kényszerrel küszködnek, szeretnék, hogy sokan kattintsanak rájuk, hogy sok like-t kapjanak. Márpedig úgy figyelnek fel valakire leginkább, ha valami botrányosat, durvát ír. Könnyen előhozza a közösségi oldal a bennünk levő trollságot. Jelentéktelen dolgok miatt is sértegetjük egymást, csak hogy nekünk legyen igazunk – írja. De akadnak olyanok is, akik társaik elismeréséért szuperkedvesek, „szaharin-negédesek”akarnak lenni a Facebookon. A szerző szerint ez is természetellenes.

Jelentéktelennek, kisszerűnek, sekélyesnek bélyegzi a közösségi oldalak kommunikációit, mert kontextusból kiragadva kerülnek fel. „Alig van lehetőségünk, hogy befolyásoljuk mondataink kontexusát” – állítja. Azt is kijelenti, hogy a közösségi oldalak kiölik az empátiát belőlünk. Nemcsak azért, mert folytonosan magunkkal vagyunk elfoglalva. hanem azért is, mert csőlátásban szenvedünk. Fogalmunk sincs, hogy Facebook-barátunkat mivel eteti az algoritmus, mit lát ő saját közösségi oldalán.  

Lanier hosszasan foglalkozik azzal, hogy a közösségi oldalak hogyan ássák alá az igazságot, miként tették tönkre a Szilícium-völgyben lenézett „örökségi médiát.”

Az algoritmus vezérelte hírterjesztés a nagy számok alapján működik. Vagyis azt a színest, botrányost teszik fel, ami érdekli a tömegeket. A hagyományos, vagyis az “örökségi média” kénytelen ezt követni, ha nem akar nagyon lemaradni a számokban. „Amikor az írókat nem az a vágy hajtja, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki az emberekkel, hanem egy nem feltétlenül megbízható számadagoló rendszernek kell imponálniuk, akkor az írók elveszítik kapcsolatukat a való világgal. Minél sikeresebb egy író ebben a rendszerben, annál kevésbé tudja, hogy miről ír” – szögezi le.

Lanier nem hibáztatja az újságírókat, akik óriási nyomásnak vannak kitéve. Feleleveníti, hogy egy ideig ő is dolgozott a Huffpost nevű internetes portálnak. Azon kapta magát, hogy olvassa a kommenteket, és önkéntelenül is úgy akar írni, hogy tetszést arasson a szitkozódók körében is. Amikor erre rájött, abbahagyta a publikálást.    

Érdekes, hogy elismert újságírók vették rá Laniert arra, hogy írja meg ezt a könyvet. Az utószóban nekik mond köszönetet.

A Facebook-alapító Mark Zuckerberg az emberek globális összekötésével egy igazságosabb, demokratikusabb világot vizionált. Ehhez az új világhoz akartak hatékony eszközt adni a Facebook-vezetők.

Lanier ott volt a Szilícium-völgyben, amikor 2011-ben diadalmasan ünnepelték az arab tavaszt, az egyiptomi forradalmat, amit Facebook-forradalomnak vagy Twitter-forradalmnak neveztek. Az álom teljesült, az online kollektívája egy jobb jövőt hozott –tapsoltak akkor. De kiderült, hogy a közösségi oldalak az arab tavasz esetében is csak illúziókat tápláltak, nem lehet egy társadalmat óhajokra építeni és a való világot figyelmen kívül hagyni.

Lanier arról is meg van győződve, hogy minden jó online kezdeményezést egy ellenkezdeményezés követ.

Azzal sem számoltak, hogy nemcsak a jobb világra áhítozók használják a közösségi oldalakat. Ugyanúgy használják, ha nem hatékonyabban, a gyűlöletkeltők, az uszítók, diktátorok, terroristák. Az egyik legnagyobb humanitáriánus válsághoz, Myuanmar rohingya lakossága elleni tömegmészárláshoz hozzásegítettek a Facebook hamis, uszító posztjai.

Lanier nem ellensége a közösségi oldalak vezetőinek, nem is tartja őket rossz szándékú embereknek. De szerinte egy káros üzleti modellt nem lehet foltozgatni. Törölni kell a jelenlegi rendszerű Facebookot, Twittert, Google-t. Új, minőségi, fizetős közösségi oldalakat kellene létrehozni, amelyekről ki lehetne szorítani a hirdetéseket. Nem lenne harmadik fél, ami folytonosan befolyásol, manipulál bennünket.

Utópia? Ma még annak tűnik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.