A bőség kosarából mindenki egyformán vehet?

/ 2018.05.23., szerda 16:29 /

A jövő héten mutatja be az Európai Bizottság a kohéziós támogatásokra vonatkozó részletes javaslatát. A számunkra létfontosságú EU-forrásoknak nemcsak a mértéke érdekes, hanem az is, hogy folyósításukat a „jogállami feltételek” betartásához kötik-e.

Az Európai Unió egyik legjobban őrzött titka, hogy hétéves keretköltségvetése vitájának főszereplői nem a szürke öltönyös bürokraták, a gondterhelt államférfiak vagy a zsizsegő lobbisták, hanem a beszédírók. Mintha minden szereplő azt az egy frappáns mondatot keresné, amivel álláspontját elválaszthatja a többiekétől, s amelynek segítségével primer érdekeit az elvszerűség leplébe burkolhatja. „Nem engedhetjük meg, hogy a legfejletlenebb régiók legyenek a költségvetés legnagyobb vesztesei!” – szögezte le például nemrég Ivan Korčok, a szlovák EU-ügyi államtitkár, aki a közép-európai tagállamok számára létfontosságú kohéziós források miatt aggódott. „Több ambíció, kevesebb tradíció!” – adta ki a jelszót Stef Blok holland külügyminiszter, aki viszont éppen a „hagyományos” fejlesztési és agrárforrások visszanyesését szorgalmazza. „Az Európai Bizottság hatalomelvonásra készül” – óvott Konrad Szymański lengyel Európa-ügyi miniszter a testület azon javaslatára utalva, hogy az uniós pénzek felhasználását a jogállamisághoz kössék.

Vérre menő csaták

E nyilatkozatok ki is jelölik a vita legfontosabb kereteit. Azt ugyanis, hogy mire és mennyi jut az Európai Unióban 2021 után, nem „Brüsszel”, hanem a tagállamok döntik el. A keretköltségvetést az Európai Bizottság terjeszti elő, de végül az állam-és kormányfők alkotta Európai Tanács dönt, mégpedig egyhangú szavazással. (Az Európai Parlamentnek is voksolnia kell a büdzséről, de csak igent vagy nemet mondhat, a lényegi kompromisszumokat a tagállamok kötik egymással.)

Addig viszont vérre menő csaták lesznek, éppen ezért tartják a május elején kezdődött hétéves keretköltségvetési vitát a legösszetettebb és legizgalmasabb európai kérdésnek. Amely elsősorban persze sok pénzről, hatalomról és alkudozásról szól, de pillanatfelvétel is az európai közösség helyzetéről. Az elkövetkező hónapokban dől el többek között, hogy hazánkban hány útépítésnél, vasút-rekonstrukciónál vagy iskolafelújításnál szerepelhet majd a jól ismert tábla a „Készült az Európai Unió támogatásával” szlogennel. Nem adományokról van szó – a felzárkóztatási forrásoknak a nettó befizető tagállamok is a nyertesei, hiszen a kedvezményezettek gyakran az ő cégeiktől vesznek terméket vagy szolgáltatást –, de az uniós források hatását a magyar gazdaságra aligha lehet túlbecsülni. Egy miniszterelnökségi tanulmány szerint az EU-támogatások nélkül Magyarország GDP-je csökkent volna 2006 és 2015 között. Az állami beruházásokon belül az uniós forrásokból megvalósítottak aránya közép-európai összevetésben nálunk volt a legnagyobb, közel ötven százalék.

Már csak ezért is érdemes a betűszavakkal, repkedő eurómilliárdokkal és rövidítésekkel súlyosbított költségvetési vitát figyelemmel kísérni. Ugyanis mióta 1988-ban először állapodtak meg az unió közös hosszú távú költségvetéséről, minden politikusi nemzedéknek megvolt a maga költségvetési csatája. A legutóbbi, 2014–2020-as vita azonban leginkább távlattalanságával került be az évkönyvekbe: a kötelező költségvetési feladatokon kívül új perspektíva, jövőre vonatkozó elképzelés lényegében nem szerepelt a nehezen kialkudott kompromisszumban. Ez persze magyarázható a körülményekkel: Európa még nem lábalt ki a harmincas évek óta legsúlyosabb válságából, és azon dolgozott, hogy Görögországot visszarántsa a szakadék széléről.

Most más a helyzet, s ezt részben ismét a körülmények hozták: Nagy-Britannia távozásával évente 15 milliárd euróval kevesebből gazdálkodhat a közösség, azaz újra kell gombolni a kabátot. A legnagyobb vágást a számunkra létfontosságú kohéziós és agrárforrások lesznek kénytelenek elszenvedni, igaz, ezek együttesen még így is a hétéves keretköltségvetés hatvan százalékát jelentik. A tendencia azonban csökkenő – 1988-ban a két terület még közel 80 százalékot tett ki.

Újraszelni a tortát

A javaslat értelmében az EU 2021 és 2027 között 373 milliárd eurót költene gazdasági, szociális és területi felzárkóztatásra. Ez hét százalékkal kevesebb az előző ciklusénál. A közös agrárpolitika büdzséjét öt százalékkal nyesik le a mostani időszakhoz képest – így az európai mezőgazdaság szereplői a következő hét évben 365 milliárd euróból gazdálkodhatnak.

Hazánk és a többi közép-európai állam számára az is kérdés, hogy a kisebb méretű kohéziós tortát milyen elvek szerint szeletelik újra. Felmerült ugyanis, hogy az eddig GDP-alapú folyósítást (amikor is a legszegényebb régiók kapják a legtöbb pénzt) egy több mutatót tartalmazó rendszer váltja fel, amelynek alapján figyelembe vennének az adott térség fiataljainak munkanélküliségi arányától a befogadott migránsok számáig egy sor egyéb tényezőt is. Egy ilyen újraszámolás a szegényebb portugál, spanyol, olasz, görög régióknak kedvezne a most fő támogatottnak számító kelet-közép-európaiak helyett.

A költségvetésért felelős német biztos, Günther Oettinger múlt héten igyekezett megnyugtatni a veszélyt szimatoló visegrádi és balti tagállamokat, illetve Romániát meg Bulgáriát. Eszerint 2021 és 2027 között a regionális források kiszámolásakor az egy főre jutó GDP-részaránya 80 százalék marad, s a maradék 20 százalék esetében veszik figyelembe a többi kritériumot. Érthető tehát, hogy az érintettek szívdobogva várják május 29-ét, amikor az Európai Bizottság ismerteti a kohéziós forrásokra és regionális politikákra vonatkozó részletes javaslatait.

Mindezt olyan politikai környezetben, amely váratlanul borús lett az Európai Unió számára. Az év elején még minden tojásfejű elemző a jövő májusi európai parlamenti választásokig tartó kegyelmi időszakról beszélt. Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár pedig azon versengett, ki a derűlátóbb az EU jövőjével kapcsolatban. Az olasz választás azonban az Európai Unió vezetőinek rémálmát hozta el: immár nem a máig kicsit családon kívülinek tekintett közép-európai tagállamokban kerültek hatalomra establishmentellenes erők, hanem az EU egyik alapító országában. A Liga és az 5 Csillag Mozgalom furcsa házassága kiszámíthatatlan – márpedig ettől úgy félnek Berlinben, Párizsban és Brüsszelben, mint a tűztől. A hangulatindex további romlását jelzi, hogy Macron immár nyilvánosan is türelmetlenkedik, amiért fél éve bejelentett reformjavaslatai (például egységes költségvetés és parlament az eurózóna számára) nem találtak kellő visszhangra az inkább kis lépésekben gondolkodó német politikánál.

Ki szavaz a büntetésről?

Abban viszont Berlin és Párizs egyetért, hogy szükség van az Európai Bizottság költségvetési javaslatával előterjesztett „jogállamiság-klauzulára”. Az elsősorban Magyarországot és Lengyelországot célzó új szabály az igazságszolgáltatás függetlenségéhez és az európai csalásellenes hatósággal, az OLAF-fal való együttműködéshez kötnék az uniós források folyósítását. Amennyiben az Európai Bizottság ezeken a területeken hiányosságokat észlelne, csökkenthetné, felfüggesztené a támogatásokat – ám úgy, hogy az egyének és a vállalkozások nem szenvedhetnének hátrányt. Azaz mondjuk egy Erasmus-ösztöndíjat vagy területalapú támogatást az államnak a büntetés ideje alatt saját kontójára folyósítania kellene. A szankcióról való szavazásnál a fordított minősített többség elvét alkalmaznák. Azaz a Bizottság által célkeresztbe vett tagállamnak a többi ország legalább 55 százalékát, vagyis a 28 államból 16-ot – melyek ráadásul az EU népességének legalább 65 százalékát tömörítik – kell maga mögé gyűjtenie ahhoz, hogy az anyagi szankciót megakadályozza. Azaz egy-egy ország nem tudná megvétózni a folyamat elindítását.

Azonban nemcsak a megcélzott államok (hazánk és Lengyelország mellett állítólag Málta és Románia is kényelmetlenül érzi magát), hanem mások is felvetik: a Bizottság tervezett beavatkozásának jogi alapjai ingoványosak. Ha a testületi előterjesztésről az uniós tagországok minisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsa voksol, az ott alkalmazott minősített többségi módszerrel átmehet a javaslat. Mivel azonban a jogállamiság-klauzula alapjaiban érintheti a hétéves keretköltségvetést, lehet, hogy az állam-és kormányfőket tömörítő Európai Tanács jogosult dönteni. Ott viszont minden tagállamnak vétójoga van, ergo az elképzelés jelenlegi formájában nem menne át. De még ha nem is kerülne a legmagasabb szint elé, az érintett tagállamok fenyegetőzhetnek a teljes költségvetés megvétózásával, amennyiben marad a kemény szankció.

Elképzelhető, hogy a szkander végén lesz valamilyen büntető formula, de az a jelenlegi, kemény javaslattól távol áll majd. Az örök uniós ökölszabály szerint ugyanis ha egy kérdésben a tagállamok belemerevednek álláspontjukba, hosszú alkudozás szerint kompromisszum születik, amely mindkét eredeti állásponttól kellő távolságra áll. Ilyesmire utalhatott Günther Oettinger is, amikor hangsúlyozta: nem hiszi, hogy Lengyelország vagy Magyarország vétózna. Szerinte biztosítania kell, hogy senki ne legyen nagy győztese vagy nagy vesztese a hétéves keretköltségvetésnek. Javaslatuk pedig amúgy is csak kezdet, nem a végeredmény – azaz maga is jelezte, hogy a jogállamiság-klauzula szinte bizonyosan módosulni fog.

* * *

Ki a nyertes?

Miközben a kohéziós és agrártámogatásokra kevesebb jut majd, más területek nyertesei lehetnek az új költségvetésnek. A korábbi ciklusban alig létező közös európai védelempolitikára például az eddigieknél huszonkétszer több forrás jut. Az Európai Bizottság tervezete szerint a migráció kezelésére és a határvédelemre fordítható összeg is majdnem megháromszorozódik: 2021–2027 között több mint harmincmilliárd eurót költenek erre, s a tervek szerint a ciklus végére tízezer európai határőr védi majd a földrészt. Az egyes területekre a 2014–2020-as költségvetésnél ennyivel jut több:

Migráció+határvédelem: × 2,6
Fiatalok (Erasmus, önkéntesség stb.): × 2,2
Belbiztonság: × 1,8
Klíma+környezet: × 1,7
Kutatás-fejlesztés, digitális politika: × 1,6
Külkapcsolatok (szomszédságpolitika, segélyezés): × 1,3

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.