A diktátorokat kivégzik, ugye?

/ 2018.06.26., kedd 08:00 /
A diktátorokat kivégzik, ugye?

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun-egyezségtől sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rio japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a Heti Válasznak.

– Talán utoljára Nixon és Mao idején remélt ennyit a világ egy amerikai elnök és egy ázsiai diktátor találkozójától, mint most Trumpétól és Kimétől. Az a csúcs több évtizedes enyhülést hozott a két nagyhatalom között. És ez?

– Akkor volt egy fontos közös célja az Egyesült Államoknak és Kínának, vagy még inkább közös ellensége: a Szovjetunió. Az értelmet adott a szövetségnek, és a legyőzése annyira fontos volt Amerikának, hogy cserébe tett egy csomó engedményt Kínának Tajvan ügyében.

– Most nincs ilyen.

– Nincs, ezért is vagyok pesszimista. Nincsenek közös célok. Az egyetlen közös pont, hogy mindkét vezetőnek szüksége volt erre a csúcsra. Hogy sikerként adhassa el a hazai közönségnek.

– Miért volt szüksége támogatásra Kimnek? Diktátor, nem a nép választja.

– Legitimációs szempontból is, de főleg gazdasági téren. A gazdasági szankciók nem bizonyultak ugyan csodafegyvernek, de azért valamennyire hatottak. Ha Kimnek sikerülne elérni a szankciók megszüntetését, ha nem is nyugati, de legalább kínai, orosz és dél-koreai részről, az nagy eredmény volna. Még egy autoriter vezetőnek is szüksége van támogatásra a hívei körében. Nem demokratikus rendszereknél ugyanis az ilyen támogatás elvesztése nem választási vereséget jelent, hanem a diktátor kivégzését.

– S mit ajánlhat fel Kim a szankciók feloldásáért cserébe?

– A leszerelés ígéretét. Persze csak lépésről lépésre, és inkább szalámiszeletelés lesz ez, mint valódi és végleges atommentesítés. Az északiaknak több ezer nukleáris létesítményük van, ezekből jelképesen beáldozhatnak egy halommal, ami jól eladható show-műsor.

Szahasi Rio

Fotó: Fülöp Ildikó

– Mi a különbség a mostani és a korábbi hasonló helyzetek között, amikor Észak-Korea enyhülést ígért, de ez mindig csak rövid ideig tartott?

– A nagy különbség nem Északon van. Észak tényleg soha nem változott. Az amerikai magatartás viszont a jelek szerint igen. Persze az is igaz, hogy most . Kim Dzsongun a vezető, nem az apja vagy a nagyapja. És valahogy a világ nagy része kezdi elhinni, hogy vele lehet üzletet kötni. Amivel én amúgy nem értek egyet, de elismerem, hogy ha egy folyamat elindul, nem tudni, mi lesz a vége. Kim még mindig csak a harmincas évei elején jár, még vagy ötven évet túl kellene élnie.

– A legjobb forgatókönyv, hogy Észak-Korea amolyan kis Kínává válik, nem? Marad az egypártrendszer, de gazdasági fejlődéssel és életszínvonal-emelkedéssel.

– Hát igen, Észak-Korea soha nem lesz olyan, mint Amerika, Japán vagy éppen Dél-Korea.

– De miért olyan természetes ez, hogy nem lehet olyan, mint Japán? Miért beszél mindenki a harmadik világban elismerően a kínai modellről, és nem szól egy szót sem a japán modellről, amely gazdaságilag szintén sikeres volt évtizedeken át, és mellette demokráciát is adott az embereknek?

– A hidegháború végeztével a demokratikus hatalmak mindig feltételekhez kötötték a segélyeket és támogatásokat. Mi, japánok is úgy éreztük, hogy ha nem így teszünk, akkor nem tisztelnek bennünket a szövetségeseink. Keletkezett is ebből némi frusztrációnk, amikor egyes projekteknél talán túlzottan érvényesültek ezek a szempontok. Például Afrikában, amikor autoriter rezsimeket kellett volna támogatnunk, amelyek fontos nyersanyagkészletek felett rendelkeztek, de nem tettük.

– És így versenyhátrányba kerültek?

– Igen, stratégiai szempontból könnyen lehet, de mégsem mondhatom, hogy megbántuk ezt az elköteleződést. Mert a kínai pénz ugyan könnyen jön, de hosszú távon a kínai modell nem biztos, hogy olyan jó. És nemcsak az emberi jogi vagy környezetvédelmi problémákról beszélek, hanem például az adósságcsapdáról is, amelyet egyre több olyan országban éreznek, ahol sok kínai hitelt vettek fel. Arra is kezdenek rájönni, hogy ha az adott ország bajba kerül a fizetésnél, akkor Kína keményen és határozottan lép fel.

– Ez a veszély fennáll az Egy övezet, egy út nevű, a fél világot behálózó kínai fejlesztési projektnél is, amelynek jótékony hatásaiban Magyarország is bízik?

– Az ilyen hatalmas projekteknél nehéz jósolni, mert rettentő bürokratikusak és annyi részből állnak össze, hogy nehezen átláthatók még a kínai központi kormány számára is.

– Ön hisz Kína békés fölemelkedésében? A történelemben az új hatalmak megjelenése általában nem ment háború nélkül. Japáné sem a múlt század első felében.

– Amerika békésen emelkedett fel.

– Igen, de ők szövetségeseiktől, a britektől vették át a stafétabotot, és erős kulturális, történelmi kötelék is volt köztük. Egy amerikai–kínai váltásnál erről szó sincs.

– Igaza van, én is aggódom amiatt, hogy most nem látszik ez a közös alap egy kommunista párt által irányított Kínával. A békés átmenethez politikai változás kellene Kínában.

Fotó: Fülöp Ildikó

– Mit tehet ebben a helyzetben Japán?

– Versenyezni biztos nem tudunk velük, a kínai gazdaság már most háromszor akkora, mint a miénk. Egyébként a kapcsolatunk jelenleg éppen kiváló Kínával, amit megpróbálunk felhasználni arra, hogy elmagyarázzuk, miért jó Pekingnek, ha tartja magát a nemzetközi jogrendhez.

– Lehet, hogy egyszer rákényszerülnek szövetségest váltani, és Amerika helyett Kínához pártolni?

– Soha. Elképzelhetetlen egy ilyen szoros szövetség egy nem demokratikus társadalommal.

– De a jövő tényleg Kínáé?

– Nem Kína az egyetlen felemelkedő ázsiai ország. Indiától Vietnamon át a Fülöp-szigetekig még rengeteg van. És nem szabad elfeledkezni a kínai demográfiai helyzetről.

– Hogyan akar a jövő ura lenni egy ország, ahol alig születnek gyerekek?

– Hát, igen. De persze még így is lesz másfél milliárd lakosuk. Ami hatalmas belső piac, és elég a gazdasági fejlődéshez.

– Miért éppen a kelet-ázsiai országok állnak ennyire rosszul demográfiailag, Dél-Koreától Japánig?

– A legegyszerűbb magyarázat, hogy a nők is elkezdtek dolgozni. Nekem és a feleségemnek sincs gyerekünk, mindketten a karriert választottuk, ahogy sokan mások is. Japánban az átlagos gyerekszám most 1,3, ami egyébként már fejlődés, s történnek is kormányzati lépések, például az óvodai ellátás fejlesztése. De a legtöbb, amiben reménykedhetünk, a francia helyzet, a két gyerek közeli átlag elérése volna.

– Lehet, hogy Japánban is a bevándorlás lesz a megoldás, mint Nyugat-Európában? A japán társadalom egyelőre nagyon homogén.

– A kormány épp a napokban enyhített a bevándorlási szabályozókon, könnyebbé téve az alacsonyabb képzettségű külföldiek munkavállalását. Japán az utóbbi időben az egyik leginkább befogadó országgá kezdett válni.

– Amikor a múlt hónapban voltam Japánban, több szállodában is találkoztam nepáli személyzettel.

– Nepáliak, vietnamiak, de mások is. És szükség is van rájuk, akkora a munkaerőhiány.

– És nem félnek a problémáktól, amelyeket a bevándorlás Európában magával hozott?

– Egyelőre nem. A tapasztalataink eddig nem rosszak.

Szahasi Rio, a japán Kanagava Egyetem professzora, az Ázsiai Tanulmányok Központjának igazgatója több évtizede foglalkozik Kelet-Ázsia biztonságpolitikájával.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.