A dzsucse világa

/ 2010.09.14., kedd 15:04 /
A dzsucse világa

A szocreáltól a giccsig - reprezentatív tárlattal mutatkozott be Bécsben a sztálinista észak-koreai rezsim. Magyarországon utoljára 1953-ban festettek így a művészek, vagy talán akkor sem.

"Mi vagyunk a legboldogabb gyerekek a világon", harsogja Kim Szong Min gigászi olajfestményének címe a bécsi Iparművészeti Múzeum kiállításán. A képen a Nagy Vezér, Kim Ir Szen látható, amint öltönyben üldögél egy kerti padon, körülötte gyereksereg, csupa tarka ruhás, mosolygó apróság. A háttérben Kim Dzsongil áll barna zubbonyban, karjában egy rózsaszín ruhás kislány. A gyerekek lufit eregetnek, az egyik fiúcska lepkehálót tart a kezében, a másik térdén kalasnyikov pihen.

Képek tisztes távolságból

Ez az abszurd kép, amely a zökkenőmentes utódlást volt hivatott hirdetni Kim Ir Szen 1994-es halála után, korábban soha nem hagyta el Észak-Koreát. A diktatúra vezetői nyilván sejtik, hogy európai közegben ennek az alkotásnak más hatása van, mint otthon - a nyugati közönség szemében a politikai pedofília rémisztő példája. Nem véletlen, hogy az észak-koreai - mondjuk így - művészetről eddig egy nagy múzeumnak sem sikerült reprezentatív kiállítást szerveznie. A bécsi MAK (Österreichisches Museum für angewandte Kunst/Gegenwartskunst) igazgatója, Peter Noever viszont kitartó szervezőmunkával rávette az észak-koreai hatóságokat, küldjenek Ausztriába több mint száz olajfestményt, tusrajzot, plakátot és építészeti rajzot.

Hajnalhasadás (1978)

A virágok Kim Ir Szennek című kiállításért a MAK nagy szakmai árat fizetett - csak a Koreai Nemzeti Galéria által kiválogatott alkotások hagyhatták el az országot. A koreaiak meghatározták a képek elrendezését is, a két Kimet ábrázoló festményeket a többi képtől különválasztva, kordonnal lezárt benyílókban kellett elhelyezni. A látogató kénytelen tiszteletteljes távolságban megállni, nem mehet közel a képekhez.

Így helyesebb lenne észak-koreai propagandaművészetről beszélni, bár ki tudja, van-e másféle művészet egy olyan országban, ahol minden festő állami alkalmazott, és cenzúrabizottság dönti el, hogy az elkészült művek alkalmasak-e irodák falának díszítésére vagy más népnevelő célra. Szintén a koreai hatóságokkal való konfliktusok elkerülése végett mellőztek a kiállítás kurátorai mindenfajta kommentárt, háttér-információt az észak-koreai társadalomról és politikáról. A kiállítási katalógusban egy rövidke, felületes tanulmány kapott helyet, valamint Peter Noever igazgató bevezetője, melyben arra kéri a látogatót, tegye félre előítéleteit, és forduljon nyitottan a - látszólag - idegen művészeti világ felé.

50 éves a nemzetközi nőnap (1960, plakát)

Noever a kiállítással bevallottan lehetőséget akart adni Észak-Koreának, hogy kitörjön az elszigeteltségből, megmutassa azokat az értékeket, amiket az állítólag ellenséges - jó, hogy nem imperialista - nyugati sajtó eltagad. A múzeum által szervezett szimpózium házigazdája, Rüdiger Frank egyenesen arról értekezik, hogy "a valóságban semmi nem teljesen fehér vagy fekete. A dialógus alapja a másik elfogadása olyannak, amilyen." Ezért a relativizmusért a múzeumot számtalan támadás érte a világsajtóban, és sokan azzal vádolják, kritikátlanul teret adott a sztálinista rezsim propagandájának.

Negédes idill

Ha ez így van is, attól nem kell tartani, hogy a propaganda sikeres lesz. Épelméjű ember a kiállítás megtekintése után nem vágyhat arra, hogy Észak-Koreába diszszidáljon, olyannyira életidegen, hazug és mesterkélt az a világ, ami a szemünk elé tárul. Ráadásul ami Bécsből talán kulturális másságnak látszik, annak egy része Budapestről (vagy a közelmúltban a debreceni MODEM nagy szocreáltárlatáról) nagyon is ismerős.

A piros nyakkendős úttörők, a katonafiú fényképét nézegető, boldog parasztcsalád, az első traktor megérkezése a faluba, a távolba tekintő, elszánt munkások - mindez inkább európai import az ázsiai remetekirályságban. Hasonló képek az 1950-es években születtek Magyarországon, a szocialista realizmus rövid fénykorában. A plakátok is a szocreál grafika jellegzetes alkotásai, a jól ismert üzenetekkel - 50 éves a nemzetközi nőnap, takarékoskodj az elektromossággal, óvd a természetet! Egyedül az évszámok lehetnek furcsák: semmi különbséget nem lehet felfedezni az 1960-as évek és a jelenkor poszterei között.

Soha nem fogjuk megtudni, milyen művészete lenne Magyarországnak, ha máig Rákosi Mátyás fiának diktatúrájában élnénk, Észak-Koreában mindenesetre a szocreáltól a gátlástalan giccsig ível a fejlődés útja. A régebbi képekben még felfedezhető valami retró báj, talán némi őszinte reménykedés és lendület is. A jelen felé haladva egyre romlik a festészeti minőség, a szocreálból eltűnik az előző korszak felemás realizmusa, hogy helyét átvegye egy negédes, csöpögős, tiritarka álomvilág. Ilyen műanyag színvilágú, undorítóan idillikus képeket nálunk csak a "Minden festmény 5000 Ft" típusú galériákban és kínai gyorsétkezdék falán lehet látni. Ez már sajátosan észak-koreai fejlemény, amit a Kim Ir Szen által kidolgozott uralkodó ideológia után dzsucseművészetnek neveztek el.

Kora reggel (1998)

Az észak-koreai alkotmány meghatározása szerint a művészet nemzeti formájú és szocialista tartalmú. Az egyik képen a művészek Kim Ir Szen útmutatását hallgatják, körülülik a nagy vezért, és elmélyülten jegyzetelnek. A kép alkotójánál csak annyi szerepel: művészek szakszervezete - az egyén teljesen feloldódott a közösségben. A vezért ábrázoló propagandisztikus műveknek már a címe is árulkodó: Kim Dzsongil a Szongun-korszak heroikus építői között; A pártközpont örökké égő lángja; A tábornoknak hála új korszak kezdődött a Hanture-síkságon; Kim Dzsongil, a KPA főparancsnoka a katonák táplálkozása iránt érdeklődik.

Az életképek esetében feltűnő a sok gyerek és a mindent átható militarizmus. Ebben az országban még 2007-ben is elkészülhetett A harmadik ellenség című kép, amely egy hóban fekvő katonát ábrázol, kezében géppisztollyal, vidáman mutatva ujjaival, hogy a harmadik ellenséges katonát sikerült kilőnie.

A tagadás művészete

A valódi élet csak ritkán kúszik be a dzsucse világába. A kora reggel Phenjan utcáin felvonuló utcaseprőlányokat ábrázoló, kortalan festményen egyszer csak feltűnik, hogy a lányok kínai tornacipőt viselnek. Thak Hjojon rendhagyó, impresszionista stílusú városképén árusok, járókelők, trolik láthatók - Phenjan itt valódi városnak látszik, nem pedig az 1960-as évek sci-fi magazinjaiból koppintott űrbázisnak, mint azon a hatalmas panorámaképen, ami a bejáratnál fogadja a látogatót.

A kiállítás külön vonulatát jelentik a kelet-ázsiai tusfestészet technikájával készült csoszonhua-festmények. Többségük a hagyományos kínai táj- és zsánerképeket idézi, de jó néhány darab annyira hasonlít az olajfestményekre, hogy csak a képhez közel állva lehet megállapítani készítésének technikáját. Maga az olajfestmény egyébként szintén nyugati import, a koreai művészetben ez a technika csak a XX. század első évtizedeiben jelent meg és vált uralkodóvá.

A tárlatot reprezentatív phenjani épületekről készült fotók és rajzok, valamint a Dzsucse torony makettje zárja. A rezsim jelképének szánt Dzsucse torony földszintjén számtalan emléktábla mutatja, hogy a világ minden pontján tanulócsoportok, szakkörök jöttek létre a Kim Ir Szenféle ideológia tanulmányozására. A rezsim marginális londoni, pakisztáni, egyiptomi egyesületecskék tábláival próbálja meg elhitetni magáról, hogy mégsem megvetett pária a külvilágban. A lángnyelvben végződő torony körül a város reménytelenül sivár, szürke és lehangoló betondzsungel - az az észak-koreai valóság, amit a tarka, optimista festmények kétségbeesetten tagadni akarnak.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.