valasz.hu/vilag/egy-magyar-onkentes-meghokkento-tortenete-a-brusszeli-menekulttaborban-115588

http://valasz.hu/vilag/egy-magyar-onkentes-meghokkento-tortenete-a-brusszeli-menekulttaborban-115588

A gyerektelen politikusok veszejtik el Európát?

/ 2017.05.12., péntek 08:54 /

Nagy ribillió támadt tavaly, amikor a Sunday Times összeállítást közölt a gyerektelen politikusnőkről, kihegyezve a cikkét a skót miniszterelnökre, Nicola Sturgeonra. Akik akkor szexizmust kiáltottak, merthogy miért csak női politikusokat pécézett ki a lap, most fellélegezhetnek: Emanuel Macron franciaországi győzelme után immár nemsemlegesen lett téma az európai politikai vezetők gyerektelensége.

Nem is akármilyeneké: egytől-egyig a végrehajtó hatalom élén álló politikusokról van szó. Itt van mindjárt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője, de Paolo Gentiloni olasz, Xavier Bettel luxemburgi, Stefan Lofven svéd, Mark Rutte holland miniszterelnöknek sincs gyereke. Ahogy Theresa May brit miniszterelnöknek és Angela Merkel német kancellárnak sincs, még akkor sem, ha a valódi- és álszírek beözönlése óta minden bizonnyal utóbbi nyerné „A leggyakrabban, legtöbb ember által Muttinak hívott nő a német történelemben”-versenyt.

Gyermektelen vezetők

Gyermektelen vezetők

Ezt a migránsos félmondatot nem csak úgy véletlenül kanyarítottam ide. Ha lehet jelentősége a témának, az ugyanis szerintem ebben ragadható meg. Mondom, hogyan, de előbb azt, mit kellene mégis elkerülni a gyerektelenséges témában.

Az általános ítélkezést, az olyan kijelentéseket, hogy ugyanis ezek vezetik pusztulásba Európát, mégpedig azért vezetik oda, mert ezek felelőtlen emberek, nem tartoznak felelősséggel gyerekekért, ergo szükségképpen rossz, nihilista figurák is ők.

Nos, nem így áll a dolog, még politikusok között sem: Deák Ferenc is elég jól összehozta a Kiegyezést, családapu szerep nélkül is. Gyereket nemzeni/szülni önmagában nem érdem. Tisztességgel felnevelni már az, de másképpen is lehet azért érdemeket szerezni. Szabó Magda például elég jó könyveket írt, Teréz anya elég sok emberen segített. Egyikük sem volt az a tipikus nihilista, akit hidegen hagyott volna közösségük sorsa.

Aztán meg: annak, hogy valakinek nincs gyereke, rengeteg oka lehet. Theresa May például szeretett volna, csak nem jött össze. Sturgeon elvetélt. Szóval az ítélkezéssel, az egyértelmű ok-okozat felvázolásával csínján, vagy inkább sehogy.

Fotók: AFP/Europress

Másik irányból sem érdemes: lehetne úgy érvelni, hogy egyenesen jobb a gyerektelen politikus, hiszen egyrészt nem akar milliárdost csinálni mind az öt csemetéjéből, másrészt több időt tud szánni a köz ügyeire. Winston Churchill és Margaret Thatcher is elég jól elboldogultak a közügyekkel, pedig számos csemetéje volt mindkettőnek.

Tehát akkor nem is érdekes a jelenség, hogy sosem vezette még Európát ennyi gyerektelen? De, az.

Mégpedig abból a szempontból, hogy az elitnek, a vezetőknek mindig hatásuk van a jónépre, amely megválasztja őket. Az európai őslakosok gyerekvállalási kedvének csökkenése már évtizedes jelenség, a gazdasági tényezők pedig pont hogy nem nagyon játszanak szerepet benne.

A 45 éves német diplomás nők 40 százalékának nincs gyereke – pedig ők azért ki tudnák gazdálkodni a vajas kenyeret, akár még a rávaló Rote Grützét is (ahogy 60 százalékuk ki is gazdálkodja). A gyerektelenségben bizony szerepe van a kultusznak is, amit a hatvanas évek végétől köré építettek. Nem én mondom ezt, hanem ez a tanulmány itt. „Nincs gyerek, nincs gond!” a címe, és azt mutatja, hogy ahol csodálatosan „felvilágosultak” a népek genderügyekben, ott a gyerektelenség sem jelent problémát a szemükben.

Még a „childfree”, a „gyerekmentes” fogalmát is kitalálták, ez lenne használatos a „childless”, a „gyerektelen” helyett, már olyanokra értve, akik büszkén, tudatosan nem akarnak szaporodni. „Gyerekmentes”. Mintha valami káros adalékanyag lenne az ember utóda...

Még ezzel sem lenne gond egyébként, már a tömeges gyerektelenséggel, a kevés utóddal. Elég csak ránézni a Közel-Keletre, Afrikára, hogy lássuk: az erőforráshiányos túlnépesedés pont az, amire semmi szükségünk. Brutálisan hangozhat, mert mindig félünk, hogy fogyunk, hogy kevesebb a magyar, ez valami axióma, hogy nekünk országhatáron belül legalább tízmillióan kell lennünk, mert ha nem, akkor pánik van, de... De valójában önmagában semmi gond nem lenne azzal, ha kilencmillióra állnánk be vagy nyolcra, és aztán reprodukálnánk azt a számot mindig.

Akkor nem lenne persze gond ezzel, ha normális életfeltételeket tudnánk teremteni annak az akár csak nyolcmilliónak, ha lenne értelmes munka, ami meg nem értelmes, elvégeznék robotok. Ugyanez áll Európára is.

Csakhogy Európa válasza nem ez.

Hanem az, hogy nem gond, ha nem születnek őshonos európaiak, majd jönnek a közel-keletiek, aztán elvégzik ők a kulimunkát. A németeknél a hetvenes évek óta ez megy, fel is gyűlt majd' tízmillió török, de éljenezték az afgánok bejövetelét is, ugye.

A magyar kormány által a minap megvétózott Európai Fejlesztési Stratégia tervezetében is olyanok voltak, hogy a migráció és mobilitás kedvezően járulhat hozzá a növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez, és ezt a kedvező hozzájárulást kötelezően hasznosítani kell, hogy a reguláris migráció és mobilitás hasznot hozhat a migránsok képességei és tudása miatt. Hogy az EU-nak és tagállamainak segíteniük kell „a biztonságos és felelősségteljes migrációt”, hogy „maximalizálni lehessen azokat a szinergiákat, amelyek a migrációból fakadnak”.

Mivel a kulimunkára behívottak csak egy ideig örülnek a kulimunkának, ha egyáltalán hajlandók azt elvégezni, ráadásul mivel még nem érezték át a modern childfree élet szépségét, átlagban kétszer annyi gyereket nemzenek/szülnek legalább, mint az őslakosok. Ez így már tényleg életveszély Európa jövőbeli karakterére nézve. (Erdélyt pont így vesztettük el, nem furmányos világösszeesküvések miatt. Jött az olcsó oláh munkaerő és teleszülte.)

És hogy kit érdekel, milyen lesz Európa hatvan év múlva? Nos, akinek van gyereke, azt biztosan érdekli. Érdekelheti persze azt is, akinek nincs. Nem gyerek kell ám ehhez. Az európai politikusoknak sem. 

Egészen más szükséges ennek belátásához. Úgy hívják: agy.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

A halál völgyében: miért bukik el tízből kilenc startup?

Divatba jöttek a startupok Magyarországon, de tízből kilenc induló vállalkozás elbukik, és lassan nő a sikersztorik száma. Ezen változtatna a Telenor gyorsítóprogramja, melynek két mentorától kérdeztük, mik a leggyakoribb buktatók.

Fekete György utódja: „Ide ne hozzon senki pártpolitikát!”

Karmester vagyok, és az is maradok, nem lettem politikus attól, hogy MMA-elnöknek választottak – mondja Vashegyi György, aki november elejétől három évig vezeti a köztestületet. Az új elnökkel minőségről, ízlésdiktatúráról és az együttműködés hiányáról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.

Erdélyi magyar politikus Katalóniáról: „Nekünk ez egyértelműen rossz”

Egyértelműen árt az erdélyi magyaroknak a katalóniai függetlenségi krízis – mondja Korodi Attila, az RMDSZ képviselője, aki szerint a Székelyföldnek Dél-Tirol lehet követendő minta. December 1. évfordulója nyomasztó árnyékot vet, de az ukrán oktatási törvény ellen sikerült vállvetve küzdeni a románokkal. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Vona Gábor rokonszenvvel figyeli a Momentum szárnybontogatásait

„Üdítő volt a vita őszintesége, nyitottsága, barátságos légköre” – mondja Vona Gábor arról a szeptemberi alkalomról, amikor a Szeretem Magyarországot Klub vendégeként zártkörű találkozón vett részt főként liberális-baloldali értelmiségiekkel. A Jobbik-elnök érdeklődésünkre meglepően barátságosan fogalmaz a programját múlt héten prezentáló Momentummal kapcsolatban is. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.