A hatalommegmaradás törvénye

/ 2012.08.29., szerda 18:59 /

Csaknem a teljes vezetését lecseréli a Kínai Kommunista Párt XVIII. kongresszusán. Már javában folynak az előkészületek az őszi tanácskozásra, amely példátlan mértékű személyi változásokat fog hozni.

Kínában a nagy dolgok nem Pekingben, hanem egy tengerparti üdülőhelyen, Pejtajhóban dőlnek el. Minden év július-augusztusában a vezetők ide vonulnak a fővárosi hőség elől, ahol a vendégházak, villák, hotelek tanácskozótermeiben vagy bárjaiban határoznak a jövő kérdéseiről. Most éppen arról folyik a szó, hogy kit milyen posztra szavazzon meg az őszi pártkongresszus - magán az eseményen már csak jóváhagyják a mostani döntéseket.

A világ legnagyobb pártja

A pekingi nemzedékváltás jól bejáratott procedúra szerint zajlik. Nem volt ez mindig így. A Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetői csak a Mao Ce-tung neve által fémjelzett zűrzavaros időszak után vonták le a tanulságot: hogy a párt megőrizhesse hatalmát, ahhoz működését és az utódlás menetét intézményesíteni kell. Az 1989-es Tienanmen téri események körül az is világossá vált, hogy a pártegység látszatát a hatalmi harcok közepette is fenn kell tartani, mert a törésvonalak nyilvános megjelenése beláthatatlan következményekkel járhat. Azóta a KKP - mely 82,6 millió tagjával a világ legnagyobb pártja - egységesnek tűnik, és tíz éve a Hu Csin-tao-féle negyedik nemzedéknek különösebb csinnadratta nélkül, gondosan megtervezett forgatókönyv alapján sikerült átvennie a hatalmat.

A jelenlegi szabályok szerint egy-egy magasabb pozíciót egy személy csak két ötéves cikluson keresztül tölthet be, így a 2002-2003-tól kormányzó gárda a következő hónapokban nyugdíjba vonul. A megújulás a pártban kezdődik: az őszi kongresszus megválasztja az új pártvezetőket, az állami pozíciókban jövő márciusban jelennek meg az új emberek, végül a Központi Katonai Bizottság összetétele változik meg.

A személycserék sosem látott méretűek lesznek. A legnagyobb hatalmú testület Kínában a Politikai Bizottság (PB) Állandó Bizottsága (ÁB), ennek kilenc tagjából hét visszavonul, s a PB 25 tagjából is legfeljebb tízen maradnak a helyükön. A PB-ben feltűnő új arcokra azért is érdemes figyelni, mert előreláthatóan közülük kerül majd ki a 2020-as évek csúcsvezetése. Hasonló változás várható az állami tisztségekben: a kormány és a legfontosabb testületek tagságának legalább kétharmada kicserélődik.

Az új emberek nem a semmiből jönnek. A jelenleg hatalmon lévő politikusok évek óta dolgoznak azon, hogy a jövő vezetői az ő protezsáltjaik közül kerüljenek ki - hogy ezzel saját befolyásukat is megőrizzék. A kiválasztás titokban történik, de tudható, hogy a színfalak mögött kemény hatalmi harcok folynak. Azt, hogy ki győz, csak akkor fogjuk megtudni, amikor a pártkongresszus végén az új csapat felvonul a pulpitusra.

Mindez csak akkor történik így, ha nem jön közbe váratlan esemény. Egy ilyen már történt: tavasszal minden pozíciójából leváltották és feleségével együtt házi őrizetbe helyezték Po Hszi-lajt, Csungking város karizmatikus párttitkárát, akit sokan már az ÁB leendő tagjai között láttak. A zűrös történet részleteit - korrupcióról, gyilkosságról, maffiakapcsolatokról szóltak a minden bizonnyal manipulált híresztelések - valószínűleg sosem fogjuk megismerni. Mindenesetre az elmúlt húsz év legnagyobb politikai botrányát gyorsan és brutálisan lezárták, s a pletykákat cáfolandó a Zsenmin Zsipao pártlap megírta: a pártkongresszust az ügy ellenére nem halasztják el, az előkészületek rendben zajlanak (épp ez a megerősítés jelezte, hogy zavar támadt a gépezetben).

Elitisták és populisták

Azon kívül, hogy Po Hszi-laj nem lesz ÁB-tag, két dolgot vehetünk majdnem biztosra. Az egyik az, hogy az új pártfőtitkár és államelnök, Kína első számú vezetője - aki inkább első az egyenlők között - Hszi Csin-ping jelenlegi alelnök lesz. A másik biztos jelölt Li Ko-csiang, aki a miniszterelnöki szék várományosa. Egyikük sem tűnik karakteres figurának, a szürke csapatjátékos Hszi Csin-pingnél például ismertebb és népszerűbb énekesnő felesége. Amerikai elemzőintézetek végignézték Hszi és Li pályafutását, és arra jutottak, hogy semmit nem lehet tudni arról, miként is fogják vezetni Kínát. A többi csúcsvezető kiléte egyelőre bizonytalan: egyértelműnek csak az látszik, hogy Kína új urai inkább lesznek szürke bürokraták, mint karizmatikus egyéniségek. A kínai kiválasztási mechanizmus ugyanis nem a kiemelkedő eredményeket, hanem a hierarchián belüli lavírozást, a támogatók megnyerését, a kapcsolati hálók használatát honorálja.

Az elemzők két csoportot különböztetnek meg a pekingi eliten belül, s a következő öt-tíz év irányvonalát egymás közti viszonyuk fogja meghatározni. Az "elitista" irányzathoz sorolt vezetők a gazdagabb tengerparti tartományokban futottak be karriert, a közép- és felsőbb osztályok érdekeit képviselik, és a gazdasági növekedést tartják a legfontosabb célnak, akár a társadalmi különbségek növekedése árán is. Idetartoznak a "hercegek", vagyis a korábbi magas rangú káderek gyerekei, akik beleszülettek a nagypolitikába; és idesorolják a "sanghaji klikk" tagjait, vagyis azokat, akik a Kínában külön világnak számító Sanghajban kezdték karrierjüket. Mentoruk állítólag Csiang Cö-min korábbi pártfőtitkár-államelnök, és közéjük tartozik Hszi Csin-ping, aki egy korábbi miniszterelnök-helyettes fia.

A Hu Csin-taóhoz közel álló "populista" frakció tagjai szegényebb tartományokból küzdötték fel magukat, gyakran a Kommunista Ifjúsági Ligán keresztül. Ők érzékenyebbek az alsóbb rétegek problémái iránt, a GDP-növekedésnél fontosabbnak tartják az életszínvonalbeli szakadékok szűkítését. A leendő kormányfő, Li Ko-csiang is ide tartozik. A két csoport közti határok elmosódnak, és az elmúlt évtizedben úgy tűnt, hogy képesek együttműködni, sőt remekül kiegészítik egymást. Feltételezhető, hogy a két csoport az új vezetésben is egyensúlyban marad - de sok múlik azon, hogy ez az egyensúly milyen is lesz.

Hatalmas középosztály

A negyedik nemzedék uralta elmúlt tíz év fontos időszak volt: ez volt az az évtized, amikor Kína a jövő ígéretéből tényleges nagyhatalommá vált. Az ország gazdasági teljesítménye a többszörösére nőtt, a kínai a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Kialakult a 300 milliós középosztály, kínai nagyvállalatok és milliárdosok százai jelentek meg a nemzetközi porondon, s a korábban elszigetelt országnak ma már világszerte vannak érdekeltségei. Tíz éve a Nyugat még az emberi jogok helyzete miatt piszkálta az országot, ma nála kuncsorog pénzért. Az új élcsapat a világ egyik legbefolyásosabb államát fogja vezetni legalább öt, de inkább tíz éven keresztül.

A "harmonikus társadalom" jelszavával eddig kormányzó Hu Csin-tao- Ven Csia-pao tandem mindent a stabilitásnak rendelt alá, ami azzal járt, hogy a problémák nagy részét a szőnyeg alá söpörték. Most úgy tűnik, hogy az exportra és a beruházásokra épülő kínai modell kifulladt: a gazdasági növekedés nyolc százalék alá csökkent (ez Kínában óriási probléma), meglódult az infláció, a helyi kormányzatok eladósodtak, a pénzügyi rendszer egyensúlytalanságokkal küzd. Az ingatlanbuborék bármikor kipukkadhat, a szegények és gazdagok közti különbségek az elviselhetőség határáig nőttek, az apparátust átjárja a korrupció. Megindult az elöregedés, romlik az aktív és passzív korosztályok aránya. Kínaiak tömegei érzik úgy, hogy rosszabbul élnek, mint tíz éve (vagy legalábbis: a szomszédaik jobban élnek náluk), s az információs forradalom - több mint 538 millió kínai netizent tartanak számon - lehetetlenné tette az információk ellenőrzését. Hivatalos adatok szerint évente 180 ezer (naponta csaknem 500) tüntetés, sztrájk, felvonulás zajlik az országban. Beszédes adat, hogy Kína többet költ belbiztonságra, mint honvédelemre.

Az ötödik nemzedéknek súlyos problémákat kell kezelnie - mindezt úgy, hogy első éveik pozícióik megszilárdításával, alkalmasságuk bizonyításával telnek majd. Már csak azért is, mert ők az első nemzedék, akiket nem Teng Hsziao-ping és a nagy öregek választottak ki, akiknek nincsenek forradalmi tapasztalataik, s már a reformidőszakban szocializálódtak. Az is biztos, hogy a szürke, kockázatkerülő technokraták helyett Kínának újra igazi politikusokra lesz szüksége: nem lehet maszatolni, hamarosan lényeges és sok érdeket sértő döntéseket kell meghozni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.