A kalifátus alkonya: mindjárt vége az Iszlám Államnak

/ 2017.06.13., kedd 18:01 /
A kalifátus alkonya: mindjárt vége az Iszlám Államnak

A kurdok Rakkát ostromolják, a hívek menekülnek, a kalifa bujkál valahol a sivatagban. A szörnyállamnak már nincs sok hátra. A terror azonban velünk marad.

2015 szeptemberében, amikor az Iszlám Állam elért a hatalma tetőpontjára, és látszólag megállíthatatlanul tört előre a Közel-Keleten, államokat és társadalmakat romba döntve, nép- és vallási csoportokat kiirtva, már-már úgy tűnt, mintha valami modernizált, Hollywood által felturbózott formában visszatért volna a kora középkor, és egyenes adásban látnánk, ahogy a fekete zászlós sivatagi hordák lerohanják a városias, civilizált világot Irakban és Szíriában.

Nem látszott, hogy bármelyik helyi vagy globális hatalomnak lenne stratégiája, eszköze a megállításukra, el voltak látva bőségesen pénzzel és fegyverrel az olajmonarchiák által, özönlöttek hozzájuk az iszlám világ minden részéből – és Nyugat-Európából is – a lelkes önkéntesek.

Egy évvel korábban a szervezet vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi bejelentette, hogy vezetése alatt újjászületett Mohamed állama, az egységes muszlim Kalifátus, és a második legnagyobb iraki város, Moszul nagymecsetjében tartott prédikációt. Akkor azt mondtuk, az Iszlám Államot katonai eszközökkel megállíthatnák a nagyhatalmak, de félnek a közvetlen beavatkozástól, mert a dzsihadisták rettenetes, pszichopata kegyetlensége visszariasztja őket a katonáik életének kockáztatásától. És ugyanaz volt az oka annak is, hogy az iraki és a szír kormányerők pánikszerűen menekültek a fekete zászlós, Toyota dzsipes harcosoktól.

Azóta sok minden történt a Közel-Keleten, annyira sok minden, hogy a legtöbb újságolvasó már rég nem követi az átláthatatlanul bonyolulttá vált történet fordulatait. Érdemes azonban észrevenni: az Iszlám Állam története hamarosan véget ér. A kalifátus mostanra nagyon összezsugorodott, már csak egy széles, de gyéren lakott sivatagi zónát tart ellenőrzése alatt Szíria és Irak határvidékén: 

Így áll ma Szíria és Irak

Így áll ma Szíria és Irak

Ez a zóna napról napra egyre kisebb, ahogy három fő ellensége, az egymással szövetséges iraki és szír hadsereg (az előbbi amerikai, az utóbbi orosz támogatással), valamint a kurdok (amerikai támogatással) folyamatosan szabadítják fel az évek óta megszállt területeket. A visszafoglalt falvak, városok félig üresen, romosan kerülnek a reguláris hadseregek kezére, és mindenhol látszanak az Iszlám Állam jelenlétének nyomai: börtönök, kínzókamrák, iskolák, ahol 9-12 éves gyerekeket indoktrináltak a terror ideológiájára, sáriabíróságok, ahol önjelölt, szadista bírók osztogatták az amputálásokat, halálos ítéleteket apró kihágásokért, a perverz maximalizmussal érvényesített életmódi előírások megsértéséért.

Moszul, az Iszlám Állam iraki központja szinte már teljesen megszabadult, egyedül az óvárosban, egy budapesti kerület méretű városrészben tartanak ki az utolsó ellenállók, akik számára ez nyilvánvalóan öngyilkos misszió, hiszen elmenekülni már nem lehet a körülzárt zónából.

A kalifátus de facto fővárosát, Rakkát szinte teljesen körülkerítették, és ostrom alá vették a kurdok, de erre tart a szír hadsereg is a sivatagon keresztül, útközben felszabadítva a legértékesebb olaj- és gázmezőket.

Minden jel szerint a kalifátus már nem képes hatékony ellenállásra, még kevésbé ellentámadásra, a vég csak idő kérdése – habár az agónia jó néhány hétig, hónapig elhúzódhat. Abu Bakr al-Bagdadi hollétéről semmit nem lehet tudni. A világ legkeresettebb terroristája, akinek a fejére 25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki, a Reuters információi szerint valahol az iraki-szíriai sivatagban bujkál, és egyáltalán nem áll szándékában hősi halált halni Rakkában. Bizalmasainak köre, akik tudnak a tartózkodási helyéről, nagyon szűk, és sehol nem tölt el többet 72 óránál. A sivatagi búvóhelyek között hétköznapi kocsival vagy a helyi gazdák által használt platós kisteherautóval közlekedik, csak egy sofőr és két testőr van mellette. Időnként felröppen a hír, hogy meghalt egy bombázásban, de az is lehet, hogy soha nem kerül elő.

Fotó: MTI/EPA/Juszef Rabi Juszef

Ami most zajlik, az már az osztozkodási szakasz. Mindenki igyekszik a lehető legnagyobb területet kihasítani magának az összeroskadó kalifátusból, mert már látszik: a mostani fegyverszüneti vonalak nem hivatalos határokká merevednek, Szíria és Irak egyaránt fel lesz osztva a nagyhatalmak és csatlósaik között. Szíriában a polgárháború szinte szünetel, a felkelők a sebeiket nyalogatják, a kormány az Iszlám Állam felszámolására koncentrál – de utána majd újra egymásnak esnek.

Az Iszlám Állam összeomlása nyilvánvalóan bonyolult folyamat, amiről könyveket fognak még írni, de néhány alapvető megállapítást tehetünk. Mi okozta a bukást?

  • Nem lehet mindenkivel tartósan rosszban lenni. Az Iszlám Állam a térség összes szereplőjével összerúgta a port, még azokkal is, amelyek kezdetben aktív vagy passzív módon támogatták. Törökország és Szaúd-Arábia a területükön elkövetett merényletek hatására döbbentek rá, hogy a sárkányfióka további táplálása veszélyes hazárdjáték – mindkét szunnita nagyhatalom más iszlamista szervezetekkel szövetkezett, a pénzcsapok elzáródtak, a fegyver- és olajkereskedelem megszűnt. Külső támogatás nélkül azonban az Iszlám Állam még a legalacsonyabb szintű közszolgáltatásokat sem tudta fenntartani, nem tudott fizetéseket adni a katonáinak és nem tudta pótolni a veszteségeit eszközben és emberállományban.
  • Apokaliptikus összecsapásra készültek a „sátáni” Amerikával, ezért elszántan provokálták a világ legerősebb hatalmát amerikai állampolgárok kivégzésével – az USA pedig felvette a kesztyűt, de nem követte el azt a hibát, hogy közvetlen katonai beavatkozást hajtson végre, inkább megtámogatta a kurdokat és az iraki kormányerőket, hogy harcolják végig az amerikai fiúk helyett a háborút, amit az USA légiereje intenzív bombázásokkal segített. Az Iszlám Állam erejét lassan felmorzsoló stratégia végső soron nagyon hatékonynak bizonyult, bár kezdetben annyira kevés eredményt hozott, hogy sokan minősítették totális tévútnak. Utólag azonban érdemes elismerni, hogy a sokat bírált Obama ebben a kérdésben bölcsen járt el, és az idő igazolta a döntéseit.
  • Mindez azonban nem sikerülhetett volna az oroszok nélkül – Amerika és Oroszország három éve hidegháborút vívnak egymással, de az Iszlám Államot tulajdonképpen együtt számolják fel. Egyedül az oroszok tudták a düledező szír rezsimet az összeomlástól megmenteni, és megakadályozni, hogy az Iszlám Állam bemasírozzon Damaszkuszba. A 2015-ben megindított szíriai beavatkozás kezdetben ugyancsak nem akart eredményeket produkálni, és sokan rosszmájúan új Afganisztánt jósoltak. Az idő ezekre a hangokra is rácáfolt, a szír állam végső soron életképesnek és megmenthetőnek bizonyult – habár nem kérdés, hogy az ország tartósan darabokra szakad, és jelentős részei saját útjukat kezdik járni.
  • Az irtózatos kegyetlenség egy idő után már nem hozta meg a várt hatást. Tényleg mindenhez hozzá lehet szokni – az első kivégzésvideók még megdöbbentették a világot, az ellenfeleket pedig a tömegmészárlások, a foglyul ejtett katonák rutinszerű kivégzése és a népirtások demoralizálták. Az Iszlám Állam később sem változott – de a nyugati közvélemény figyelmét egy idő után a horrorpornó legvadabb változataival sem lehetett már felkelteni, miközben az ellenfelek, akiknek közvetlen közelről kellett felvenni a harcot a pszichopatákkal, kitanulták és jelentős részben sajnos átvették ugyanezeket a módszereket. Különösen a síiták által dominált iraki hadsereg vált kegyetlenségben az Iszlám Állam méltó párjává, amivel az amerikai patrónusok sem tudnak mit kezdeni, inkább zavartan félrenéznek, és nem vesznek a jelenségről tudomást. Ez a háború utáni Irak számára persze nem sok jót ígér, az erőszak ciklusát egy végsőkig brutalizált társadalomban nem nagyon lehet megtörni.

 

Hogy mi lesz a Közel-Kelettel az Iszlám Állam után, arra egyelőre nehéz választ adni, mindenesetre a terrorkalifátus bukása önmagában nem teremt tartós békét és stabilitást.

Az elemzők rutinszerűen figyelmeztetnek arra, hogy 2011-re az amerikaiaknak több év háborúskodás után sikerült leverniük az iraki szunnita felkelést – de a győzelmet alig három nyugalmasabb év követte, aztán kitört az újabb háború egy még szörnyűbb ellenféllel. Ami a nyugati országok számára ennél is fontosabb, hogy az iszlamizmus és a terror ideológiája nem szenvedett döntő vereséget, még akkor sem, ha a fizikailag létező kalifátus elbukik. 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.