A kínai kapitalizmus természete

/ 2011.06.08., szerda 19:13 /

"Kína - kapitalizmus vagy valami más?" - nemrég e címen kívánt kerekasztal-beszélgetést szervezni egy kulturális intézet, külföldi és magyar Kína-szakértők részvételével.

Végül a címet meg kellett változtatni, mert a résztvevők mindegyike előre jelezte: a "valami más" kategóriával nem tudnak mit kezdeni. Kínában kapitalizmus van, és kész. Furcsa egy kapitalizmus, de attól még kapitalizmus. Sőt, ha onnan nézzük, akkor a mi kapitalizmusunk a furcsa, és az övék a normális.

A kínaiak persze gondosan kerülik a kapitalizmus szót: ha muszáj definiálniuk rendszerüket, még mindig "kínai színezetű szocializmusról" vagy "szocialista piacgazdaságról" beszélnek. Terminológiai viták helyett ők inkább termelnek, építenek, kereskednek, befektetnek: ha valamit megtanultak az elmúlt hatvan évben, az az volt, hogy az ideológiai szócséplés helyett hasznosabb dolgozni.

Mindez nem azt jelenti, hogy Kínában nincsenek viták. Az a kérdés ugyanis, hogy mit termeljenek, hol építkezzenek, mivel kereskedjenek, hova fektessenek be - és a nyereséget miként osszák el -, olyan belső konfliktusokat szül, amelyeket bármely demokrácia megirigyelhetne. Igaz, ezek a viták általában nem nyilvánosak: a párt kifelé igyekszik megőrizni az egység látszatát, a vezetésen belüli összecsapásokról sokszor csak a sorok között olvasva tájékozódhat a közvélemény. Ettől még a Kínai Kommunista Párt korántsem az az egységes tömb, amelynek kívülről látszik. Ráadásul hamarosan megkezdődik Pekingben a hatalomváltás: 2012-2013 során a Hu Csin-tao elnök-pártfőtitkár és Ven Csia-pao miniszterelnök fémjelezte "negyedik nemzedék" átadja a stafétabotot az "ötödik nemzedéknek", s hogy ez utóbbi tagjai miként osztják el a pozíciókat, az immár nemcsak Kína, hanem a világ közeli jövőjére is hatással lesz.

Az ötödik nemzedék minden korábbinál színesebb. A kínai vezetés első két generációját jórészt parasztokból és katonákból lett forradalmárok alkották, hasonló származással és szocializációval. A harmadik és a negyedik nemzedék a technokraták uralmát hozta: jellemző, hogy a párt jelenlegi állandó bizottságának mind a kilenc tagja mérnök végzettségű. A pár éve színre lépett s hamarosan a legfelsőbb pozíciókat elfoglaló ötödik generációban azonban már ott vannak a jogászok, közgazdászok, nagyvállalkozók, Nyugaton képzett társadalomtudósok és egy sor olyan réteg és szakma képviselői, akik eddig kimaradtak a hatalomból. Ugyanilyen változatos a családi háttér is: jelentős erőt képviselnek a kínai népnyelvben "hercegeknek" nevezett kádergyerekek, akik magas rangú szüleik révén beleszülettek a hatalomba. Mellettük ott vannak azok is, akik elmaradott vidéki területekről küzdötték fel magukat - jellemzően a helyi KISZ-en keresztül - a hierarchia csúcsára. És megkerülhetetlenek azok a menedzserek, akik nagy állami vagy magánvállalatok éléről nyergeltek át politikusnak.

Az új nemzedék egyes tagjainak radikálisan eltérő a véleménye arról, hogy Kínának milyen irányba kell fejlődnie. Hagyományos frakciók nincsenek, de két irányzat jól elkülöníthető. Az "elitistának" nevezett csoportosulás szerint további gazdasági nyitásra, piaci reformokra van szükség. A cél a GDP-növekedés, akár a gazdasági-társadalmi szakadékok további mélyülése árán is - hadd fejlődjenek csak tovább az eddig is fejlett régiók, mert általuk Kína akkor is erősödik, ha a belső tartományok még jobban lemaradnak. Velük állnak szemben a "populisták": ők azt vallják, hogy Kína nem erősödhet tovább, ha lakosainak százmilliói továbbra is a létminimumon élnek. Vagyis az erőforrásokat át kell irányítani a gazdagabb területekről a szegényebbekre, a felsőbb rétegektől az alsókhoz, még akkor is, ha ez lassítja a növekedést. A két irányzat eddig megfért egymás mellett, az elitisták és a populisták jól kiegészítették egymást - hogy ez az ötödik nemzedék uralma alatt is így lesz-e, az még kérdéses. Persze a kényszer nagy úr, s a pillanatnyilag nagyjából azonos súlyt képviselő két csoportosulás valószínűleg a jövőben is megosztozik a hatalmon. Ha ugyanis nyíltan egymás torkának ugranának, azzal mindketten vesztenének.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.