A lemenő nap országa

/ 2012.12.18., kedd 17:13 /

Idén Tokióban bejelentették, hogy 2027-re a japán főváros és Nagoja között felépül a világ leggyorsabb vasútvonala. Ugyanakkor egy nagy japán pelenkagyártó cég nyilvánosságra hozta: ebben az évben már több pelenkát ad el idős embereknek, mint gyerekeknek.

A Gangnam Style című idétlen dél-koreai dal az elmúlt fél évben csaknem az egész világot meghódította. Kivéve Japánt: a szigetország lakóit nemigen hozta lázba a szöuli aranyifjakat kifigurázó szám. Sőt japán internetezők szerint a nóta klipjének nézettségét - a YouTube-on egymilliárdan látták, így a megosztón minden idők legnézettebb videója lett - koreai fiatalok pumpálták fel robotprogramokkal. Nem tudni, ez igaz-e, az viszont biztos, hogy a világra szóló lelkesedés sok japánt frusztrál, mivel a legújabb kelet-ázsiai eredetű világőrület nem tőlük indult ki. Sőt az utóbbi két évtizedben alig született Japánban olyan világszenzáció, mint amilyen berobbanásakor az anime, a manga, a VHS vagy a walkman volt, a méltán kimúlt tamagocsit leszámítva.

Fogy a japán

Persze nem a Gangnam Style-lal van a probléma - jövő nyáron már erre se fog emlékezni senki -, hanem azzal a jelenséggel, hogy sok területen Japán elvesztette vezető szerepét. Sem a japán cégek, sem a kultúriparosok nem tudnak megújulni, a legnagyobb vállalatok gondokkal küszködnek, a japán innováció nagy ugrások helyett apró részfejlesztésekre összpontosít, a gazdaság stagnál. És jönnek fel a vetélytársak: a netes-okostelefonos-pittyegős technológiák új sztárja Dél-Korea, és sok területen már Kína is beelőz. Az egy főre jutó GDP-t tekintve - vásárlóerő-paritáson számolva - Szingapúr már 1993-ban lehagyta Japánt, de 1997-ben Hongkong, 2010-ben Tajvan is a szigetország elé lépett. Sőt az IMF szerint öt éven belül Dél-Korea is ráver a japánokra - noha harminc éve még az egy főre jutó koreai GDP a negyede volt a japánénak.

Persze vannak biztató jelek, például a Toyota sokat letett az asztalra a hibridautók kifejlesztése terén, de a japán csodáról - más nézőpontból: gazdasági fenyegetésről - ma már alig esik szó. Annál inkább elöregedésről, államadósságról, politikai válságról. Olyan problémákról, amelyek sokkal súlyosabbak annál, mint hogy néhány dicső múltú cég éppen a csőd szélén tántorog.

Mint csaknem az egész fejlett világot, Japánt is demográfiai válság sújtja, de itt a helyzet a szokásosnál is rosszabb. Cinikus közgazdászok azt mondják: a japánok egyszerűen túl sokáig élnek. A 84 éves várható élettartam jó, ha idős japánok vagyunk, viszont nem annyira csábító, ha aktív korú az ember: a japán lakosság 24 százaléka 65 évnél idősebb, s ez az arány folyamatosan nő, 2060-ig 40 százalékos lesz. (Miközben a születések száma az egyik legalacsonyabb a világon.) Már nem is okozott meglepetést az Unicharm nevű egészségügyi cég bejelentése, miszerint idéntől nagyobb az igény a vállalat felnőttpelenkáira, mint a gyerekeknek szánt változatokra.

A katasztrofális születésszámnak csak egyik okát jelentik a gyerekneveléssel járó iszonyatos költségek, ezek mellett a mai fiatal felnőttek értékrendje, érdeklődési köre, életvitele is a házasság és gyerekvállalás ellen szól. Sok fiatal harmincévesen is a szüleinél lakik, jobban érdekli a képregény, mint a másik nem, társasági életet az interneten él virtuális barátokkal, esetleg robotot tart otthon. Egy felmérés szerint a nem házas harmincasok negyede soha nem élt még szexuális életet, és nem is nagyon érdeklődik a dolog iránt.

Nyugdíjkorhatár: hetvenhét év?

Különösen nehéz helyzetben vannak a nők, akik Japánban is járhatnak egyetemre és építhetnek karriert. Míg azonban máshol a nők státuszának emelkedése a férfitársadalomra is hatással volt, itt a nők új helyzetére a férfiak nem reagáltak, így egy japán nőnek választania kell, hogy jó feleség lesz, vagy kiéli ambícióit. Sok jól képzett fiatal nő egyszerűen elköltözik Japánból, hogy máshol próbáljon szerencsét.

A népesség így egyre gyorsuló ütemben csökken, száz év múlva a japánok egyharmaddal kevesebben lesznek - és ha így megy tovább, alig lesz köztük fiatal. Már most egyre kevesebb munkavállalónak kell eltartania egyre több nyugdíjast. Egy ENSZ-tanulmány szerint ha 2050-ig fenn kívánják tartani az aktív és inaktív lakosok arányát, a japánoknak 77 évre kellene emelniük a nyugdíjkorhatárt, vagy engedélyezniük évi egymillió munkavállaló bevándorlását. Nyilván egyik sem fog bekövetkezni, ám a termelékenység nem nő olyan mértékben, hogy ellensúlyozni tudja az öregedést, így egyre nagyobb a teher a szociális ellátórendszereken.

Ezek a problémák a többi gazdag országban is jelentkeznek, de máshol bevándorlással igyekeznek enyhíteni őket (ezzel persze újabb problémákat okoznak). A japánok azonban bevándorlásellenesek, Japánban letelepedni, pláne állampolgársághoz jutni rendkívül nehéz - nem csoda, hogy a szigetország etnikailag a világ leghomogénebb nagy állama. Ezzel Japán nemcsak fiatal munkavállalók tömegeitől esik el, hanem a kiemelkedő tehetségektől is. Míg a bevándorlók az Egyesült Államokban sorra kapják a Nobel-díjakat, a japán tudomány kevésbé eredményes, pedig itt is gigantikus összegeket költenek kutatásra.

A gondokat tetézi, hogy a fejlett országok közül Japán van a legjobban eladósodva. Az államadósság megközelíti a GDP 230 százalékát, jövőre pedig a 245 százalékot is elérheti. Ez jóval meghaladja például a csőd szélén táncoló dél-európai országok szintjét. Igaz, a japán adósság meglehetősen különleges: a szigetország leginkább magának tartozik, az államkötvények 90-95 százaléka japán befektetők kezén van. A külső válságoknak, leminősítéseknek, hangulatváltozásoknak Japán így alig van kitéve. Ráadásul a pénzügyi tartalékok is óriásiak, így a rekordadósság mellett Japán a világ legnagyobb hitelezője is egyben.

Mindez azonban nem tartható sokáig. Bár a kötvények hozama rendkívül alacsony, az adóbevételek fele így is kamattörlesztésre megy el, ami jelentősen megköti a kormányok kezét. Ezt az adóssághegyet leépíteni viszont csak sok évtizedes erőfeszítéssel lehet. Az IMF által javasolt, adóemelésekkel, megszorításokkal szegélyezett pálya szerint 2030-ban 300 százalékon tetőzne az adósság, innen indulhatna meg a csökkenés - kérdés azonban, hogy ilyen hosszú távú vállalkozásokra alkalmasak-e a japán politikusok. A legutóbb annyi történt ez ügyben, hogy idén elhatározták: ötről tíz százalékra emelik a forgalmi adót - fokozatosan, három év alatt. És még így is belebukott a miniszterelnök.

Ez is jelzi, hogy a japán politikával súlyos gondok vannak. Az elmúlt öt évben az ország hat miniszterelnököt fogyasztott el (1989 óta tizenhatot), a politikai élet kicsinyes alkudozásokba, személyes adok-kapokba fulladt, s nagy horderejű változtatásokra az elit az 1980-as évek óta nem képes. A merevség nem a véletlen műve: vannak választókerületek, amelyeket már három nemzedék óta ugyanannak a családnak a tagjai képviselnek, politikusdinasztiák alakultak ki, ami az álmoskönyv szerint nem kedvez a radikális megújulásnak.

Sok tűz között

Japán furcsa geopolitikai helyzete sem segíti a problémák megoldását. A második világháború vége óta a szigetország egyik legfontosabb üzleti partnere és vetélytársa, az Egyesült Államok védőernyője alatt áll, mozgástere korlátozott - elvileg saját hadserege sem lehet -, ám az amerikai katonai bázisok miatt sok a konfliktusa Washingtonnal. Ugyanakkor legfőbb exportpiacává az a Kína vált, mely történelmi okokból ellenszenvvel viseltetik iránta, és amellyel területi vitái vannak. Hasonló feszültségek a térség szinte minden államával kapcsolatban felmerülnek.

Ugyanakkor Japán kiszolgáltatott a külvilágnak: az energiahordozókat és a nyersanyagokat kénytelen importálni, iparának szüksége van az exportpiacokra, így nem teheti meg, hogy bárkivel összevesszék. Ugyanakkor az Egyesült Államok gyengülése miatt egyre inkább a maga lábára kell állnia, az önálló lépésekre viszont környezete gyanakodva tekint.

Túlzás lenne persze azt állítani, hogy Japán az összeomlás szélén tántorog. Tartalékai hatalmasak, a csúcstechnológiában még mindig nagyhatalom, s jól képzett, szorgalmas munkaerő áll a rendelkezésére. Ha visszaemlékezünk a fukusimai atomkatasztrófa után néhány nappal a szelektív hulladékgyűjtőnél kígyózó fegyelmezett sorokra, akkor nehéz elképzelni, hogy szükség esetén a japán nép ne lenne képes megrázni magát, és új irányba indulni. Ráadásul feltételezhető, hogy a versenytársak is hasonló pályát járnak majd be. Viszonylag alacsony szintről indulva könnyű imponáló GDP-növekedést felmutatni, ahogy az ázsiai kis- és nagytigrisek példája mutatja. Ha viszont majd minden faluba nyolcsávos autópálya visz, és mindenkinek lesz beszélő mosógépe meg lézeres hátvakarója, akkor minden bizonnyal Dél-Korea, Kína és a többi titán növekedése is lelassul majd - hogy ezzel párhuzamosan a nagy jólét itt is elvegye a kedvet a gyerekszüléstől.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.