A másik Bizánc

Politikai cselvetések, befolyásos hivatalnokok az unióban

/ 2008.07.30., szerda 09:57 /

Bizánc a politikai cselszövések, az átláthatatlan bürokrácia, a vakhit és gátlástalan hatalom jelképe korunkban, de van egy másik Bizánc is, amely az iszlám támadásától védte a nyugati kereszténységet. Európa valójában Bizáncnak köszönheti létét.

A Kr. utáni IV. században helyezi át Nagy Konstantin a birodalom székhelyét Rómából a későbbi Bizáncba, a mai Isztambulba, és a város egészen 1453-as török bevételéig fennállt: ezer éven át volt birodalom. Bizánc legelismertebb szakértője, a londoni King's College professzora új könyvében azt állítja, hogy hamis eddigi történelemfelfogásunk, mert a mai Nyugat Bizáncnak köszönheti felemelkedését, hiszen ez a birodalom állta útját a VII. századtól győztesen előrenyomuló iszlámnak.

Bizánc lényege nem kereszténysége, nem a római adminisztráció és a birodalmi öntudat, nem a görög örökség és oktatási rendszer, hanem ezek sajátos vegyüléke. A bizánci DNS-ben - mert van ilyen, országoknak, nemzeteknek és birodalmaknak egyaránt - a római és görög, a keresztény és pogány, a keleti és nyugati hagyományok keveredtek, ezek a szellemi erőforrások tették képessé, hogy ellenálljon a dinamikus muzulmán hódításnak. Bizánc különleges fúziós energiával rendelkezett, mert örökségeit és hagyományait kreatívan ötvözte, a látszat ellenére innovatív birodalom volt. A szerzetesek befolyásának dacára - amikor is hit és hatalom eggyé vált - hatékony kormányzatát fejlett adórendszer, a római jogon alapuló kifinomult jogrendszer, a legjobb görög, római és keleti eredményeket átadó oktatási rendszer jellemezte.

A középkor századaiban Bizánc védte Velencét és az itáliai városállamokat a keleti hódítás ellen, és a Római Birodalom bukását követő évszázadokban az egyedüli hatalom volt, amely megvédte az északnyugat-európai államokat az iszlámtól. Európa nem lenne Bizánc nélkül, az európai reneszánsz, racionalizmus, ipari forradalom, felvilágosodás, az izmusok, valamint az Európából kiinduló globalizáció sem születhetett volna meg nélküle.

Bizánc ereje a hódításon, de még sokkal inkább az önvédelem képességén alapult. A VII. században az új iszlám hatalom villámgyorsan elfoglalta Damaszkuszt, Jeruzsálemet, Alexandriát és a perzsa birodalmat, elfoglalta volna a mediterrán térséget, és ha Bizáncot is beveszi, akkor a jelentős bizánci erőforrások - adójövedelmek, hajógyárak és kereskedelmi hálózatok - birtokában Európa többi része is elesett volna. A kor három nagy övezete, az iszlám hatalom, a keresztény Nyugat-Európa és Bizánc közül ez utóbbi volt a mérleg nyelve: aki mellé állt, az győzött végül. A szerencse is Bizánc mellé szegődött, mert kettévált az iszlám: a szunnita és a síita arab fejedelmek egymás ellen fordultak.

A mai Törökország természetes módon földrajzi örököse Bizáncnak, de mintha többről lenne szó, mert Kemal Atatürk európai világi alkotmányt fektetett le, és a mai Törökország a keleti és nyugati hagyományokat ötvözi: a muzulmánok pénteken járnak templomba, de nyugati módon szombat-vasárnap tartják a pihenőnapjaikat.

Ki lehet még Bizánc modern örököse? A szovjet birodalomhoz sokszor hasonlították, de a birodalom felbomlott, és eredeti hatalmát aligha állítja helyre. Valójában mostanában az Európai Uniót jellemzik bizánci vonásokkal - egyáltalán nem hízelgően. A hírhedt uniós bürokrácia, a tagállamok politikai cselszövései, a brüsszeli tisztviselők óriási befolyása, a bonyolult adórendszer, a fejlett közigazgatás, a római jogon alapuló jogrendszer, a hellén és római hagyományok mintha Bizáncot idéznék. A kreativitás, innováció, kifinomult kultúra is mind bizánci jellemző, részben örökség is. Ahogy azonban Bizánc, az Európai Unió sem olyan rossz, mint sokan látják és láttatják. Sőt mind a kettő még jobb az önvédelemben, mint a hódításban.

Ma is három hatalom küzd egymással: Amerika, Ázsia és Európa. Ki tudja, nem az lesz-e a döntő, hogy ki mellé áll Bizánc örököse?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.