valasz.hu/vilag/terror-migracio-itt-az-elso-komoly-jel-hogy-tenyleg-baj-van-116212

http://valasz.hu/vilag/terror-migracio-itt-az-elso-komoly-jel-hogy-tenyleg-baj-van-116212

A terror háza

/ 2015.02.18., szerda 16:38 /

A Heti Válasz elmerészkedett a bosznia-hercegovinai Maočába, a magyar határtól száz kilométerre, ahol a hónap elején kitűzték az Iszlám Állam zászlóját. A falucskában az iszlamisták bosnyák sasfészkét találtuk, és egy terroristaszervezkedéssel meggyanúsított férfi váratlanul elszólta magát.

„Maguk egyáltalán nem hiányoztak. Pár napja rendőrök, tévések, újságírók, fotóriporterek hada árasztott el minket. Az iskola igazgatója meg is tiltotta, hogy ide újságíró betegye a lábát” – mondja Maoča elemi iskolájának titkára, aki nevét sem árulta el, és fotózni sem hagyta magát, mert elege van a faggatózásból. A magyar határtól száz kilométerre, a boszniai hegyekben meghúzódó alig kétszáz lelkes település február elején került a világsajtó címoldalára. Az egyik elhagyott házra ugyanis kitűzték az Irakban és Szíriában kalifátust létrehozni szándékozó Iszlám Állam (IS) terrorszervezet zászlaját. A sajtó a falut mint a boszniai muszlim terroristák fészkét, a külföldi dzsihadisták egyik gócpontját mutatta be.

Add el az útleveled!

A falutól 25 kilométerre levő Brčkóba érkezésünk után aki csak tudott, igyekezett lebeszélni minket a maočai kiruccanásról. Öt éve ugyanis egy razzia után egy fotóriporternőt megrugdaltak, több újságírót megvertek az iszlamisták a településen. Ráadásul ottjártunkkor állították bíróság elé a boszniai dzsihadisták vezérét, aki előzőleg többször is járt Maočában, így nem lehetett tudni, hogy tárgyalása milyen indulatokat vált ki a településen. „Rosszul teszitek, hogy odamentek, ott bármi megtörténhet. Jobban járnátok, ha itt maradnátok és eladnátok az uniós útleveleiteket, darabját ezer euróért” – javasolja kávéházi ismerősünk.

Nem nyugtatta meg a kedélyeket, hogy a zászlókitűzéssel kapcsolatban megszólalt Sredoje Nović polgári ügyekért felelős miniszter, aki az egykori Jugoszlávia titkosszolgálatának magas rangú tisztségviselője volt. A tárcavezető úgy látta, az országban háromezer potenciális terrorista tartózkodik; Nović szerint ez is bizonyítja, hogy Bosznia-Hercegovina a terrorizmus puskaporos hordója, egyúttal figyelmeztetett, hogy ekkora veszélyt lehetetlen felügyelni.

Másnap mégis útnak indulunk, s Maoča alsófalu csendes, muszlimok lakta részét elhagyva rátértünk a település felső részébe vezető, útnak látszó kátyúfolyamra. Az öt kilométeres szakaszon csak lépésben lehet haladni, de fél óra múlva megérkeztünk Felső-Maočába. Utunk előtt két nappal a rendőrség visszavonta a településrész bejáratánál lévő ellenőrzőpontot, de a Tájékoztatási és Biztonsági Hivatal – a helyi titkosszolgálat – közölte, hogy szemmel tartja a falut.

Az elemi iskola udvarán találkozunk az iskolatitkárral, aki először a testével állja el a bejáratot, de később beszédessé válik, bár az épület küszöbét nem léphetjük át. „Az iskolát a tuzlai kanton önkormányzata tartja fenn, a testület határoz a tananyagról, ezt minden oktatási intézménynek be kell tartania. A tanárok is a székhelyről járnak ki, az oktatás természetesen bosnyák nyelven folyik. Nem tudom, hogy ki találta ki, hogy nálunk iszlamista képzés van” – mondja az iskola mindenese.

A kifakadás érthető lenne, ha nem tudnánk, hogy az 1992–1995 közötti boszniai háborúban összeomlott állami iskolarendszer okozta vákuumot a koszovói muzulmán szélsőségesek által szervezett iszlám „oktatási rendszer” töltötte ki. Még három éve is bizonyíthatóan a faluban élt Nusret Imamović muzulmán hitszónok, aki 30 gyereket tanított Maočában. Ma a faluban 60 iskoláskorú gyerek van. Imamović állítólag belső kémhálózatot épített ki, a gyerekek egymást figyelték, hogy mindenki betartsa a vallási előírásokat – állította 2012-ben Suzana Mijatović boszniai újságíró. A harcok befejeztével aztán a muzulmán iskolák a mecsetekbe húzódtak vissza, a tanítást az imámok vették kézbe. Ma is arra lehet következtetni, hogy az illegális oktatás jelen van Maoča életében, mert ottjártunkkor imaidőn kívül is több iskoláskorú gyereket burkába öltözött anyukája kísért a mecsetbe.

Muszlim ruhába öltözött férfi igazít útba, egy szomszédos házra mutatva, mondván, ott majd szóba állnak velünk. Edis Bosnić két méter magas, 150 kilós, nagy szakállas férfi, viselete fejfedő, térdig érő bő felsőrész és bő pantalló. „Gondolom, maguk is annyi valótlanságot fognak írni rólunk, mint az itteni és külföldi kollégáik”– indít bizalmatlanul. A férfi nem tölt be hivatalt a faluban. „Közönséges lakó vagyok” – állítja; később persze kiderül, hogy ez nincs így, ő Felső-Maoča afféle szószólója.

A lakásba nem hív be, mert otthon van a család, a gyerekeket már úgyis felizgatta az elmúlt időszak nyüzsgése. A ház előtt álldogálunk, itt ugyanis nincs kávézó vagy teázó, de posta, orvos, sőt még vegyesbolt sem. Miután érdeklődést mutatunk a falu önellátó életmódja iránt – csak az áramszolgáltatásért fizetnek, a vizet a forrásokból nyerik, a tűzifát az erdőből szerzik, az élelmiszert helyben termelik, a fölösleget Alsó-Maočán adják el –, elnyerve beszélgetőpartnerünk bizalmát, rátérünk a lényegre: ki tűzte ki az Iszlám Állam zászlaját a falu egyik elhagyott házára? Bosnić szerint idegenek jártak a környéken, ők tehették. A zászló egyébként ugyanilyen titokzatos módon tűnt el néhány nap múlva a házról. Bosnič nem is érti a zászló körüli felhajtást, mert szerinte az Mohamed próféta pecsétjét ábrázolta, ami 1400 éves vallási jelkép.

Ellenvetésünkre, hogy ezt a jelképet ma mindenki azzal a brutalitással azonosítja, amelyet az IS Szíriában és Irakban követ el, a férfi némileg egyetértve kijelenti: ami most a két arab országban zajlik, annak nincs köze az iszlámhoz. „Nem történik ott más, csak gyilkosságok sorozata” – állítja, ám mondatával hozzáteszi: az IS az iszlám szabadságáért küzd, és minden nagy társadalmi változás előtt ilyen öldöklés történik. „Gondoljunk csak a Szovjetunió létrejöttére. Ezzel nem adok felmentést a gyilkosságok elkövetőinek, csak megértem tetteik motivációját” – mondja.

A nagy lebukás

A diskurzus némileg feszültebbé válik, amikor a faluba betelepült külföldi muszlimok ügyét kezdjük firtatni. Maoča főembere ugyanis tagadja, hogy bosnyákokon kívül külföldiek is letelepedtek volna a délszláv háborúig román cigányok által lakott hegyi menedékhelyen. Pedig a hírek szerint az ortodox keresztény cigányok annak idején a harcok elől menekültek el, s üres ingatlanjaikat 2000 után az iszlám fundamentalizmushoz köthető vahabita és szalafista irányzat követői vették meg.

Emberünk közben belemelegszik az erdei életmód idilljének ecsetelésébe, mondván, itt a gyerekek nincsenek kitéve a drog- és alkoholfogyasztás kísértésének, nem járnak bulizni, nem viseli meg őket a városi forgatag. Csak úgy árad belőle a szó, tolmácsunk alig győzi követni a gondolatmenetét. Az elterelő hadművelet alatt azonban hirtelen elárulja magát: mondat közben egyszer csak bosnyákról angol nyelvre vált, s hibátlan nyelvtannal, választékosan, amerikai dialektussal fűzi mondandóját.

A 35 éves férfi az önellátó életmód szépségeinek részletezése közben ugyanis elfelejtette megemlíteni, hogy bosnyák–amerikai kettős állampolgár. Egy Horvátországhoz közeli kis nyugat-boszniai faluban született, és a család a több mint két évtizeddel ezelőtti harcok idején vándorolt ki az óceán túlpartjára, ahol a floridai Jacksonville-ben telepedett le. Az Intelwire.com amerikai hírportál szerint Bosnić Amerikában kapcsolatban állt Adis Medunjaninnel – szintén bosnyák–amerikai kettős állampolgár –, akit a New York-i metró elleni öngyilkos bombamerénylet tervéért 2009-ben életfogytiglani börtönre ítéltek. Bosnić ellen a floridai Duval megye ügyészsége 2006 májusában letartóztatási parancsot adott ki – úgy tudni, gyanús kapcsolatai miatt –, de a börtönt megúszta, majd visszatért Boszniába.

Bosnićot az öt évvel ezelőtti maočai razzia során is őrizetbe vették. A faluba 40 páncélozott járművel benyomuló 650 kommandós elsőnek bilincselte meg, mert a feltételezés szerint részt vett a falu dzsihadista szervezkedésében. A Slobodna Bosna (Szabad Bosznia) szarajevói heti hírmagazin három éve maočai helyszíni tudósításában azt írta: Bosnić interneten keresztül nyomon követte az al-Kaida weboldalait, lefordította a tartalmukat a település többi lakójának, s beszámolt hittestvéreinek a dzsihadista terrorszervezet „harci sikereiről”, vagyis a bombamerényletekről. A börtönt azonban Bosnić eddig valahogy mindig megúszta.

Bosnić maočai jelenléte azokat az állításokat támasztja alá, amelyek szerint az Egyesült Államokban élő bosnyákok szervezik, anyagilag támogatják és ideológiailag muníciót szolgáltatnak a balkáni országban az iszlamista csoportoknak, melyek harcosokat toboroznak az IS számára. A boszniai háború után egyébként 300 ezer bosnyák emigrált Amerikába. Nem hivatalos fővárosuk Saint Louis, ahol a muszlim bevándorlók harmada él. A bosnyákok máig nem heverték ki a boszniai háború traumáját. Az akkori összecsapások 100 ezer halálos áldozata közül 85 ezer bosnyák volt. A szerbek Srebrenicában lemészároltak nyolcezer muzulmán férfit és fiút, három és fél évig blokád alatt tartották Szarajevót, ahol 19 ezer ember – köztük kétezer gyerek – vesztette életét.

Az ortodox keresztény szerbekkel vívott háború azt is jelentette, hogy a muzulmán lakosság vallásosabb rétegében keresztényfóbia alakult ki – úgy érezték, minden Krisztus-hívő az életükre tör –, melyet a külföldi radikális iszlám szervezetek tovább tápláltak. A bosnyákok egy része fogékonnyá vált a muszlim szélsőséges irányzatokra, és élt bennük a bosszúvágy is. A több évszázados balkáni vallási és etnikai tisztogatások öröksége párosult az iszlám radikalizmus erőszakos terjesztésének szándékával.

A háború folytatódik

Lényeges körülmény, hogy most folyik Chicagóban az a per, melyben hat boszniai bevándorló ellen emeltek vádat, mert az ügyész szerint fegyvereket vásároltak az IS számára. Az egyik vádlott a 34 éves, négygyermekes Mediha Medy Salkičević, aki eddig példás polgárként élt az Egyesült Államokban. „Nem tudta az otthoni háborút befejezni” – jegyezte be egyik kommentelő honfitársa az egyik népszerű bosnyák közösségi oldalra.

A bosnyák indulatok levezetésének színhelye jelenleg a Közel-Kelet. Napjainkban a hírek szerint 180 bosnyák harcos támogatja az Iszlám Államot Irakban és Szíriában, s a muszlim „katonák” közül fél tucat ember előzőleg Maočában élt. Bosznia számára a helyzet komoly kockázat. Az országban már 17 Maočához hasonló település – például Maglaj, Zenica, Zavidovići, Kakanj, Bugojno, Doboj-Jug – vált vahabisták és szalafisták által lakott zárvánnyá. Éppen ottjártunkkor kezdődött meg Huszein Bosnić szélsőséges boszniai vezér bírósági tárgyalása is Szarajevóban. (A maočai Edis Bosnić arra a kérdésünkre nem volt hajlandó válaszolni, hogy azonos vezetékneve családi köteléket is jelent-e a vádlottal.) A gyanú szerint Huszein Bosnić terroristacsoportot szervezett, finanszírozott és népszerűsített, valamint szíriai és iraki harcokra toborzott embereket. Bosznia-Hercegovina büntető törvénykönyve viszont tiltja a csatlakozást idegen katonai szervezetekhez, és tíz évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatja a külföldi hadszíntéren harcoló zsoldosokat. A Maočában szerzett benyomások alapján – elszántság, titkolózás, a múlt sérelmeit feldolgozni képtelen gondolkodásmód – azonban aligha képzelhető el, hogy a szigorú büntetések elejét vehetik a szélsőséges bosnyákok harci kedvének. A boszniai háborút 1995-ben lezáró daytoni békemegállapodás sok bosnyák számára nem jelentette a harcok végét, s a jelek szerint ezt Maoča lakói is így gondolják.

A napnyugta közeledtével elkezdünk Maočából leereszkedni a meredek úton. Egy autó kapaszkodik felfelé velünk szemben, két tagbaszakadt utasa alaposan végigméri magyar rendszámú kocsinkat. Mellettünk elhaladva egy alkalmas helyen visszafordulnak, és lassan mögénk sorolnak. Hogyan is fogalmazott a bosnyák belügy közleménye? Szemmel tartják, hogy mi folyik Maočában.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.