A török elnökválasztás megmutatta, milyen a rossz bevándorlás. Meg azt is, milyen a jó

/ 2017.04.19., szerda 12:00 /

A bevándorlás kapcsán gyakran elhangzik, hogy a bevándorlók – ahelyett, hogy integrálódnának – inkább magukkal hozzák a kultúrájukat. Eddig azt lehetett látni, mit jelent ez a nőkkel vagy a melegekkel szembeni viselkedésben, vagy éppen a vallási toleranciában. A hétvégi török népszavazásnál kiderült, hogy az értékek átmentése tökéletesen működik a politikai kultúrában is. Németországban, Franciaországban és Hollandiában is nagyjából az ott élő török szavazók kétharmada voksolt arra, hogy Erdoğan elnöknek még több hatalma legyen. Csak azért nem igaz az az állítás, hogy a Nyugat-Európában élő törökök között több híve van a diktatúrának, mint otthon – ahol ugye 51 százalék volt az igenek aránya –, mert a választási részvétel sokkal alacsonyabb volt. A Németországban élő török (vagy kettős) állampolgárok több mint fele el sem ment szavazni, míg Törökországban majd’ mindenki.

Akik viszont elmentek, azok simán leszavaztak az egyszemélyi erős vezetőre, aki nemcsak legyőzni akarja a politikai ellenfeleit, hanem megsemmisíteni, akár fizikailag is. Bizony, hiába élnek évtizedek óta ezek a törökök Németországban, mégis teljesen máshogy vélekednek a demokráciáról, mint a németek. Viselkedésükkel a legrosszabb előítéleteket bizonyítják, azt, hogy törökökkel leginkább olyan demokráciát lehet csinálni, amilyen Törökországban van. (És félő, hogy ez nem csak a törökökre igaz, vagyis a magyarokkal meg olyat, amilyen Magyarországon.)

Ehhez képest azonban Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a törökség mindössze 15 százaléka voksolt igennel, 85 pedig nemmel. Minek köszönhető az óriási különbség? Nos, nem annak, hogy Németországban és Hollandiában betiltották a török politikusok kampányát, és ezzel feldühítették a szavazókat, hiszen például az ilyen tiltást nem hozó Belgiumban még fölényesebben győztek az igenek.

Az eredmény egyszerűen azt mutatja meg, milyen az ott élő törökök összetétele. Míg Németországba és Hollandiába a vendégmunkások korszakában jellemzően alulképzett tömegek érkeztek, addig Nagy-Britanniába és Amerikába arányaiban sokkal kevesebb török ment és jellemzően az elit tagjai, akiknek volt pénzük eljutni oda és volt tudásuk is, amely segített a beilleszkedésben.

Ha pedig ez így van, az a mostani migrációs válság szempontjából nem sok jót ígér: az érkező szírek tömegesen jönnek és minden tekintetben sokkal közelebb állnak a török vendégmunkásokhoz. Legtöbben közülük nem túl iskolázott, konzervatív szunnita muszlimok, hiszen az alevita és keresztény elit jelentős része továbbra is a kormány fennhatósága alatt él, viszonylagos békében. A szírek mellé útnak indult afgán, pakisztáni és afrikai tömegekről meg nem is beszélve. Ha Európa őket fogadja be az integrálható elit képviselői helyett, akkor morálisan példamutatóan cselekszik, de egyszersmind készülhet az európai Erdoğanok uralmára.

Rosta

Élő Anita

Találkozunk 2016-ban!

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.