Agybaj a Londoni Egyetemen: nem olvasunk több „fehér” filozófust!

/ 2017.01.10., kedd 19:20 /

A Londoni Egyetem diákjai bőrszín alapján szelektálnák, hogy milyen filozófusokat hajlandók elolvasni. Fehér bőrűeket például nem.

A nyugati egyetemeken néhány éve olyan heves kultúrharc zajlik, hogy szinte minden nap érkezik valami döbbenetes hír a campusokról. És ez – bár látszólag belterjes ügyekről van szó – olyan „tektonikus” mozgást mutat meg a brit és az amerikai társadalomban, aminek az igazi jelentőségét talán csak évtizedek múlva fogjuk látni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a multikulturális millenniumi nemzedék nem fogadja el többé a sajátjának a nyugati civilizáció évszázadok alatt kikristályosodott kánonjait.

Itt van egy jellemző hír a Londoni Egyetem rangos Keleti és Afrikai Stúdiumok Iskolája (SOAS) nevű intézményéből, ahol hagyományosan a jövő meghatározó külpolitikai szakértőit képzik. A diákszövetség azzal az elvárással fordult az egyetemvezetés felé, hogy „dekolonizálják” a tananyagot, és fehér filozófusokat csak akkor oktassanak, „ha elengedhetetlenül szükséges”, a kötelező szerzők többsége legyen ázsiai vagy afrikai.

Forrás: Wiki Commons

Ha mégis muszáj lenne fehéreket olvasni, akkor elvárják, hogy a műveiket „kritikus nézőpontból” prezentálják, például „az ún. Felvilágosodás filozófusait a gyarmatosítás kontextusában”.

Ha a diákszövetségi zsargont magyarra fordítjuk, ez így szól: „fehéreket nem olvasunk, vagy legfeljebb azért, hogy kimutassuk, gonosz elnyomók voltak.”

A diákszövetség vezetője történetesen pakisztáni származású, amit csak azért érdemes megjegyezni, mert látszik az ilyen konfliktusokból, hogy nyugaton a volt gyarmatokról érkező nagyszámú bevándorlónak és leszármazottaiknak köszönhetően továbböröklődtek a poszt-gyarmati konfliktusok. Az angol egyetemeken hasonló csatákat vívnak, mintha ma is britek üldögélnének Karachiban – csak a tét már nem Pakisztán, hanem Nagy-Britannia identitása.

Az egyetem vezetése egyelőre karakánul szembeszállt a követeléssel. A legcsattanósabb választ a konzervatív filozófus, Sir Roger Scruton adta:

„Ez tudatlanságról árulkodik, és akik ilyesmit követelnek, elszántan meg is akarják őrizni a tudatlanságukat. Nem lehet az intellektuális teljesítményeket minősíteni alapos tanulmányozás nélkül, és ezek a diákok egyértelműen nem tudják, mit neveznek fehér filozófiának.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.