A nő, akit Trump elnök megnyugtat

Exkluzív interjú Kersti Kaljulaid észt elnökkel

/ 2018.06.19., kedd 08:30 /
A nő, akit Trump elnök megnyugtat

Közös megoldásra van szükség migrációügyben, Oroszországgal pedig világosan kell beszélni – véli Észtország elnöke. Kersti Kaljulaid a Heti Válasznak azt mondta: nevén kell nevezni, mi folyik Ukrajnában, különben hozzászokunk, és ezt a hibát egyszer már elkövettük.

– Össze tudná csomagolni a holmijait 60 órán belül?

– Túl furcsa kérdés ez ahhoz, hogy megválaszoljam.

– Pedig bizonyára olvasta a RAND Corporation amerikai katonai elemzőcég tavalyi tanulmányát, amelyben azt állítják, ha Oroszország megtámadná a balti országokat, legfeljebb 60 óra kellene neki fővárosaik elfoglalásához.

– És miért kellene összecsomagolnom? Bízom a hadseregünkben és a védelmi képességeinkben. Tartjuk magunkat a NATO-alapszerződés 3. cikkelyéhez, amely azt írja elő, hogy országunk védelme a mi dolgunk. Ennek meg tudunk felelni azzal, hogy a GDP-nk két százalékát fordítjuk katonai kiadásokra, ezenfelül a mi költségünkön vannak itt a szövetséges katonák 2016 óta az Enhanced Forward Presence (EFP) elnevezésű NATO-művelet keretében. Vagyis senkinek nem kell összecsomagolni a holmiját. A NATO elsődleges célja az elrettentés, s a védelem – ha szükséges – csak ez után jön. Ez az elrettentés mindig elégséges volt.

– Tehát vitatja a RAND állításait.

– Igen. Kiváló a tartalékosrendszerünk, megfelelő a készültségük, rendszeresen gyakorlatoznak. A RAND elfelejthette, hogy a mi seregünk is létezik.

– Az EFP keretében Észtországban is egy többnemzetiségű zászlóalj-harccsoport állomásozik. Elegen vannak?

– Az EFP-hez 18 NATO-nemzet járul hozzá, s ha a balti országok és a lengyelek által készített kockázatelemzés is kimutatja, akkor újabb erősítésre lehet szükség. A júliusi brüsszeli NATO-csúcson erről is szó lesz.

– Vagyis több katona érkezhet a Baltikumba?

– Szerintem a mostani szám megfelelő, de biztosítani kell, hogy szükség esetén további csapatok álljanak készen az ide érkezésre. El kell kerülnünk, hogy Oroszország olyan fegyverzetrendszereket telepítsen a határaihoz, amelyeket képtelenség áttörni vállalhatatlan veszteség nélkül.

– Május végén derült ki, hogy Lengyelország akár kétmilliárd dollárt is fizetne az Egyesült Államoknak egy páncéloshadosztály ottani állomásoztatásáért. Önök terveznek ilyesmit?

– Az elrettentésben fontosak az amerikai katonák, akiket Lengyelország és a balti államok területén rotálnak. Mi már 2,2 százalékot költünk védelemre, és szeretnénk, ha a többi európai ország is ezt tenné, mert anélkül a mi hozzájárulásunk is kevesebbet ér. A NATO-n belül újra megerősítettük, hogy 2024-ig mindenki eléri a két százalékot.

– Ha jól értem, nem volna gondja az amerikai katonák jelenlétével.

– Ők az egész térségben fontosak.

– És költenének rá még többet, mint a lengyelek?

– A biztonságunk többoldalú, és mindig a partnerekkel egyeztetjük, mit kell megtennünk.

– Mennyire sebezhető a térségük?

– A NATO-országok biztonságban vannak, amit az elrettentést megerősítő döntéseink garantálnak. Ilyen egyszerű.

– Nemrég ért véget a térségben a Saber Strike nevű NATO-hadgyakorlat, 18 ezer katona részvételével. Mi volt az üzenet?

– A rendszeres gyakorlatok részei a hatásos elrettentésnek.

– És ezzel tényleg megakadályozzák a „keletről érkező fenyegetést”?

– Igen.

Kersti Kaljulaid észt elnök

– Ön április eleje óta azon vezetők közé tartozik, akik már találkozhattak Donald Trumppal. Megnyugtató megbeszélés volt?

– Csak magát Trump elnököt tudom idézni, aki a találkozó után megismételte: „Eddig nem hagytunk benneteket cserben, ezután sem fogunk.” Ez elég megnyugtató.

– Ön fogalmazott meg kritikát? Például Trump elhíresült kijelentéséért, amikor „idejétmúltnak” nevezte a NATO-t.

– Többször elmondta, hogy kiáll a NATO-alapszerződés – kollektív védelmet garantáló – 5-ös cikkelye mellett. A NATO-nak igazodnia kell az aktuális kihívásokhoz, és ez nem csak Oroszországot jelenti. Észtország – hasonlóan az ön hazájához – külföldi missziók résztvevője, mert ez is a dolgunk: az értékek mellett a kötelességekben is osztozunk. Az elnökkel hosszan beszéltünk erről, meg a demokratikus rendszereinkről, hiszen a balti országok idén ünneplik államiságuk századik évfordulóját, Amerika pedig soha nem ismerte el országaink szovjet megszállását.

– Nem tud elképzelni olyan Trump-tweetet, amely után aggódnia kellene?

– Nem. Az egész amerikai kormányzattal jó a kapcsolatunk, a térségünket illetően pedig következetes a külpolitikájuk.

– Egy észt piackutató cég 2017 elején készített felmérésében a válaszadók mindössze kilenc százaléka mondta, hogy Trump elnöksége hasznos Észtország számára. Hogyan győzné meg a többieket?

– Egyszerűen: a vezetőket az emberek választják, az erről folyó országos viták után, mi pedig tiszteletben tartjuk ezt a demokratikus döntést.

– A kilenc százalék nem ennek a jele. További 40 százalék szerint „nehéz megmondani”, hogy Trump elnöksége hasznos-e vagy sem.

– Ahogy mondtam: ez az amerikai emberek választása. Azért működöm együtt Trumppal, mert ő az elnök.

– Tehát nem aggasztja, hogy a saját népe nincs odáig érte.

– Sosem olvastam olyan felmérést, amely azt mondaná, hogy az embereknek nem tetszik az együttműködésünk. Ami azt illeti, épp az ellenkezője igaz, Washingtonban pedig volt egy gazdasági fórum is, amelyen jó volt látni, hogy a Baltikumra nem katasztrófaövezetként tekintenek, hiszen megvannak az értékeink. Japánban sem azt kérdezi az emberektől, hogy félnek-e a következő földrengéstől, hiszen mindent megtesznek, hogy védekezzenek ellene. Felkészülten megelőzhetjük a bajt, de ha valaki szeizmikus zónában él, a földrengést nem tudja elkerülni. Az a dolgunk, hogy a gazdaság prosperáljon, és ha megnézi az elmúlt 26 év eredményeit, láthatja, mit értünk el. Amikor elhagytuk a Szovjetuniót, havi 30 dollár körül volt az átlagkereset, most 1300.

– Május végén Ukrajnában járt. Miért érezte fontosnak, hogy – első EU-s államfőként – a háborús Donyec-medencébe is ellátogasson?

– Mert nem felejthetjük el, mi folyik ott. Háború. És annak is kell hívnunk.

– Az EU elfelejti?

– Megvan a kockázata, hogy hozzászokunk, mi történik a harcmezőn, és nem reagálunk helyesen, hanem arról kezdünk beszélni: „Vissza kellene térni a megszokott kerékvágásba.” A 2008-as grúziai háború után elkövettük ezt a hibát, még egyszer nem kellene. És ez nemcsak Ukrajnáról, hanem a saját biztonságunkról is szól, hogy ellenálljunk annak a nyomásnak, amivel megroppantották a nemzetközi biztonság rendszerét. Ez is kockán forog ugyanis Ukrajnában – az ukrán emberek élete mellett, akiknek szükségük van a támogatásunkra és arra a reményre, amit a humanitárius segítségen kívül nyújthatunk nekik. A háborús övezetben tevékenykedő észt ngo-knak is köszönetet akartam mondani: ha ők ott vannak, én miért ne legyek?

– Mit látott?

– Érdekes volt például, amikor az ukrán belső menekültek az engem kísérő ukrán miniszterelnök-helyettesen töltötték ki a haragjukat. Nem ő tehet a sorsukról, de ezek az emberek a háború előtt szabadok voltak egy szabad országban. A szakadár területekről érkezők pedig féltek, és senkivel nem akartak beszélni. Emlékszem erre az érzésre a gyerekkoromból: a Szovjetunióban nőttem fel, érzékeny vagyok az ilyesmire. Országot csak a szólás- és sajtószabadságra meg a jogállamiságra lehet építeni.

Kersti Kaljulaid a keletukrán fronton

Kersti Kaljulaid a keletukrán fronton

– Megvalósulhat ez Ukrajnában?

– Igen. A Baltikum szovjet megszállását ellenző államoknak fél évszázadba telt, hogy elérjék, amit akartak. Ukrajnától négy éve vették el a Krímet. Legyen egy kis „stratégiai türelmünk”!

– Mit jelentett önöknek, ami a Krímmel történt?

– Mi már a grúz háborúnál láttuk, hogy Oroszország annak a világrendnek a felbomlasztására törekszik, amelyben minden országnak megvan a joga, hogy megválassza a maga útját, az országhatárok pedig sérthetetlenek. Sajnos Grúzia után nem mindenki jött rá, az mekkora ébresztő volt, de Ukrajna esetében mi magunk magyaráztuk el a leckét, hogy ha cselekszünk, akkor megállíthatjuk Moszkvát. Szerencsére sikerült is megállítanunk a lavinát. De az 2008-ban, Grúziában indult.

– A már említett közvélemény-kutató azt is megmérte, mit tartanak az észtek a legnagyobb fenyegetésnek: majdnem kétharmaduk a migrációt, és csak negyedük Oroszországot. Bevallom, meglepődtem.

– Hogyhogy? A migrációs válság a szemünk előtt zajlik...

– ...és az orosz fenyegetés nem?

– Az nem, mert NATO-tagok vagyunk. Nem lep meg, hogy egy akut válság jobban aggasztja az embereket, amire ráadásul közös európai válasz kell, mert egyedül senki nem képes megoldani. Észtország szerepet vállal a menekültek elhelyezésében, arányosan mi járulunk hozzá a legtöbb élő erővel az uniós külső határokat védő Frontex munkájához, s támogatjuk a soros EU-elnök Bulgária és az utána következő Ausztria munkáját, hogy állandó megoldást találjunk.

– Tavaly nyáron megjelent egy riport a Time magazinban. Egy Észtországba helyezett szír családról szólt, amelynek egyik tagja azt mondta: „Ide kerülni olyan, mint amikor egy lányt akarata ellenére adnak férjhez.” Biztos, hogy a kvóta a legjobb megoldás?

– Mielőtt elbeszélgettünk velük, világossá tettük a hozzánk érkezőknek, mire számíthatnak. Nem mi vagyunk a menedékkérők első választása, emberileg pedig érthető, hogyha valaki mindenét elvesztette, akkor olyan helyre megy, ami a képzettségeinek a legjobban megfelel. Márpedig az alacsony képesítéssel, nyelvtudás nélkül is végezhető munkát nem nálunk fizetik meg a legjobban. Elmondtuk, mit ajánlunk: lakást, ingyen egészségügyi ellátást, ingyen oktatást a gyerekeknek, biztonságos környezetet, barátságos embereket. De értem, hogy nem nagyon tudnak beilleszkedni a közösségbe, és a fizetések máshol magasabbak, úgyhogy menni akarnak.

– Közös európai választ emlegetett migrációügyben. Mit gondol Magyarország egyedi hozzáállásáról?

– Brüsszelben van egy épület, amelyben az Európai Tanács összeül. Itt lehet megoldani úgy a problémákat, hogy az az egész földrésznek jó legyen. Nincs ennél jobb modell, egyedül ugyanis nem lehet kezelni egy egész Európát érintő problémát. Számunkra nagyon értékesek a Brüsszelben folytatott párbeszédek.

– Tehát van annál jobb mód is, mint amit Magyarország tesz.

– Közös európai megoldás kell. Nem kommentálom egyetlen kormány álláspontját sem.

– Magyarországot amúgy szövetségesnek érzi?

– Persze. Ha valaki NATO-tag, akkor szövetséges.

– És milyen szövetséges fogadja Vlagyimir Putyint egy év alatt kétszer?

– Vannak olyan vezetők, akik beszélnek vele.

– De nem látják vendégül ennyiszer.

– Ettől még találkoznak vele. Magam is azt mondtam, hogy ha Oroszország ratifikálja az észt–orosz határmegállapodást, akkor elmegyek Moszkvába megköszönni. Világosan, közös álláspont alapján kell beszélni Oroszországgal. Annak alapján, amiben az EU megegyezett.

– Putyin a budapesti szerepléseit arra használta, hogy Ukrajnát szidja.

– Tavaly nyáron Helsinkiben pedig minket szidott. A helyszín nem számít, mert az üzeneteit amúgy is ismerjük.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.