Amikor a #metoo találkozik a muszlim bevándorlással

/ 2018.01.10., szerda 11:10 /

Fotó: Europress/AFP/Kisbenedek Attila

Lily Allen kétségkívül napjaink egyik legszórakoztatóbb popsztárja, ha nem is zeneileg, de politikai állásfoglalásaiban mindenképpen. Ő volt az, aki 2016-ban elment a calais-i menekülttáborba és sírva kért bocsánatot egész Nagy-Britannia nevében, amiért nem engedik be az ott összegyűlt embereket. Amikor pedig valaki megkérdezte tőle, hogy ő személyesen befogadna-e valakit a „dzsungelnek” becézett tábor lakói közül, habozás nélkül azt válaszolta, hogy persze, „száz százalék, ki ne tenne így?”

Ez a könnyelmű ígéret tavaly év végén érte utol, amikor egy posztban arról panaszkodott, hogy nem tudja, hol fog karácsonyozni, ugyanis londoni lakásából nem hajlandók távozni a bérlői. Erre jegyezték meg többen is: mi az, hogy bérlők? Hogy-hogy nem szír menekültek laknak benne?

A szappanopera következő fejezeteként a minap Allen feltétel nélküli bevándorláspártiságára utalva valaki megkérdezte a sztártól, hogy mit gondol azokról a brit lányokról, akiket muszlim bandák abuzáltak. Ezzel azokra a rotherhami és rochdale-i esetekre célzott, amelyekben pakisztáni származású elkövetők összesen több mint ezer brit kiskorú lányt tettek szexrabszolgájukká. Miközben a hatóságok haboztak közbelépni, nehogy rasszizmussal vádolják őket.

S hogy mi volt Allen válasza? „Nagy a valószínűsége, hogy ezeket a lányokat később valaki más úgyis megerőszakolta volna”.

A bejegyzést persze nem sokkal később törölte és kitett egy nem túl acélos bocsánatkérést is: „ha van olyan rochdale-i nő vagy lány, aki látta a twittemet és az negatívan hatott rá, attól elnézést kérek, természetesen. Képesnek lenni a felelősség vállalására és elnézés kérésére erősség, nem gyengeség.”

Egy, a #metoo-kampány bármelyik esetével kapcsolatban ennél jóval kevésbé érzéketlenül nyilatkozó férfi aligha úszta volna meg ennyivel. 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.