Amit szabad Jupiternek…

/ 2018.04.04., szerda 17:48 /

Barack Obamánál forradalmi módszerként ünnepelte a fősodratú média azt a fajta adathalászatot, amivel most Donald Trump csapatát vádolják. Mennyiben felelős a Facebook, és beszálltak-e a magyar kampányba is?

A választás napjához közeledve aggasztó jelenségre lettek figyelmesek az amerikai elnökjelölt kampánygurui. Nem tudták elérni azt a választói réteget a csatatérállamokban, amelynek szavazási hajlandósága kulcsfontosságúnak ígérkezett. Készítettek hát egy Facebook-appot, amelyet a jelölt több százezer támogatója nyitott meg. Az alkalmazás hozzáférést kért nemcsak saját, de valamennyi Facebook-ismerősük adataihoz. Több millió mit sem sejtő felhasználó lakhelye, kora, neme, lájkokból leszűrt érdeklődési köre került így a kampánycsapat birtokába. Az app arra biztatta a támogatókat, hogy egy gombnyomással kampányüzenetet küldjenek ismerőseiknek – olyat, amilyenre profiljuk alapján a legfogékonyabbak.

Aki az elmúlt hetek hírei alapján azt hiszi, hogy Donald Trump 2016-os kampányát írtuk le, téved. A módszert Barack Obama alkalmazta 2012-ben, és nem csak az urnáknál aratott sikert, de a teljes fősodratú média is felállva tapsolt a XXI. századi választói mozgósítás úttörőinek. Ezzel szemben most attól hangos a haladó sajtó, hogy Trump 50 millió mit sem sejtő Facebook-felhasználó adatainak ellopásával, majd agymosásukkal foglalta el az elnöki széket. Az orosz beavatkozás után jelenleg ez a vezető kifogás, hogy miért veszített Hillary Clinton 2016-ban.

„Velünk vannak”

A márciusban kirobbant botrány tárgya és az Obama-csapat módszerei között különbségek is vannak. 2012-ben az adatok kiáramlását engedélyező felhasználók tudták, hogy politikai célokra adnak hozzáférést profiljukhoz. A Trump-kampányban közreműködő Cambridge Analytica (CA) adatbázisának építése során viszont megtévesztették őket. Azt hitték, mókás személyiségtesztet töltenek ki, ami alig különbözik a „Ki szerepel a legszebb emlékeidből álló barátságfaladon?”, a „Mit jelent a neved japánul?” és a további sok száz, profilunkhoz szintén hozzáférést kérő Facebook-apptól. Ez persze csekély vigasz annak a sok millió felhasználónak, akik mindkét esetben tudtukon kívül kerültek a rendszerbe, pusztán azért, mert ismerősük rákattintott valamire.

Ma már egyik módszer sem működne, mert a Facebook 2015-ben bezárta azt a kiskaput, amelyen keresztül az ismerősök adatait is be lehetett szippantani. Arról, hogy a kiskapu létezik, már 2012-ben tudtak, mivel feltűnt nekik az Obamáékhoz áramló adatok hatalmas volumene. „Másnap bejöttek az irodánkba, és őszintén elmondták: olyan dolgokat engednek meg nekünk, amiket másoknak nem, mivel a mi oldalunkon állnak” – emlékezett vissza most Carol Davidsen, az Obama-kampány egyik vezetője, újfent megerősítve, hogy a Szilícium-völgyi cégek zöméhez hasonlóan Mark Zuckerbergék szíve is balra húz.

A CA-nak furmányosabb eszközökhöz kellett nyúlnia, hogy kibányássza az adatokat. A cég egy Etonban tanult és tökéletesen szabott Savile Row-i öltönyöket hordó üzletember és egy meleg kanadai számítógépzseni agyszüleménye. Utóbbi, Christopher Wylie borította ki most a bilit, és előbbit, Alexander Nixet függesztették fel a vezérigazgatói székből a botrány miatt. A cég 2013-as megalapítása után találkoztak Steve Bannonnel, a Breitbart nevű konzervatív amerikai portál vezetőjével. Hogy imponáljanak a magát nagy politikai gondolkodónak képzelő Bannon értelmiségi egójának, hangzatos szövegeket adtak elő – akkor még nem is létező – „pszichografikus” adatmodelljük tudományos hátteréről, a londoni céget a patinás egyetemről nevezték el, és még egy Patyomkin-irodát is berendeztek Cambridge-ben, hogy ott fogadják az amerikai úriembert. Jó benyomást tehettek Bannonra, mivel összehozta őket Robert Mercer milliárdossal, a republikánusok egyik legbőkezűbb adományozójával. A New York-i találkozón őt is lenyűgözték, betett 15 millió dollárt a cégbe, majd kardjával bontott pezsgőt az üzletre.

A cambridge-i jelenlétből aztán 2014-ben valóban profitáltak: az egyetem pszichológiai tanszékének moldáv származású professzora, Aleksandr Kogan megkereste őket a később használt módszerrel, amivel sok millió ember Facebook-profiljával gazdagíthatták adatbázisaikat. Az ő ötlete volt, hogy személyiségteszttel kell kicsalni az emberektől ismerőseik Facebook-profilját. A halászat jól sikerült: 270 ezer kitöltőn keresztül 50 millió amerikai adataihoz jutottak hozzá. A Facebook erre is felfigyelt, de nem gyanakodott rá, hogy egy professzor nem tudományos célra használná az adatokat. Amikor 2015-ben megjelentek az első hírek a CA amerikai kampányban való közreműködéséről, valamint Kogan és a cég kapcsolatáról, már elkezdtek aggódni a Facebook-irodában. Először bezárták a kiskaput, majd levelet írtak a tudósnak, hogy semmisítse meg az adatokat. De ez már a veszett fejsze nyele volt.

Cruz helyett Trump

Más kérdés, hogy az adatbázis mekkora szerepet játszott a választásban. Mercer az előválasztások során még Ted Cruz texasi szenátort pártolta, így a CA is az ő szekerét tolta. Akkor még Trump elleni lejárató reklámokat – például abortusz melletti korábbi kiállását – segítettek targetálni például Iowában, ahol Cruz nyert is. Végül azonban Trump kerekedett felül, és amikor ő lett a republikánus jelölt, Mercer is beállt mögé, sőt, nem sokkal később Bannont nevezték ki kampányfőnökké. Ám a CA adatbázisai messze nem voltak olyan kulcsfontosságúak, mint ahogy most a Guardian és társai beállítják.

Trump csapata beépítette ugyan a kétes eredetű profilokat Project Alamo nevű, 220 millió amerikai profilját tartalmazó adatbázisába, de nem bizonyultak annyira hasznosnak, mint ahogy az alapítók állították, ezért a kampányhajrában már inkább a republikánus párt adatbázisára támaszkodtak. A CA abban segített, hogy a 220 millió potenciális szavazót személyiségtípus szerint csoportokba sorolja, és testre szabott üzenetekkel bombázhassák őket. Ezt most sokan a pszichológiaihadviselés új szintjeként kezelik, pedig többnyire bevett kampányeszközök voltak. Lehet, hogy nem volt szép Clintont lejárató anyagokkal otthon maradásra buzdítani a Bernie Sanders-rajongókat és a feketéket, de ne tegyünk úgy, mint ha a negatív kampány fogalmát a brit adatzsonglőrök találták volna ki. Az viszont valóban aggályos lehet, ha kiderülne, hogy az Oroszországból vásárolt Trump-hirdetéseket is a CA eszközeivel targetálták, márpedig a cég a Lukoillal is kapcsolatban állt.

A Facebook rosszul jött ki a sztoriból: árfolyama bezuhant, a cég értéke 538-ról 445 milliárd dollárra esett. Beindult a #deletefacebook kampány, bár egyelőre kevesen törölték magukat a közösségi oldalról, a nagyobb vállalatok közül csak a Playboy, a SpaceX és a Tesla. (Egyiknek sem nagy áldozat: a közösségi oldal eleve tiltja a meztelenséget, Elon Musk pedig nem is tudott róla, hogy cégeinek van Facebook-oldala.) Noha egész oldalas laphirdetésekben kér bocsánatot a felhasználóktól a három éve befoltozott biztonsági résért, Mark Zuckerberg ázsiója romokban hever. Tanúskodnia kell a kongresszus előtt, és valószínűleg elnöki ambícióinak is búcsút mondhat, már ha voltak neki. A sors iróniája, hogy liberálisként tudatosan esze ágában se lett volna segíteni a republikánusoknak. Az sem állt érdekében, hogy ingyen külső szereplőnek adja ki a felhasználók targetálására szolgáló adatokat. A Facebook ugyanis ezzel keresi a kenyerét: üzleti modelljében mi vagyunk az áru, és a hirdetők a vevők.

Erről mostanság a magyar felhasználók is meggyőződhetnek, főleg akiket lájkjaik, kereséseik, YouTube-műsorlistájuk alapján politikailag aktívként tartanak számon. A magyar netet elárasztották a választási hirdetések, melyek a mindennapi tapasztalatok alapján elég jól célzottak, bár fapadosabb eszközökkel, mint a tengerentúlon. Egy LMP-vel és Momentummal kokettáló ismerősünk e két párt hirdetéseivel találkozik – utóbbi párt a Messenger appba nemrég bekerült reklámozási lehetőséget is kihasználja. Egy szakmai ártalomból sok pártot, politikust, médiumot követő újságíró pedig kap mindent az MSZP „Fideszvilág” című YouTube- sorozatától az unokájának mesélő jobbikos nagypapáig.

Magyar kampány

És persze migránsos tartalmat minden mennyiségben. Semmi nem utal rá, hogy a Fidesz különösebben cizellált adatbázisokat alkalmazna, az egy üzenetre felhúzott szőnyegbombázásnál talán nincs is szükség erre. A Facebook-hirdetésekre kattintva láthatjuk, milyen adataink alapján tette be nekünk a reklámot az algoritmus, és a kormánypárti kampányfilmeknél a jelek szerint csak az volt a szempont, hogy a Fidesz oldalát lájkoló, 18–35 év közötti, magyar felhasználók vagyunk, azaz a párt a Facebook saját, minden hirdetőnek elérhető targetálási eszközeit használta.

Pontosabban nem is mindig a Fidesz: a nyilvánvalóan kormánypárti reklámokat sokszor nem a párt rendelte meg. A „kormányinformációnak” álcázott sorosozást már megszoktuk, az viszont újdonság, hogy magukat sajtóorgánumnak tartó cégek tesznek közzé nettó kampányhirdetést. Március közepétől a Ripost, a 888, a Figyelő és az Origo is ezt teszi. Utóbbi olyan videót tol hirdetésként, amin egy templomban két fiatal megtámad egy idős nőt. Az esetet úgy állítják be, mintha tavaly történt volna Európában, holott 2015-ös amerikai videó, ráadásul a komikusan eltúlzott „Allah Akbar!” kiáltásokat utólag vágták rá. A Facebook mégsem tiltotta le a 251 ezer megtekintésnél járó videót, bár a kormány Lázár János bécsi riportjának egynapos felfüggesztésekor azt harsogta, hogy a cég az ellenzék oldalán beszállt a kampányba.

A Ripost és a 888 pedig egy Tiltott.net nevű, külföldről regisztrált álhírportál videóit terjeszti hirdetésként, amelyeken randalírozó vagy nőket megtámadó színes bőrűek láthatók. Ám míg ezek a médiumok papíron magánvállalkozások, az MTVA nem az. A közpénzből fenntartott Hirado.hu is elkezdett fizetett kampányhirdetéseket rendelni: a YouTube-videók előtt megjelenő hirdetéseikben a bevándorlók miatt hazánkba költöző Natalie Contessa panaszkodik a svéd közbiztonságról, illetve egy lányát erőszakos migránsoktól féltő német apa köszöni meg a határkerítést.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.