new.valasz.hu/vilag/milyen-is-azerbajdzsan-a-magyar-kormany-egyik-kedvenc-orszaga-126578

http://new.valasz.hu/vilag/milyen-is-azerbajdzsan-a-magyar-kormany-egyik-kedvenc-orszaga-126578

Marine Le Pentől függ minden

/ 2012.04.23., hétfő 12:17 /
Marine Le Pentől függ minden

A francia elnökválasztások legnagyobb győztese a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen.

Nicolas Sarkozy felesége, Carla Bruni oldalán a hétvégi elnökválasztáson

A francia elnökválasztások első fordulóját – amint az várható volt – François Hollande, a szocialisták meglehetősen színtelen, unalmas jelöltje nyerte. A „normalitás” jelöltjének tartja magát, aki újra „egyesítené" a köztársaságot. Nicolas Sarkozynek ugyanis láthatóan nem sikerült önmagát minden franciával elfogadtatnia. Hívei számára a görög-magyar származású politikus egy sztár, de az ország többsége elutasítja őt és a programját.

Pedig öt évvel ezelőtt, amikor a szakítás, a változás jelszavával Sarkozy megnyerte az első és a második fordulót is, úgy nézett ki, hogy sikerülni fog a francia politika számos merevségétől, ideológiai kötöttségétől megszabadulni. Neokonzervatív társadalompolitikát, liberális gazdaságpolitikát hirdetett. Lazítani akart a szigorú laicizmuson, az állam és az egyház elválasztásán, és ezért a vallás – különösen a zsidó és a keresztény – fontosságát hangsúlyozta. A „korán kelő Franciaországot” állította szembe az állami segélyeken élőkkel szemben. Politikája a folyamatos konfrontációra épült. Azóta azonban a világ más országaiban is kifulladt a neokonzervatív hullám, a konzervatív forradalom. Vége lett a Bush-érának, lemondott Berlusconi, és Európa országai válságba kerültek, így újra a régi, biztonságot ígérő jelszavak lettek népszerűek. Sarkozy, aki a francia jobboldal meghatározó köreit – így a gaulle-istákat és a chiracistákat is – magára haragította még 2007-ben, a válság óta újra állampárti megoldásokat javasol. Bírálja a pénzpiacokat, a liberalizmust, az Európai Uniót, és erősebb, biztosabb, biztonságosabb államot ígér.

Öt évvel ezelőtt úgy nézett ki, hogy a francia baloldal megsemmisült. Sarkozy számos baloldali politikust csábított át a saját táborába, de közben a Nemzeti Front szavazóit is sikeresen szólította meg. Ám lendülete öt évig sem tartott. A baloldal igen hamar magára talált, a Nemzeti Front pedig képes volt megújulni Marine Le Pen vezetésével.

Marine Le Pen

A francia Ötödik Köztársaság történetében először fordult így elő, hogy egy hivatalban lévő elnök csak a második helyet szerezte meg az első fordulóban. Ilyen szégyen Sarkozy egyetlen elődjét sem érte. A konzervatív államfő 27 százalékot kapott, szocialista kihívója, François Hollande azonban majdnem három százalékkal előzte meg őt. Sarkozynak nem hitték már el az utóbbi idők fordulatait. A franciák többsége számára Sarkozy az a neokonzervatív, gazdagpárti politikus maradt, aki 2007-ben győzelmét Párizs egyik legdrágább éttermében ünnepelte milliárdos barátainak társaságában. Hiába kért emiatt később elnézést, az egyenlőséget a szabadságnál mindig is többre becsülő francia közvélemény bizalmát nem tudta visszaszerezni.

A gazdasági válságban Sarkozy ugyan államférfiként viselkedett, és vélhetően jobban is tudná kezelni a problémákat, sokan azonban a szélsőséges pártokhoz menekültek. Így a választások valódi győztese Marine Le Pen, aki a Nemzeti Front történetének legjobb eredményét, húsz százalékot ért el. Apja, Jean-Marie Le Pen 2002-ben 17 százalékkal második lett, lánya idén a húsz százalékhoz még közelebb került a maga 18 százalékával, a második fordulóba mégsem tudott továbbjutni.

A Nemzeti Front stratégiája azonban sikeres lett: a párt immár nem csak a hagyományos szélsőjobboldali szavazók számára alternatíva, és Marine Le Pen már arra készül, hogy Sarkozy második fordulós veresége és így a konzervatív kormánypárt várható szétesése esetén a Nemzeti Front akár a jobboldal vezető erejévé váljék.

 

François Hollande, 2012-es kampányplakátján

Sarkozy látja ezt a kihívást, és látja, hogy a második fordulóra egyetlen esélye maradt: meggyőzni a szélsőjobboldalt. A többi jelölt hívei ugyanis bizonyosan Hollande-ra szavaznak. Sarkozy így már a választások estéjén tartott beszédében a Nemzeti Front szavazóit próbálta megszólítani.

Sarkozyt szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták hívei a választások éjszakáján, és az államfő lendületes, harcias beszéde mellett Hollande ismét szürkének, unalmasnak, fáradtnak és fárasztónak tűnt.

Le Pen azonban egyelőre csak önmagát ünnepli, és nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy támogat-e bárkit is a második fordulóban. Szerinte ugyanis mindkét jelölt a rendszer jelöltje, és csak ő képviseli egyedül a francia népet, amely azonban a mostani választások révén, a Nemzeti Front történelmi eredményével „meghívást nyert végre az elit asztalához”.

A szélsőbaloldal ezzel szemben már a választások estéjén megszegte ígéretét. Mélenchon ugyan keményen bírálta a kampány idején Hollande-ot, valójában tudni lehetett, hogy a két jelölt csak más szerepet játszik, de ugyanaz a céljuk: Sarkozy menesztése. Mélenchon persze jóval a várakozások alatt szerepelt, talán éppen amiatt, mert a rendszerkritikus választók Le Penről és nem az egykori szocialista miniszterről hitték el, hogy valóban a rendszer ellen van. Mélenchon így csak 11 százalékot ért el, holott a közvélemény-kutatók Le Pennel azonos szinten mérték. De ezt a 11 százalékot „tárgyalások nélkül” ajánlja fel Hollande-nak. A szabadkőműves politikus a hívei előtt azt mondta vasárnap este, hogy „le kell győzni Sarkozyt” és a „Merkel–Sarko-tengelyt”, és ezért kell Hollande-ra szavazni. Szintén Hollande mellett kampányol a zöldek jelöltje, a norvég származású - Magyarországon Sólyom László tanácsadójaként is feltűnt - Eva Joly. Philippe Poutou, az Új Antikapitalista Párt jelöltje szerint „el kell zavarni Sarkot és bandáját”, azaz ő is Hollande mellett állt ki. A trockista Munkásharc részéről Nathalie Arthaud viszont továbbra sem enged a proletárdiktatúra céljából, és ezért minden jelöltet egyaránt elutasít.

Vörös erdőben: a háttérben Jean-Luc Mélenchon

A baloldal jelöltjei összesen csak 45 százalék körül szereztek, azaz csak baloldali szavazatokkal Hollande nem tudja megnyerni a második fordulót. És ez Sarkozy utolsó esélye. Hogy azon majdnem 55 százalékot maga mellé állítsa, amely vasárnap végül mégsem baloldali jelöltet választott. A jobboldal azonban jelentősen megosztott: Sarko pártján kívül itt vannak Marine Le Pen és a centrista Bayrou hívei is. Elég nehéz feladat mindenkit – liberálist és szélsőjobboldalit egyszerre – megszólítani.

Sarkozynek az elkövetkező két hétben be kell bizonyítania, hogy a válságban ő a megfelelőbb, a felkészültebb, a tettre készebb jelölt. Éppen ezért jelentette be, hogy a második forduló előtt háromszor is vitázni kíván a meglehetősen rossz debattőr Hollande-dal, aki ráadásul eddig sikeresen tudta titkolni tényleges terveit. Sarkozy abban bízhat, hogy be tudja bizonyítani Hollande inkompetenciáját, illetve a szélsőbal hívei is rájönnek, hogy Hollande nem a világforradalomra készül, és így inkább otthon maradnak majd május 6-án.

Sarkozy legnagyobb tartaléka a Nemzeti Frontnál van. Nekik kell üzennie, így várhatóan a biztonság, a bevándorlás és a nemzetállamiság köré fogja felépíteni kampányát. Amennyiben azonban túlságosan radikális nyelvezettel próbálja magához csábítani Marine Le Pen támogatóit, még saját táborának liberálisai is elfordulhatnak tőle.

Franciaországban így ma Marine Le Pentől függ minden. A szocialista Hollande mögött felsorakozó baloldali egységnek nincs meg egymagában a többsége. Nem véletlen, hogy Ségolene Royal, a szocialisták 2007-es elnökjelöltje – amúgy Hollande egykori élettársa – már a választások estéjén arra figyelmeztetett, hogy meg kell hallgatni, meg kell érteni Le Pen szavazóit is.

Sarkozy is erre készül. Le Pen azonban tudja: a Nemzeti Front akkor tudja tovább építeni önmagát, ha a francia jobboldal idén veszít, és így újraosztásra kerülnek a lapok. Le Pen ezért semmiképp sem érdekelt Sarkozy győzelmében, és így várhatóan ő maga nem is fog elmenni szavazni a második fordulóban. Sarkozy azonban nem Le Pen, hanem hívei voksára számít.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.