valasz.hu/vilag/ez-a-foto-a-bizonyitek-arra-hogy-a-szelfi-nem-korunk-talalmanya-115609

http://valasz.hu/vilag/ez-a-foto-a-bizonyitek-arra-hogy-a-szelfi-nem-korunk-talalmanya-115609

Az emberiség kihalására figyelmeztetett a Jurassic World-filmek ihletője

/ 2018.06.19., kedd 20:00 /
Az emberiség kihalására figyelmeztetett a Jurassic World-filmek ihletője

Az emberi faj viselkedése törvényszerűen vezethet önmaga elpusztításához – szól Michael Crichton egyik, 23 évvel ezelőtt megjelent regényének központi gondolata. Bár nem nagyon látszik rajta, de ebből a könyvből merített a mozikban hasító Jurassic World-folytatás is.

A friss összesítés szerint már több mint 230 ezer mozinéző látta idehaza a Jurassic World: Bukott birodalom című audiovizuális terméket, mely így két hét után is rendíthetetlenül vezeti a nézettségi toplistát. (Tegyük hozzá, olyan műveket kellett legyűrni, mint a „Kutyaparádé” és a „Túl szexi lány”. De mindegy, a 230 ezer akkor is szép teljesítmény.)

A számok alapján tehát idehaza is töretlen igény van az 1993-as Steven Spielberg-klasszikus, a Jurassic Park felmelegítéseként 2015-ben újraindított dinoszauruszos franchise-ra.

Pedig a Bukott birodalom legfeljebb nézettségi adatokban közelítheti meg az idén 25 éves elődjét. Ez az írás nem filmkritika, de persze nem is lehet leválasztani a „műélvezetről”, ezért jegyzem meg, hogy a Jurassic World 2. szerintem maga a nagy, hangos, csillogó középszer. J. A. Bayona rendező filmje nem jó, de nem is kínos, nem unalmas, de nem is köt le nagyon, nem gondolkodtat el, de megpróbál, mer újítani, miközben adagolja a nosztalgiacseppeket is. Precízen megtervezett és kivitelezett szórakoztatóipari termék ez, ami fogyasztás után nagyjából nyom nélkül törlődik az ember rövid távú memóriájából.

A stáblistán viszont továbbra is előkelő helyen szerepeltetik Michael Crichton, 2008-ban elhunyt író nevét, akinek 1990-ben megjelent Jurassic Park című regényéből néhány évvel később elkészült a korszakalkotó film, aki Az elveszett világ címmel (The Lost World) megírta a sztori folytatását (melynek borítója nyitóképünkön szerepel), és akinek karaktereire részben a mostani filmek építenek. Sőt: 2016-ban az a hír járta, hogy az új rendező, Juan Antonio Bayona erőteljesen tanulmányozza a Crichton-regények világát, hogy minél inkább visszatérhessen a gyökerekhez, sőt bizonyos szövegrészeket átemelne a Bukott birodalom forgatókönyvébe is.

Az eredmény – ahogy a film egésze – erősen felemás: lett is idézgetés meg nem is, nyúltak is valamit a regénybeli atmoszférából meg nem is. Néhány jelenet erejéig újra feltűnik Crichton egyik alapkaraktere, Ian Malcolm káoszelmélet-szakértő, és elhangzik a filmben az 1995-ös The Lost World-regény kulcsszava: a kihalás.

Michael Crichton

Michael Crichton

Mielőtt ráfordulnánk utóbbira, vagyis a kihalásra mint fő problémára, érdemes megnézni, miért lett a Jurassic Park írója a nyolcvanas-kilencvenes évek abszolút sikerszerzője, akinek könyvei milliószámra keltek el világszerte. A közhely úgy hangzik, hogy Michael Crichton a „techno-thriller nagymestere” volt. Ez valóban így van. A Filmvilág folyóirat egyik régi cikkében Beregi Tamás írta róla: „Páratlan életművet hagyott hátra, melyben egyedülálló módon talált egymásra a tudomány és a szórakoztatás, a sci-fi és a thriller, a grandiózus és az elgondolkodtató.” Legtöbb művében a progresszív tudományágakban rejlő veszélyekre hívta fel a figyelmet, azt vizsgálva, mi történik, ha a kutatás tárgya szétfeszíti az emberi tudás szűk ketrecét, ha az isteni szerepben tetszelgő öntelt kutató csődöt mond, ha a kísérlet befuccsol, és a világra rászabadul a megfékezhetetlennek látszó ismeretlen erő.

Az 1990 végén megjelent Jurassic Park-regény nem tipikus gyerekkönyv: a maga korában a technológiai optimizmus, a tudományos aranyláz és a szabályozatlan géntechnológia egyik legfontosabb kritikája volt – horrordús science fictionbe csomagolva. Crichton a majd’ 500 oldalas könyvben legalább annyi energiát fektet a dinoszauruszos akciószövésbe, mint a modern tudomány kritikájába. (Valahol még Isaac Newton és René Descartes neve is le van írva a regényben.) Az erre vonatkozó monológokat kedvenc karaktere, Ian Malcolm szájába adja. Az üzenetet a film is örökli: a parkbeli katasztrófa a természettel szembeni alázat teljes hiánya, a teremtéssel szórakozó ember önhittsége miatt következik be.

Az 1995-ös The Lost World (magyarul kezdetben Szörnyek szigete címmel jelent meg, aztán Az elveszett világként) is „problémaközpontú’” olvasmány. Crichton a kihalás témája köré fűzte fel a cselekményt. Az olvasó itt is orrvérzésig kapja a filozofálgatást; miközben a szereplők a túlélésért küzdenek a Sorna nevű szigeten, a komplexitáselméletről, a „Szívkirálynő-jelenségről” és evolúciós spirálokról vitatkoznak. (A regény cselekménye amúgy egészen más mederben halad, mint a belőle készült filmé. Előbbiben egy Richard Levine nevű paleontológusért kezdett mentőakció a kiindulópont, visszatér az első részben Dennis Nedryt megkenő Lewis Dodgson, és szó sincs az állatokra különféle sintéreszközökkel vadászó zsoldosokról.)

Crichton Az elveszett világ bevezetésében komplett tudománytörténeti kereteket ad a kihalás kérdéséhez. „Lehetséges, hogy az emberi faj viselkedése törvényszerűen önnön elpusztításához vezet?” – teszi fel a kérdést, majd – átadva a szót karakterének, Malcolmnak – arra jut, hogy a fajok kihalását végső soron nem az alkalmazkodóképességük hiánya, hanem a viselkedésük okozza.

„Becslések szerint ötvenmilliárd faj élt ezen a bolygón, mióta megjelent rajta az élet. Ez annyit jelent, hogy minden ezer fajból csupán egy maradt meg napjainkra. Másként fogalmazva: a valaha élt fajok 99 százaléka kihalt” – mondja Malcolm, és arra jut, hogy a földi élet történetét a pusztulás jellemzi legmegbízhatóbban.

Crichtont persze valójában nem a dinoszauruszok (vagy bármelyik másik faj) kihalásának oka foglalkoztatja, hanem az emberiség veszélyeztetettsége. A kihalás a hetvenes évek óta tudományos slágertéma, mióta megtörtént a tovább már nem halogatható szembenézés a túlnépesedéssel és a Föld éghajlatának drámai változásával.

A regény megjelenésekor, 1995-ben a világháló kiépülése még gyerekcipőben járt, a Facebookhoz hasonló globális rendszerekből pedig semmi sem látszott. Éppen ezért hangzik félelmetesen a jóslat, amit Crichton – karakterei szájába adva – megfogalmaz:

„Alig tízezer év alatt az emberiség eljutott a vadászattól a gépesített mezőgazdaságig, városokig, kibertérig. A viselkedés száguld előre, és egyre kevesebb köze van az alkalmazkodáshoz. [...] Személy szerint az a véleményem, hogy a kibertér jelenti a fajunk végzetét. Mert a megújulás végét jelenti. Ez az eszelős elképzelés, hogy az egész világ egymáshoz van drótozva, csakis pusztuláshoz vezethet. [...] Az emberek aggódnak, hogy az esőerdőkben elvész a fajok sokfélesége. De mi a helyzet az intellektuális sokféleséggel, a legjelentősebb erőforrásunkkal? Gyorsabban eltűnik, mint a fák! Ezt azonban nem vesszük észre, mert össze akarunk kapcsolni ötmilliárd embert a kibertérben. És azzal végérvényesen befagyasztjuk az egész fajt. Ebben a csapdában mindenki megdermed. Mindenki egyazon időben és ugyanarra gondol.”

Vagyis a szerző itt felveti, hogy a párhuzamosan történő technológiai robbanás és a távolságokat, különbségeket megszüntető globalizáció degenerálódáshoz, végső soron pusztuláshoz vezet.

Ezt a gondolatot ma már tarthatjuk közhelyesnek, de Crichton (pontosabban karaktere, Malcolm) valójában nem ebben, hanem a viselkedés megváltozásában látja a fő veszélyforrást. „Amilyen gyorsan fejlődik a viselkedés, olyan meredeken zuhan az alkalmazkodás. Nincs szükség aszteroidákra, járványokra vagy más katasztrófára. Elegendő egy hirtelen felbukkanó viselkedés, és az az egész faj vesztévé válhat” – írja.

Crichton antiutópiákat gyártott, amikben kifejezetten gyötrő, kellemetlen, ugyanakkor borzasztóan érdekes kérdéseket, problémákat szegezett az olvasóihoz. A jövővel kapcsolatban persze neki is csak megérzései voltak, ezért következtetései nem kristálytiszták, így például nem világos, milyen megváltozó viselkedésekre céloz, amik az emberiség vesztét okozhatják. De a figyelmeztetés egyértelmű: a progresszió valójában az emberiség megújulási képességének végét jelentheti, és az emberiség viselkedése a kihalásához vezethet.

Sorsszerű, hogy a fenti gondolatok megfogalmazójának nevét nemcsak könyvei őrzik, hanem egy kihalt állat (még pontosabban: egy dinoszaurusz) latin elnevezése is: Crichtonsaurus bohlini.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.