Balkán expressz

/ 2018.05.30., szerda 15:29 /

Hazánk az egyik fő téma a június 3-i szlovéniai választás kampányában: a jobboldal nemzeti konzultál és a migrációról beszél, a baloldal az „orbáni modelltől” retteg. De miért fontos a Balkán Orbán Viktornak, és ki az a szlovén politikus, akit még a beiktatási beszédében is emlegetett?

„Tegnap a beszédemben idéztem egy angolszász gondolatot, amit most ismét megteszek. Ez úgy hangzik, hogy a politika veszélyesebb, mint a háború, mert a háborúban csak egyszer ölik meg az embert. Amikor a beszédemnek ezt a részét írtam, akkor Janez Janšára gondoltam elsősorban” – Orbán Viktor május 11-én Lendván beszélt így a szlovén SDS elnökéről. Délnyugati szomszédunkban június 3-án előre hozott választást tartanak, melynek egyik nagy esélyese a Janez Janša vezette jobboldali ellenzéki párt.

A Magyarországon eddig kevés figyelemre méltatott voksolás jelentőségét mutatja, hogy Orbán Viktor miniszterelnöki eskütétele másnapján kampányolni ment a magyarok által is lakott Lendvára. A „tegnapi beszéd” pedig nem más, mint a kormányfő május 10-i miniszterelnöki eskütétele utáni szónoklat – ez is jelzi a szlovén választás fontosságát a magyar kormány számára. Vajon mi indokolja a Magyarországon talán legkevésbé ismert szomszéd állam politikájának ilyen kiemelt figyelését?

Párhuzamos életrajzok

Az okok keresésénél érdemes megkülönböztetni a taktikai-személyes szálat, illetve a stratégiai dimenziót. A migráció ügyében Európában pólusképzővé vált Orbán Viktornak elsőrendű érdeke, hogy egy uniós tagállamban hozzá hasonlóan gondolkodó párt jusson hatalomra. Feltűnő Janša és Orbán pályájának párhuzamossága is. Az egy nemzedékhez tartozó két politikus (a szlovén 1958-ban, a magyar 1963-ban született) a kommunista rendszer elleni lázadással kezdte közéleti pályáját. A Fidesz genezisét nem kell bemutatni, az újságíróként dolgozó Janšát pedig 1988-ban ítélték letöltendő börtönbüntetésre, amiért a Jugoszláv Néphadsereg titkait három vádlott-társával együtt nyilvánosságra hozta. (Janša kritikus írásokat publikált a szerb dominancia letéteményesének tartott seregről.)

A hadbíróság által kiosztott letöltendő börtönbüntetések felháborodást keltettek Szlovéniában, s a tiltakozások a rendszerváltozás fontos katalizátorának bizonyultak. A szlovén politikus 1990 és 1994 között – többek között a Jugoszláv Néphadsereg Szlovénia elleni támadása idején, 1991 nyarán – honvédelmi miniszter volt. Kicsivel magyar kollégája után jutott el a politika csúcsaira, 2004 és 2008, illetve 2012–13-ban miniszterelnöki pozíciót töltött be. Amiként Orbán Viktor – kis megszakítással – 1993 óta vezeti a Fideszt, úgy Janša is 25 éve áll az SDS élén.

Lövészárkok című önéletrajzában a szlovén politikus egész pályáját a diktatúrából önmagukat átmentett hálózatok elleni szakadatlan harcnak állítja be. „Napjainkban, 2017-ben a posztkommunista elit gyakorlatilag teljesen uralja a bíróságokat, az oktatást, a sajtót, illetve az állami tulajdonban lévő vállalatokat és bankokat” – olvasható az először 1994-ben megjelent kötet magyar olvasókhoz címzett előszavában. Janša nem is csinál titkot abból, hogy úgy tartja, az igazságszolgáltatásban megbújó posztkommunista hálózatok miatt ítélték 2013-ban letöltendő börtönre. A vád szerint két másik társával együtt kétmillió euró kenőpénzt fogadtak el egy finn hadiipari cégtől egy beszerzés ellentételezéseként. (A korábbi miniszterelnök be is vonult a fogházba, ám a szlovén alkotmánybíróság 2015-ben megsemmisítette az ítéletet.)

A nagy Balkán-terv

Bármennyire erős is a két politikus közötti rokonszenv, önmagában nem volna elegendő ilyen egyértelmű támogatásra. Kell ehhez a stratégiai dimenzió is, ugyanis magyar szempontból a szlovén viszonylat egy szélesebb politika része. A magyar miniszterelnök egész déli szomszédságunkat, a Balkánt egységesen szemléli. A térség stabilitását, a még nem tag államok uniós integrációját szorgalmazza, és igyekszik előmozdítani a magyar gazdasági expanziót. Jól jelzi ezt a gondolkodást, hogy a magyar állam támogatja a WizzAir balkáni fővárosokba működtetett légijáratait.

Orbán Viktor a magyar állam legrégebbi geopolitikai hagyományát folytatja: amióta Könyves Kálmánt a XI. század végén horvát királlyá koronázták, a magyar uralkodók – legyenek Árpádok, Anjouk vagy Habsburgok – egészen 1918-ig kiemelt figyelmet fordítottak a Balkánra. Előbb Bizánc, majd a török birodalom megállítása, illetve visszaszorítása volt a mindenkori politika fő célja – s ezt, amíg lehetett, a balkáni államok megerősítésével próbálta elérni.

Máris jobban érthető, miért ápol Orbán Viktor intenzív kapcsolatot a szlovén politikus mellett Aleksandar Vučić szerb elnökkel (Szijjártó Péter külügyminiszter például egy 2017-es kampányrendezvényen még szerbül is felszólalt a politikus mellett), Montenegró erős emberével, Milo Đukanovićtyal, vagy a macedón Nikola Gruevszkivel. Igaz, utóbbinak a Fidesztől kapott kampánysegítség sem volt elég a tavaly októberi helyhatósági választáson. Pedig Németh Zsolt, Gulyás Gergely és Orbán Viktor is kampányolt a macedón politikus mellett. Ráadásul a miniszterelnök tanácsadója, Habony Árpád köreihez sorolható Schatz Péter és Adamik Ágnes több, Gruevszki pártjához közeli médiacégben szerzett többségi tulajdonrészt. Ennek ellenére a kampányban vadul sorosozó Gruevszki-alakulat vereséget szenvedett.

A stratégiai érdeklődést nemcsak a magyar miniszterelnöki dolgozószobában elhelyezett Balkán-térkép nyomatékosítja. Orbán Viktor már idézett beszédében leszögezte: „Magyarország tagja és elkötelezett tagja is marad a nyugati szövetségi rendszernek, de ez nem változtatja meg a magyar államiság és a magyar politika földrajzi meghatározottságát. Nyugatra a germán vaskancellárok földje, keletre a szláv katonanépek világa, és le, délre muszlim embertömegek találhatók. Berlin, Moszkva, Sztambul. Ebben a térben él Magyarország”. Márpedig a tudatos archaizálással – a fényességes Portát idéző – Sztambulnak nevezett török erőközpont valóban felfelé hatol Európa lágy altestén, a Balkánon. Ezt mi sem tanúsítja jobban, mint hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök nemrég többezres ujjongó tömeg előtt tartott kampánygyűlést Szarajevóban a júniusi török parlamenti és elnökválasztás előtt. S ha már ott volt, szándéknyilatkozatot írt alá Bakir Izetbegovics bosnyák elnökkel 250 kilométernyi autópálya török hitelből való megépítéséről.

Stop, migráció!

Ebben az összefüggésben érdemes tehát szemlélni a szlovén választást és az erős magyar érdeklődést. Ez nem pusztán a miniszterelnöki kampányolásban nyilvánul meg. Amint a Magyar Narancs megírta, a Habony Árpádhoz köthető cégek (a Modern Media Group, valamint a Ridikül című tévéműsor gyártója, illetve a Ripost kiadója) megvásárolták az SDS hírtévéjének, a Nova24-nek majdnem a felét. A Macedónia kapcsán említett Schatz Péter már szlovén céget is alapított, mely tulajdonos lett az SDS hetilapját kiadó társaságban is. A Nova24-ben pedig elkezdték hirdetni a magyarországi bulvárpiac gyöngye, a Ripost hamarosan megjelenő szlovén kiadását. (Az SDS médiájában megjelenő magyar tulajdon miatt a szlovén közéletben felmerült, hogy nem illegális pártfinanszírozásról van-e szó.)

Ennél is érdekesebb, hogy a kampányban minden szlovén állampolgár kapott az SDS-től egy hat kérdésből álló konzultációs kérdőívet, amelyben többek között a demográfiáról és a migrációról szóló kérdések szerepelnek. A mondandója középpontjába a migrációt állító Janša-párt egyik plakátja pedig a magyar országgyűlési voksolásról jól ismert Stop! poszterből merített ihletet. A téma olyannyira fontos az SDS-nek, hogy képviselője, Branko Grims egy minapi televíziós vitában az EU költségvetéséről szóló témakörnél leszögezte: az unió jövőjét nem a büdzsé, hanem az „illegális bevándorlás, Európa radikális iszlamizációja és az identitáskérdések fogják meghatározni”. Arról is beszélt, hogy a menedékkérők kötelező kvóták szerinti szétosztása ellen Szlovéniának a visegrádi országokkal kellene szövetséget kötni. Az eddigi baloldali koalícióban részt vevő Nyugdíjasok Pártját vezető külügyminiszter, Karl Erjavec azzal riposztozott: aggódik amiatt, hogy „Orbán-modell lehet Szlovéniában”. A radikális baloldali Matej T. Vatovec pedig a vitában az SDS-t egyenesen „Orbán pártja szlovén ágának” nevezte.

Ám akárhogy kapálóznak a baloldali pártok, a migráció előtérbe állítása működni látszik az SDS számára. Egy május végi felmérés szerint a pártot választani tudó szavazók 24 százalékára számíthatnak, a koalíciót eddig alkotó három baloldali, liberális párt pedig a Szlovéniában parlamenti küszöbnek számító négy és 10 százalék között imbolyog. Az SDS mögött második helyen Marjan Šarec humorista, színész (és egy közép-szlovéniai kisváros polgármestere) pártja áll. Ő korábban kizárta, hogy koalíciót kössön Janšával, amennyiben utóbbinak egy kis jobboldali szövetségesével nem volna meg a kormányzó többsége. Az utóbbi időben viszont már kevésbé határozottan nyilatkozott.

Megismétlődik tehát az olasz forgatókönyv, a rendszeren kívüli jobb- és baloldal szövetsége? Vagy a pártok összeállnak a „Mindenki Janša ellen” koalícióba? Ez június 3-a után eldől, de az már biztos: ennyire intenzíven még soha nem vett részt a magyar politika egy szomszéd ország többségi nemzethez tartozó pártjának kampányában.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.