Bécsi keringő

"Egymásra mutogatnak, hogy melyik a nagyobb náci" - Ahol nem szentségtörés az előrehozott választás

/ 2008.09.18., csütörtök 15:13 /

Míg Magyarországon a hatalom párton, illetve parlamenten belül igyekszik elintézni azt, amit választásokon lenne célszerű, Ausztriában fordított a helyzet: előre hozott voksolással oldják meg, amit párton belül is el lehetne intézni.

Az egykori határt Hegyeshalomnál észre sem vesszük, még csak lassítani sem kell nagyon. Amikor aztán Parndorfnál délnek fordulunk, hogy beleszimatoljunk az osztrák választási kampány friss vidéki levegővel keveredő illatába - no, ekkor már nagyon is egyértelmű, hogy átléptünk egy határt. Sehol egy összevissza plakátozott villanypózna - rendben kihelyezett táblákon ígérnek szépet és jót a pártok. A választók pedig nem érzik létszükségletnek, hogy leszaggassák a kiragasztott plakátokat, hogy Hitler-bajusz vagy méretes genitáliák felpingálásával tegyék tetszetősebbé politikusaik arcképét.

Klingenbachhoz érve aztán kiderül: vannak mindenhol működő kampányfogások. Épp a szociáldemokrata SPÖ által szervezett családi nap a falu eseménye, a sztárvendég Bata Illic slágerénekes - Lagzi Lajcsi és Soltész Rezső összegyúrt helyi változata. Nagyon gemütlich. "Ezért is fognak nyerni a szociáldemokraták. Óriási erőkkel mozgósítanak. Szakadatlan járják a kórházakat, idősotthonokat is" - tudjuk meg egy környékbelitől. Igaz, a konzervatív-néppárti (ÖVP) exkancellár, Wolfgang Schüssel is igyekszik felvenni a kesztyűt. Néhány hete személyesen osztogatott - ha nem is gulyást, de - ingyenfagyit a bécsieknek.



A kedveskedés persze jólesik mindenkinek, az osztrákok életét viszont most inkább keseríti, mint édesíti az ingyenfagyi. A 2006-ban alakult sokadik SPÖ-ÖVP nagykoalíciónak még két éve lett volna hátra, nyár elején viszont a Gusenbauer-kormány bedobta a törülközőt, és kitűzték az előre hozott választások időpontját, szeptember 28-át. Magyar szemmel némileg érthetetlen, miért is nem kormányozta végig a ciklust a nagykoalíció. Az ország nincs rosszabb helyzetben, mint az Európai Unió vagy az Egyesült Államok, a növekedés lassult ugyan, de a GDPhez viszonyított adósságszint a bűvös maastrichti 60 százalék alá került. Nem is voltak tüntetések, megmozdulások a kormány távozásáért - látszólag nyugalmas időket élt a bécsi parlament.

"Ausztriában a demokratikus intézmények biztosítják a polgárok számára, hogy hatásosan kifejezzék nemtetszésüket tüntetések nélkül is" - avat be a titokba egy helyi lakos, és elmondja: a két nagypárt, vagy az egyikhezmásikhoz kötődő állami szervezetek csatornái mindenhová elérnek, e csatornákon pedig felszivárog az elégedetlenség. Ami csupán abból fakadt, hogy az elmúlt két évben nem történt semmilyen fontos intézkedés, mert a koalíciós partnerek nem támogatták egymás javaslatait.

A kenyértörés végül azért következett be, mert Alfred Gusenbauer és a mostani szocdem jelölt, Werner Faymann közösen írt levelet a helyi Blikkbe (Kronen Zeitung), melyben közölték: ha rajtuk múlik, megszavaztatnák a népet az EU-alkotmányról. Minthogy a Kronen Zeitung évek óta EU-ellenes hangolású, ahogy az osztrákok többsége is, a koalíciós partner úgy értékelte: az SPÖ felrúgta a közös Európa-politikát, s összejátszik a populista, EU-ellenes jobboldallal.

"Jetzt reicht's!" (Ebből elég!) - kiáltott fel ekkor Wilhelm Molterer, a konzervatív ÖVP vezetője, azóta kancellárjelölt, az osztrákok egy része viszont ennek ellenére sem lelkesedik az előre hozott választásokért (ez már sorozatban a harmadik alkalom, hogy egy "normális" voksolás után idő előtt újra dönteniük kell). Sokkal inkább azt szerették volna, ha - mint korábban évtizedeken át - megegyezésre tudnak jutni a konzervatívok és a szociáldemokraták. Hogy ez nem sikerült, az a 2006-os eredménynek köszönhető: akkor meglepetésre a szocdemek nyertek, de csak paraszthajszállal, viszont kizárólag a konzervatívokkal tudtak kormányt alakítani, akik nem voltak hajlandóak megszavazni olyan szocdem ígéreteket, mint a felsőoktatási tandíj eltörlése.

A helyben járás következtében a nagykoalíció mindkét pártjának népszerűsége olvadásnak indult - ám még ma is 30 százalék közelében van mindkettő. Ámulhatunk a demokratikus kultúra magas nívóján, hogy csupán közvélemény-kutatási adatok miatt, amelyek egyébként nem is tűnnek vészesnek, félidőben kiírják a választásokat - a helyzet azonban nem ilyen fennkölt, a háttérben színtiszta politikai számítás húzódik meg. A két nagypárt azért volt képes eldönteni, hogy választások kellenek, mert látható volt: az első és második hely kérdése ma még köztük dől el. Ha viszont végigalibizik a ciklust, a populistának, de a masszívan balos Bécs folklórjában csak nácinak nevezett Szabadságpárt (FPÖ), valamint az abból kivált, a karintiai tartományfőnök Jörg Haider vezette BZÖ erői biztosan első helyet szereznek a 2010-es választásokon.

Ez nemcsak a nagy pártok, de Ausztria számára sem lenne kívánatos: az osztrák állam ugyanis mindmáig a két nagy párt körül épül fel. Maguk a törvények is az úgynevezett Sozialpartnerschaft keretén belül születnek. A gazdasági, valamint az iparkamara az ÖVP befolyása alatt áll, a dolgozói kamara és a szakszervezet pedig az SPÖ terepe. Ezek a szervezetek közösen dolgozzák ki a törvényeket - a parlament szinte csak rábólint ezekre. Minthogy e testületekben valóban hozzáértő emberek dolgoznak, évtizedeken át remekül működött az osztrák törvényhozás. Éppen ezért ha a két nagypárton kívüli erő jutna vezető szerephez a parlamentben, az káoszhoz, az ország működésképtelenségéhez is vezethetne.

Márpedig ez a világon egyedülálló Sozialpartnerschaft Ausztria lényege, az ország eszméje, amely meghatározza az egész politikai kultúrát. Ahhoz persze, hogy ez a bebetonozott partneri viszony kialakuljon, ott is katasztrófára volt szükség: konkrétan a nácikra, akik az addig egymással gyűlöletben álló konzervatívokat és szociáldemokratákat az Anschluss után együttesen szállították Dachauba. Az új Ausztria pedig ott, a lágerek utcáin született meg. Kellett persze hozzá az is, hogy a szocdemek utóbb bebizonyítsák, a kommunistákkal sem hajlandók lepaktálni: amikor az ötvenes évek elején, a négy hatalom által megszállt országban a kommunisták puccsal akartak hatalomra kerülni, szocdem munkások takarították el őket Ausztria útjából. Megköttetett hát a nagy osztrák társadalmi szerződés.

Ennek következtében nemigen érthetjük, amikor Bécs utcáit rójuk - további plakátokat fürkészve -, hogy mi a különbség ma a két nagypárt között. Mindkettő rendkívül szociális. Igaz, a konzervatív Molterer - számunkra ismerős módon - erős Ausztriáról, teljes foglalkoztatásról, családbarát adózásról beszél, szerződést köt a polgárokkal, bevonná az embereket a politikába - a lényeg viszont, hogy a középosztály adóterheit csökkentené. De ugyanez áll Werner Faymann, a szocdemek kancellárjelöltjének plakátján is. A konzervatívok még 13. havi pénzt juttatnának az időseknek (akik hagyományosan szocdemszavazók). Mindezt egy olyan országban tennék, ahol a munkavállalók már ma is 14., egyes munkakörökben pedig 15. havi bért kapnak nyaralási és karácsonyi pénzként.

Az infláció következtében a kampányban még így is nyílt tere a szociális ígéreteknek. Ráadásul Bécsben sem ördögtől való, hogy lehetetlen kampányjavaslatok népszerűsítésére használják fel a parlamentet. Múlt pénteken a szocdemek indítványára rendkívüli ülést tartott az ottani tisztelt ház, a Hohes Haus, melyen az élelmiszerek áfájának felére, azaz öt százalékra csökkentése volt a napirend. Annak ellenére, hogy a kieső bevétel épp a középosztályt tehermentesítő adócsökkentés fedezetét veszélyeztetné. A konzervatívok legalábbis ezzel érvelnek, hozzátéve, hogy az áfacsökkentéssel nem a vásárló, hanem a kereskedő jár jól, a javaslat azonban így is átment. Nem tartózkodott elég ÖVP-s az ülésteremben, a népboldogító javaslatairól ismert Szabadságpárt pedig igennel szavazott. Ennek következtében viszont a bécsi kávézókban ottjártunkkor már azt ecsetelik, hogy a szocdemek koalícióra lépnének "a nácikkal" - ennek a sugalmazásnak persze a konzervatívok sem igyekszenek elejét venni.

Ezzel egyidejűleg a nácizmus vádja újra elérte az FPÖ-vezért, Heinz-Christian Strachét. Egy magazin olyan - húsz évvel ezelőtti - fotókat jelentetett meg, amelyeken a politikus fegyverrel, német egyenruhában látható. "Mindkettő a másikra mutogat, hogy melyik a nagyobb náci" - magyarázzák egy kiskocsmában, s elpletykálják: a fotók hátterében is az FPÖ és a Haider-féle BZÖ testvérharca állhat. "Mi vagyunk az egyetlen ország, melynek nacionalistái egy másik nemzethez lojálisak" - nevet egy idősebb úr. Tény: Haider egyszer úgy fogalmazott, hogy osztrák nemzet nem létezik, az csupán ideológiai torzszülött. Történelmileg nézve igaza is lehetne - úgy 1945-ig. Aztán kialakult a már említett Sozialpartnerschaft, megszületett az a sajátosság, amely másoktól megkülönbözteti Ausztriát, s gerincét adja a közösség együttélésének.

A kampány a kispártok között is dúl: sokan valószínűsítik, hogy a Liberális Fórum körüli Strabag-botrányt a Zöldek robbantották ki, hiszen két tömörülés ugyanazért a választói rétegért küzd. Noha a parlamenti küszöböt az összes említett párt megugorja, nincs kizárva, hogy újra nagykoalíció köttetik. S az miért lenne működőképes? "A szocdemek már vezetőt váltottak, s ha veszítenek a konzervatívok, megtörténik ott is. Az utódjelölt Pröll pedig remekül szót ért Faymannal" - hangzik a magyarázat. Magyarán: míg itthon párton, illetve parlamenten belül oldják meg, amit választással kellene, ott választással, amit párton belül is el lehetne intézni.





Sarló és kalapács

A Monarchia szétesése után az Osztrák Köztársaság címerében a kétfejű sas egyfejű lett. Eredetileg a német nemzeti színekre hajazó módon a fekete sas alatt vörös kalapácsot és arany kalászt képzeltek el. Végül a sarlót és kalapácsot tartó sast, fején koronával, mellén a vörös-fehérvörös pajzzsal fogadták el. A sas az államiságot, a pajzs a német birodalom keleti tartományát, a korona a polgárságot, a sarló a parasztságot, a kalapács a munkásságot jelképezte. Ausztriának 1919-ben szocdem kormánya volt, s bár 1934 és 1938 közt a kétfejű sas visszatért, a II. világháború után az 1919-es változat maradt meg, a karmokon a fasizmustól való megszabadulás jelképeként elszakadt lánccal.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.