Berlusconi az esélyes a vasárnapi választásokon

/ 2001.05.11., péntek 07:42 /

Vasárnap eldől, hogy Silvio Berlusconi vagy Francesco Rutelli áll-e Olaszország háború utáni 59. kormányának élén. Győz a jobbközép, vagy diadalmaskodik a balközép? Politikai bukmékerirodákban és tárgyilagos elemzők körében a választások kimenetele felől nem lehet kétség: Berlusconi győz.

Egyértelmű Berlusconi tömörülésének, a Casa della Libertának (a Szabadság Háza) fölénye a rendkívül heves, még Itáliában is szokatlanul személyeskedőnek tűnő kampány végső szakaszában. Azt csak nagyon csendben fűzi hozzá az olasz választások történetének három legutóbbi évtizedében sokat megélt jegyzetíró: a Tiberis partján minden megeshet, utólag a vaskos meglepetésekre is mindig adódott elfogadható magyarázat.

Ha a két jelöltet hasonlítjuk össze, vitathatatlanul Berlusconi felé billen a mérleg nyelve. Hogy is lenne egyenrangú ellenfele a kétségtelenül jó megjelenésű - az olasz választó ezt is mérlegeli, mielőtt voksát az urnába dobná! - Rutelli, akinek meglehetősen szűkszavú, semmitmondó az életrajza. A sűrűn megmosolygott, zavaros elvi alapokon álló Radikális Párttól - Cicciolina, alias Staller Ilona pornósztár honfitársnőnk az ő padsoraikban foglalt helyet egy cikluson át a római parlamentben - a zöldekhez "átigazolt" Rutelli 1993-tól a közelmúltig Róma főpolgármestereként alapozta meg politikai karrierjét.

Az a pártszövetség, amely Ulivo - Olajfa - néven áll mögötte, a balközépet tömöríti. Legfőbb ereje a DS, a baloldali Demokraták Pártja, amely az egykori kommunisták soraiból sarjadt ki, igaz, közben már másodszor változtatott a nevén és a jelképén. Középbal pártnak vallja magát, s politikusai sűrűn hasonlítják magukat - csekély sikerrel - az amerikai demokratákhoz. Az Olajfa "mellékhajtása" a Margherita szövetség, amely a hajdanvolt egyeduralmat gyakorló kereszténydemokratákból verbuválódott, ám múltjuk magyarázatában és szervezeti formájukban korántsem egységesek. Romano Prodi egykori miniszterelnök, jelenleg az Európai Unió elnöke hívei az Asinello - Csacsi - játékos jelképe alatt ugyancsak az Olajfát erősítik, akárcsak a Girasole - Napraforgó - szimbólumát választó újjászerveződött szocialisták és a zöldek. Végül ide kell számítani a politikailag "szalonképesnek" aligha tekinthető, Bertinotti-féle ortodox kommunistákat. Nos, ennyiféle törekvés integrálására a középbal Amato-kormány képtelennek mutatkozott, támogatóinak java része kiábrándult belőle.

Berlusconiék pártszövetségében a vezető erő a miniszterelnök-jelölt által fémjelzett Forza Italia. Két kisebb kereszténydemokrata utódpárton kívül tagja az újfasisztáktól többször is nyomatékkal elhatárolódott AN - Nemzeti Szövetség -, élén Gianfranco Finivel, valamint a korábbi szakadár nézeteivel mindinkább szakító Umberto Bossi, az Északi Liga "fenegyerek" vezére. Az utóbbi két párt a jobbközép ellenfeleinek szüntelen céltáblája.

Persze a politikus-vállalkozó nagy formátumát sem könnyű megemészteni: Berlusconi ellen az összeférhetetlenség és a megvesztegetés vádját éppúgy fölemlegetik, mint állítólagos maffiakapcsolatai gyanúját. Mindez még azokban az években fogalmazódott meg, amikor a kommunistákhoz nagyon is közel álló olasz bírák - a kilencvenes évek elején - hajtóvadászatot indítottak ellene. Azt viszont nem tudják elvitatni tőle, hogy máig is ő a "Mister Network", "a televíziózás mogulja". Sikerember, aki a semmiből teremtette meg hatalmas médiabirodalmát három országos tévécsatornával, milliós példányszámú lapokkal, óriási forgalmú hirdetési cégével, tekintélyes kiadójával: a Mondadorival és ráadásként Milánó három elit lakónegyedével.

Itália mégsem banánköztársaság, amelynek miniszterelnök-jelöltjét a The Economisttól az el Mundón át a Le Monde-ig bárki becsmérelheti! - fakadt ki a múlt hét végén Gianni Agnelli, a FIAT tiszteletbeli elnöke, örökös szenátor. A világsajtó néhány prominensének nyílt beavatkozása ellenére az olasz választókat aligha lehet eltántorítani. Berlusconi igazságosabb adórendszert, alkotmányreformot, az oktatási rendszer korszerűsítését, az ország modernizálását hirdette meg programjában. A korábbi kudarcából bizonyára okult politikust az előrejelzések szerint a többség támogatja. Vasárnap éjjel majd az is kiderül, milyen mértékben.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.