valasz.hu/vilag/ezereuros-szamla-eletveszelyes-velenceben-vendeglobe-menni-127107

http://valasz.hu/vilag/ezereuros-szamla-eletveszelyes-velenceben-vendeglobe-menni-127107

Egy gyönyörű példa a kvóta alkalmatlanságára

/ 2017.06.14., szerda 12:00 /

Most, hogy Brüsszel tényleg kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert nem vagyunk hajlandók befogadni 1294 embert, érdemes megnézni az amúgy a nyitott társadalom zászlóshajójának számító Time magazin riportját arról, miért nem működik és nem is működhet a kvótarendszer. A Time újságírói ehhez egy olyan volt szocialista országba látogattak, amely fogadott be menekülteket, sőt nem csak hogy befogadta őket, de tényleg megpróbált mindent megtenni a sikeres integrációjuk érdekében. Vagyis nem azt csinálta, amit végszükség esetén vélhetően a magyar kormány tett volna, azaz kénytelen-kelletlen beengedi a menekülteket, majd csendben szabotálva érezteti velük, mindenkinek az a legjobb, ha távoznak.

„Észtországba kerülni olyan, mint amikor egy lányt az akarata ellenére adnak férjhez” – ad tökéletes hasonlatot a riportban szereplő egyik család nőtagja, Ijman, amint éppen fejkendőben főz valamit egy kis észtországi városkában, Polvában, nem messze az orosz határtól. A legközelebbi komolyabb város, Tartu 45 kilométerre van, ide kell bejárniuk képzésre. A távolsági buszon természetesen ő és sógornője az egyetlen muszlim. De hát pont ez a lényege az egész kvótának: hogy ne mindenki Berlinbe vagy Stockholmba menjen, ahol már úgy is túl sok a bevándorló, hanem minél egyenletesebben szórják szét a menekülteket az ötszázmilliós EU-ban.

Csakhogy éppen ezzel sikerül végképp boldogtalanná tenni mindenkit. Egyrészt a befogadó helyeket, amelyek lakóinak nincs semmiféle történelmi tapasztalatuk az együttélésről távoli kultúrák tagjaival és nem is kérnek ebből a kényszerű együttlétből. Másrészt magukat a menekülteket, akik meg szintén egy teljesen idegen környezetbe csöppennek, ahol semmiféle kapaszkodójuk, kapcsolatrendszerük sincs. Ijman a buszon el is sírja magát, hogy bárcsak inkább Görögországban maradt volna. Abban a Görögországban, amely csak megtűrte őket, miközben Észtország pedig tényleg mindent belead a programba. Minden oda osztott menekült azonnal kap egy teljesen bebútorozott lakást, biztosítanak neki nyelvtanfolyamot, beiskoláztatást, tolmácsot, szociális munkást, aki segít a beilleszkedésben és persze az észt polgároknak járó szociális támogatásokat. És hiába ez az elképesztően nagyvonalú csomag, a nemrég indult program alapján eddig érkezett 150 menekült negyede már el is távozott az országból. Pedig a távozás azzal jár, hogy nem kapják meg a menedékjogot és elveszítik a juttatásaikat. Ám még így is inkább elmennek Nyugat-Európa valamelyik nagyvárosába, ahol azt remélik, jobban tudnak majd boldogulni. És ahol egyszerűen jobban érzik magukat.

Mert hiába gondolta az észt kormányzat nagyon racionálisan, hogy az elnéptelenedő észt vidéken lesz remek dolguk a befogadottaknak, hiszen ott könnyebben lehet nekik tágas lakást szerezni, a kisebb létszámú iskolákban személyre szabottabban lehet felzárkóztatni a gyerekeket, a felnőtteknek meg hamarabb lehet valami olyan munkát találni, amelyhez nem kell különösebb képzettség. Az arab menekültek ugyanis finoman szólva idegenül mozognak a csendes, zárkózott észt falusiak között. „Legalább raktak volna Tallinnba minket, ott legalább tudnánk halal élelmet venni” – panaszkodik Ijman, majd kinéz az ablakon a kihalt utcákra és idéz egy szír mondást, hogy „még a Paradicsom is szomorú hely emberek nélkül.” Mindent elmond Brüsszel menekültpolitikájáról a programban dolgozó észt nő válasza arra a kérdésre, hogy hány sikeres beilleszkedést látott eddig: „őszintén? Nullát”.

Nehéz eldönteni, kik frusztráltabbak: a menekültek vagy a nekik segíteni akarók. Azt meg talán még nehezebb, hogy a brüsszeli vezetés vagy a magyar kormány viselkedik-e nevetségesebben. Az előbbi azért, mert egy olyan elképzeléshez ragaszkodik, amelynek semmi értelme, hiszen nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy tényleg szétossza az unióban a menekülteket, az utóbbi meg azért, mert olyan menekültek befogadása ellen hirdet szent háborút, akik úgysem maradnának nála.

Rosta

Zsuppán András

Találkozunk 2016-ban!

Izraeli történészre figyel Orbán Viktor – tényleg átalakul az emberi faj?

Világszenzációk lettek, és állítólag Orán Viktor érdeklődését is felkeltették Yuval Noah Harari izraeli történész könyvei az emberiség múltjáról és jövőjéről. Legutóbbi műve szerint az emberi faj „szuperképességű”, illetve azzal nem rendelkező csoportokra válik szét. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kinek kampányol idén Szörényi Levente és Bródy János? Meg fog lepődni...

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. Az Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf. A Heti Válasz az egyik próbán beszélgetett a két zenésszel. Páros interjúnk a csütörtöki lapszámban.

Magyar siker és Putyin a vízben

Globálisan tragikus balesetek és környezeti katasztrófák jellemzik a hét képeit. De magyar siker is volt az elmúlt napokban.

Magyar történész kutatása a Batman és a Peter Pan rendezőinek új filmjei mögött

Négy hónapon belül két sikerfilm is landolt a mozikban, ami a II. világháború történetének elfelejtett mozzanatát, a Dinamó hadműveletet járja körül. Vajon aktuálisabb Dunkirk és Churchill híres „Harcolni fogunk!” beszéde most, mint bármikor az elmúlt hetven évben? Hogyan alakította a Hollywoodban befutott rendezők gondolkodását John Lukacs magyar történész? Részletes háttér a Heti Válasz január 18-i lapszámában!

Bereményi Géza: „Cseh Tamás azt hitte, besúgó vagyok”

Tegnap A jobbik részemet dúdolgattam – mondja Bereményi Géza, aki igazából magának írta a dalszövegeket. Január 21-én ő is ott lesz a Cseh Tamás 75. születésnapjára emlékező koncerten a MOMSportban. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.