Egy gyönyörű példa a kvóta alkalmatlanságára

/ 2017.06.14., szerda 12:00 /

Most, hogy Brüsszel tényleg kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert nem vagyunk hajlandók befogadni 1294 embert, érdemes megnézni az amúgy a nyitott társadalom zászlóshajójának számító Time magazin riportját arról, miért nem működik és nem is működhet a kvótarendszer. A Time újságírói ehhez egy olyan volt szocialista országba látogattak, amely fogadott be menekülteket, sőt nem csak hogy befogadta őket, de tényleg megpróbált mindent megtenni a sikeres integrációjuk érdekében. Vagyis nem azt csinálta, amit végszükség esetén vélhetően a magyar kormány tett volna, azaz kénytelen-kelletlen beengedi a menekülteket, majd csendben szabotálva érezteti velük, mindenkinek az a legjobb, ha távoznak.

„Észtországba kerülni olyan, mint amikor egy lányt az akarata ellenére adnak férjhez” – ad tökéletes hasonlatot a riportban szereplő egyik család nőtagja, Ijman, amint éppen fejkendőben főz valamit egy kis észtországi városkában, Polvában, nem messze az orosz határtól. A legközelebbi komolyabb város, Tartu 45 kilométerre van, ide kell bejárniuk képzésre. A távolsági buszon természetesen ő és sógornője az egyetlen muszlim. De hát pont ez a lényege az egész kvótának: hogy ne mindenki Berlinbe vagy Stockholmba menjen, ahol már úgy is túl sok a bevándorló, hanem minél egyenletesebben szórják szét a menekülteket az ötszázmilliós EU-ban.

Csakhogy éppen ezzel sikerül végképp boldogtalanná tenni mindenkit. Egyrészt a befogadó helyeket, amelyek lakóinak nincs semmiféle történelmi tapasztalatuk az együttélésről távoli kultúrák tagjaival és nem is kérnek ebből a kényszerű együttlétből. Másrészt magukat a menekülteket, akik meg szintén egy teljesen idegen környezetbe csöppennek, ahol semmiféle kapaszkodójuk, kapcsolatrendszerük sincs. Ijman a buszon el is sírja magát, hogy bárcsak inkább Görögországban maradt volna. Abban a Görögországban, amely csak megtűrte őket, miközben Észtország pedig tényleg mindent belead a programba. Minden oda osztott menekült azonnal kap egy teljesen bebútorozott lakást, biztosítanak neki nyelvtanfolyamot, beiskoláztatást, tolmácsot, szociális munkást, aki segít a beilleszkedésben és persze az észt polgároknak járó szociális támogatásokat. És hiába ez az elképesztően nagyvonalú csomag, a nemrég indult program alapján eddig érkezett 150 menekült negyede már el is távozott az országból. Pedig a távozás azzal jár, hogy nem kapják meg a menedékjogot és elveszítik a juttatásaikat. Ám még így is inkább elmennek Nyugat-Európa valamelyik nagyvárosába, ahol azt remélik, jobban tudnak majd boldogulni. És ahol egyszerűen jobban érzik magukat.

Mert hiába gondolta az észt kormányzat nagyon racionálisan, hogy az elnéptelenedő észt vidéken lesz remek dolguk a befogadottaknak, hiszen ott könnyebben lehet nekik tágas lakást szerezni, a kisebb létszámú iskolákban személyre szabottabban lehet felzárkóztatni a gyerekeket, a felnőtteknek meg hamarabb lehet valami olyan munkát találni, amelyhez nem kell különösebb képzettség. Az arab menekültek ugyanis finoman szólva idegenül mozognak a csendes, zárkózott észt falusiak között. „Legalább raktak volna Tallinnba minket, ott legalább tudnánk halal élelmet venni” – panaszkodik Ijman, majd kinéz az ablakon a kihalt utcákra és idéz egy szír mondást, hogy „még a Paradicsom is szomorú hely emberek nélkül.” Mindent elmond Brüsszel menekültpolitikájáról a programban dolgozó észt nő válasza arra a kérdésre, hogy hány sikeres beilleszkedést látott eddig: „őszintén? Nullát”.

Nehéz eldönteni, kik frusztráltabbak: a menekültek vagy a nekik segíteni akarók. Azt meg talán még nehezebb, hogy a brüsszeli vezetés vagy a magyar kormány viselkedik-e nevetségesebben. Az előbbi azért, mert egy olyan elképzeléshez ragaszkodik, amelynek semmi értelme, hiszen nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy tényleg szétossza az unióban a menekülteket, az utóbbi meg azért, mert olyan menekültek befogadása ellen hirdet szent háborút, akik úgysem maradnának nála.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Különleges Arany-estek

Három fővárosi színház is különleges programot kínál az Arany-emlékévben: a Katona félmaratont rendez, a Radnóti Színarany, az Örkény Aranyozás címmel tart előadást.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Bizonyíték: a szovjet katonák tömegesen erőszakoltak meg nőket

Hogyan lett Magyarországon ’48-ra annyi kommunista, hogy átvehették a hatalmat? Miként győzött vidéken harcok nélkül a forradalom? Hogyan kerültek kulcsszerepbe a „kommunistamentők”? Miért akasztották fel őket utóbb? Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke 1956-ról. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.

Kormánypárti abszurd: Semjén Zsolt hazaárulózza Navracsics Tibort

Váratlan nézeteltérés alakult ki a Fideszben: egyesek sátánoznak, mások eltartják maguktól a „Soros-tervet”. Azonban a valódi veszély nem a pénzember felől, hanem belülről fenyegeti Európát – egy konzervatív kiáltvány szerint eltűnik a kultúránk, ha nem születnek gyerekek. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.