Egy gyönyörű példa a kvóta alkalmatlanságára

/ 2017.06.14., szerda 12:00 /

Most, hogy Brüsszel tényleg kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert nem vagyunk hajlandók befogadni 1294 embert, érdemes megnézni az amúgy a nyitott társadalom zászlóshajójának számító Time magazin riportját arról, miért nem működik és nem is működhet a kvótarendszer. A Time újságírói ehhez egy olyan volt szocialista országba látogattak, amely fogadott be menekülteket, sőt nem csak hogy befogadta őket, de tényleg megpróbált mindent megtenni a sikeres integrációjuk érdekében. Vagyis nem azt csinálta, amit végszükség esetén vélhetően a magyar kormány tett volna, azaz kénytelen-kelletlen beengedi a menekülteket, majd csendben szabotálva érezteti velük, mindenkinek az a legjobb, ha távoznak.

„Észtországba kerülni olyan, mint amikor egy lányt az akarata ellenére adnak férjhez” – ad tökéletes hasonlatot a riportban szereplő egyik család nőtagja, Ijman, amint éppen fejkendőben főz valamit egy kis észtországi városkában, Polvában, nem messze az orosz határtól. A legközelebbi komolyabb város, Tartu 45 kilométerre van, ide kell bejárniuk képzésre. A távolsági buszon természetesen ő és sógornője az egyetlen muszlim. De hát pont ez a lényege az egész kvótának: hogy ne mindenki Berlinbe vagy Stockholmba menjen, ahol már úgy is túl sok a bevándorló, hanem minél egyenletesebben szórják szét a menekülteket az ötszázmilliós EU-ban.

Csakhogy éppen ezzel sikerül végképp boldogtalanná tenni mindenkit. Egyrészt a befogadó helyeket, amelyek lakóinak nincs semmiféle történelmi tapasztalatuk az együttélésről távoli kultúrák tagjaival és nem is kérnek ebből a kényszerű együttlétből. Másrészt magukat a menekülteket, akik meg szintén egy teljesen idegen környezetbe csöppennek, ahol semmiféle kapaszkodójuk, kapcsolatrendszerük sincs. Ijman a buszon el is sírja magát, hogy bárcsak inkább Görögországban maradt volna. Abban a Görögországban, amely csak megtűrte őket, miközben Észtország pedig tényleg mindent belead a programba. Minden oda osztott menekült azonnal kap egy teljesen bebútorozott lakást, biztosítanak neki nyelvtanfolyamot, beiskoláztatást, tolmácsot, szociális munkást, aki segít a beilleszkedésben és persze az észt polgároknak járó szociális támogatásokat. És hiába ez az elképesztően nagyvonalú csomag, a nemrég indult program alapján eddig érkezett 150 menekült negyede már el is távozott az országból. Pedig a távozás azzal jár, hogy nem kapják meg a menedékjogot és elveszítik a juttatásaikat. Ám még így is inkább elmennek Nyugat-Európa valamelyik nagyvárosába, ahol azt remélik, jobban tudnak majd boldogulni. És ahol egyszerűen jobban érzik magukat.

Mert hiába gondolta az észt kormányzat nagyon racionálisan, hogy az elnéptelenedő észt vidéken lesz remek dolguk a befogadottaknak, hiszen ott könnyebben lehet nekik tágas lakást szerezni, a kisebb létszámú iskolákban személyre szabottabban lehet felzárkóztatni a gyerekeket, a felnőtteknek meg hamarabb lehet valami olyan munkát találni, amelyhez nem kell különösebb képzettség. Az arab menekültek ugyanis finoman szólva idegenül mozognak a csendes, zárkózott észt falusiak között. „Legalább raktak volna Tallinnba minket, ott legalább tudnánk halal élelmet venni” – panaszkodik Ijman, majd kinéz az ablakon a kihalt utcákra és idéz egy szír mondást, hogy „még a Paradicsom is szomorú hely emberek nélkül.” Mindent elmond Brüsszel menekültpolitikájáról a programban dolgozó észt nő válasza arra a kérdésre, hogy hány sikeres beilleszkedést látott eddig: „őszintén? Nullát”.

Nehéz eldönteni, kik frusztráltabbak: a menekültek vagy a nekik segíteni akarók. Azt meg talán még nehezebb, hogy a brüsszeli vezetés vagy a magyar kormány viselkedik-e nevetségesebben. Az előbbi azért, mert egy olyan elképzeléshez ragaszkodik, amelynek semmi értelme, hiszen nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy tényleg szétossza az unióban a menekülteket, az utóbbi meg azért, mert olyan menekültek befogadása ellen hirdet szent háborút, akik úgysem maradnának nála.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.