valasz.hu/vilag/felt-az-elszenvedett-serelmek-ismetelt-felszinre-kerulesetol-46096

http://valasz.hu/vilag/felt-az-elszenvedett-serelmek-ismetelt-felszinre-kerulesetol-46096

Egy politikai árulás története

/ 2017.01.25., szerda 16:46 /

A szocialisták elárulták néppárti szövetségesüket, a liberálisok meg baloldali partnerüket az Európai Parlament elnökének megválasztásakor. A hitszegő pártok most egyedül akarják saját arculatukat kialakítani.

Olyasmi történt az Európai Parlamentben (EP), amire sokan még a közelmúltban sem mertek gondolni. Az EU törvényhozó testülete elnökének múlt heti megválasztásakor a liberális frakció felsorakozott Antonio Tajani, a konzervatív Európai Néppárt jelöltje mögé, s így a negyedik fordulóban az olasz politikus megszerezte a szavazatok többségét. A politikai logika azt diktálta volna, hogy a liberálisok Giovanni Pittellát, az ugyancsak olasz szocialista frakcióvezetőt támogassák, hiszen a két párttömörülés ideológiailag közel áll egymáshoz.

A liberálisok „királycsinálóvá” váltak, mert rajtuk múlt, hogy a jobboldali jelölt került az EP élére. Giovanni Pittella a vert helyzet ellenére sem lépett vissza a jelöléstől, azzal indokolva döntését: meg akarja akadályozni, hogy az Európai Néppárt az unió intézményeinek vezetésében túlsúlyba kerüljön. A terv nem vált be, most ugyanis az EU mindhárom fontos vezető pozíciójában néppárti politikus van. Az EU „kormányát”, az Európai Bizottságot a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezeti, a miniszterelnökök és államfők tanácsát pedig a lengyel Donald Tusk elnökli. (Igaz, Junckernek sokan azért nem annyira örülhetnek.)

Schulz, a bajkeverő

Az Európai Parlament képviselőit ötévenként választják, viszont félidőben tisztújítást tartanak. Hagyományosan a két legnagyobb frakció – az Európai Néppárt és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége – egymást váltva adta a testület elnökét. Az előző ciklus második felére Martin Schulz, a szocialisták jelöltje lett a befutó. A 2014-es EP-választás után azonban Schulz azzal állt elő, hogy a mostani ciklus első felében is elvállalná az elnökséget, mivel szerinte az uniós törvényhozó testületben egyharmadra nőtt „az Európa-ellenes” képviselők aránya. Schulz 2014-ben azzal érvelt: ha a „renegátok” blokkolják a parlamenti munkát, akkor az uniós jogalkotás folyamata megbénul, az elnöki poszt ügyében viszont biztosra kell menni.

Manfred Weber néppárti frakcióvezető és a szocialisták ezért három éve paktumot kötöttek: akkor Schulz maradhatott másodszor is az elnök, de a mostani ciklus felénél vissza kellett volna adnia a posztot a néppártnak. Csakhogy a szocialisták felrúgták az egyezséget, nem sorakoztak fel a konzervatív jelölt mögé, Tajanival szemben kihívót állítottak Giovanni Pittella személyében. A szocialisták nem csak egy technikai jellegű egyezségnek fordítottak hátat, hanem az EP működését alapjaiban szabályzó „nagykoalíciós” jellegű pártközi megállapodást dobtak sutba. A liberálisok viszont a szocialistákat hagyták cserben, amikor a néppárti jelöltet támogatták, hiszen eddig mindig a baloldal mellett voksoltak. Ezzel az EP-ben minden eddigi, a pártközi viszonyokat szabályozó papírforma felborult.

Mindez a nyugat-európai klasszikus pártrendszer átalakulásával indokolható, évtizedekig ugyanis a centrista pártok uralták az egyes országok politikai játékterét. „A transzatlanti közösség fordulat előtt áll, a balliberalizmus körül fogy a levegő” – magyarázza a német Die Zeit német napilap. És valóban, mert például a német liberális Szabad Demokrata Párt a három évvel ezelőtti parlamenti választásokon már be sem került a Bundestagba. A Szociáldemokrata Párt is csak 25 százalékkal képviselteti magát a német törvényhozásban, és megszűnt a konzervatív Keresztény Demokrata Unió (CDU), Angela Merkel kancellár tömörülésének váltópártja lenni.

Radikálisok tündöklése

A liberális, a szociáldemokrata és a keresztény értékek ugyanis összemosódtak. Merkel meg is mondta: a CDU eszmevilága mindhárom pillérre épül. A szavazni akaró polgárok előtt hatalmas, egymástól világnézetileg elválaszthatatlan pártkonglomerátum áll, nincs is igazi választási lehetőség. A szocialisták és a liberálisok arcvesztést szenvedtek el Angela Merkellel szemben. A kancellár mind a három világnézeti húron játszik, ezért népszerűsége – bár időnként hullámzik – még mindig elég ahhoz, hogy az őszi parlamenti választást megnyerje.

„Soha nem lesz az Európai Parlamentben újra nagykoalíció. Európának és a demokráciáinknak világos választóvonalakra van szüksége az eszmék között” – mondta ki a néppárttal való szakítás igazi okát Giovanni Pittella az EP elnökének megválasztása körüli szavazási bonyodalmak közepette. Hasonlóképpen, az őszi német parlamenti választásoktól a baloldal azt reméli: ismét világos határvonal húzódik majd a konzervatív kereszténydemokrácia és a baloldali szociáldemokrácia között. A liberálisok viszont, ahogy az EP elnökválasztásán kitűnt, most éppen a szocialistákkal szemben akarják meghatározni magukat, amikor új szövetségest találtak a néppártban. A liberálisok a szocik helyére pályáznak, mint a néppárt új szövetségese, így remélve, hogy kitörhetnek a baloldallal való ideológiai „egybemosásból”. Ez a tendencia figyelhető meg Németországban is, ahol a parlamenten kívüli liberálisok háttértárgyalásokat folytatnak a CDU-val.

Nem új keletű problémáról van szó. Évtizedek óta tart a huzavona a nyugat-európai centrista pártok között, hogy ideológiailag mennyire közelítsék meg a másik tömörülést, illetve menynyire maradjanak távol tőle. Miután a határvonalak elmosódtak, légüres tér keletkezett, amibe egyszerre nyomultak be a szélsőbalosok, és a radikális jobboldaliak. A dél-európai országokban felütötte fejét az „igazi” baloldal – erős anarchista és utópisztikus elemekkel megtűzdelve. Görögországban a Szirizának van a legnagyobb frakciója a parlamentben, Spanyolországban a Podemos az önkormányzati választásokon szerepelt sikeresen, Olaszországban az Öt csillag Mozgalom készül a hatalom megszerzésére.

A radikális jobboldal északabbra arat. Ausztriában az államfőválasztás a Szabadság Párt előretörését mutatta, és a Zöldek jelöltje csak úgy tudott a második fordulóban győzni, hogy az összes többi párt felsorakozott mögötte. Ez a következő parlamenti választások eredményét is előrevetíti, hiszen akkor a pártok külön-külön indulnak. Így Ausztriának könnyen szabadságpárti kancellárja lehet. Az Alternatíva Németországért (AfD), mely sokáig szinte láthatatlan volt, most már 15 százalékon áll, és ősszel valószínűleg bekerül a Bundestagba. Franciaországban a legutóbbi felmérés szerint a Nemzeti Frontot vezető Marine le Pen biztosan részese lesz az idei elnökválasztás második fordulójának, a Geert Wilders nevével fémjelzett Szabadságpárt pedig kormányalakításra készül a márciusi parlamenti választások után Hollandiában.

Trump és Putyin szelleme

E kemény jobboldaliak - az olasz Északi Ligával kiegészülve - Koblenzben egy nappal Donald Trump amerikai elnök beiktatása után csúcstalálkozót tartottak. „Egy világ letűnésének és egy másik születésének tanúi vagyunk. A nemzetállamok visszatérésének idejét éljük” – mondta Le Pen. A radikális jobboldalnak van oka örömre: Trump megválasztása után első európai politikusként Nigel Farage-t, a Brexit mellett döntő népszavazást „levezénylő” Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának emblematikus figuráját fogadta, jelezve: egyetért a britek kilépésével, az EU meggyengülésével.

„Kísértet járja be Közép- és Délkelet-Európát – a térségben érvényesülő orosz befolyás növekedésének kísértete. Putyin »szelleme« jelenik meg a Moszkva elleni uniós szankciók felszámolására irányuló akarat mögött” – mutat rá az Európai Unióra leselkedő másik kihívásra a Der Spiegel német hetilap. A centrista pártok eddig a Krím elfoglalása után Moszkva ellen bevezetett uniós szankciók fenntartását támogatták. Ezt a „pártnépfrontot” kellene differenciáltabbá tenni ahhoz, hogy különbség legyen az önálló arculatra törekvő szervezetek között. A centrista pártoknak ez lesz a legnehezebb feladatuk, amit nem kerülhetnek meg.

* * *

Tajani, a magyarbarát

Antonio Tajani megválasztása magyar győzelem is. A magyar lobbicsoport – a Fidesz, az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártja – előzetesen egyeztetett Tajanival és elérte: a politikus megígérte, hogy kabinetjében külön megbízott felügyeli majd a kisebbségi kérdést. Az EP történetében ilyenre még nem volt példa.

Az EP elnökének szerepe egyre fontosabb, mert ő dönt a napirendről, vagyis arról, hogy melyik témát és mikor vitassák meg. Martin Schulz most leköszönt EP-elnök sokat játszott ezzel a lehetőséggel: a neki nem tetsző témákat hátrasorolta, melyeket így nagy eséllyel az ülésszak végén, időhiány miatt elnapolták. A 2009-ben életbe lépett lisszaboni szerződés szerint az Európai Parlamentnek a korábbinál jóval több jogköre van. Manapság alig létezik olyan jogszabály az EU-ban, amelyhez nem kell az EP pecsétje.

A jogot végzett és újságíróként is gyakorlatot szerző Tajanitól azt várják, hogy javul az EP kommunikációja, hiszen az új elnök az első Berlusconi-kormány 1994-es hatalomra kerülésekor a miniszterelnökség szóvivője volt. Van gyakorlata az EU-bürokráciában is, hiszen Brüsszelben eddig már számos poszton dolgozott, többek között kétszer megválasztották az Európai Bizottság alelnökének.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.