Erdogan hódítani kezdett

/ 2018.02.13., kedd 19:49 /
Erdogan hódítani kezdett

Ugye senki nem gondolja, hogy a törökök valaha is feladják azokat a területeket, amelyeket most elfoglalnak Szíriában?

A szíriai polgárháború változatlan hevességgel tombol az idei évben is, de míg korábban a helyzet ezernyi harcoló frakció és beavatkozó külhatalom alkotta káoszra emlékeztetett, a képlet hétről hétre letisztultabb és világosabb lesz. Ez nem azt jelenti, hogy a helyzet nem veszélyes, nem lehet eszkaláció, és nem történhet olyan malőr, ami mindent felborít. Hogy ez mennyire így van, az elmúlt napok ismét megmutatták:

  • Izrael rászokott arra, hogy bármit lebombázhat Szíria területén, amit iráni katonai létesítménynek minősít. A gépei hónapok óta úgy járnak át bombázni a szomszédba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csakhogy 10-én az egyik hazatérő vadászgépet a szír légvédelem leszedte, a két pilóta Galilea fölött katapultált.
  • Az amerikaiak az Eufrátesz mellett több száz szír kormánykatonát és orosz zsoldosokat öltek meg, amikor azok megpróbáltak elfoglalni egy olajmezőt a kurdoktól. Oroszország nem csinált nagy ügyet az incidensből, mert nem reguláris orosz katonák az áldozatok, de azért ez messze nem szokásos eset.
  • A kurdok leszedtek Afrin fölött egy török harci helikoptert, míg – szintén Észak-Szíriában – az iszlamista felkelők leszedtek egy orosz gépet. Az utóbbi pilótája katapultált, de aztán felrobbantotta magát, amikor körbevették. Az előbbi esetről Erdogan elnök azt mondta, sajnos ilyen a háború, de a kurdok nagyon meg fogják bánni.

Az utóbbit biztosra vehetjük. Mert eltekintve az incidensektől, és a nagy folyamatokat elfedő felszíni hullámzástól, jelenleg éppen az a fázis tart, amikor a külhatalmak és védenceik felosztják egymás között az országot. A határok még képlékenyek, nem stabilizálódtak, és ki kell iktatni szép sorában azokat a maradványerőket is (pl. a szétvert Iszlám Állam sivatagban kószáló maradékait), amelyek nem férnek be az új rendbe.

Ezzel elmegy az idei év, utána azonban Szíria várhatóan átalakul befagyott – értsd: békeszerződéssel nem lezárt, jogilag megoldhatatlan, de facto azonban megoldott – konfliktussá.

Az ország tehát három részre szakad(t):

  • Legértékesebb területei a fővárossal, valamint Aleppóval és a tengerparttal megmaradnak az orosz-iráni gyámság alatt álló Aszad-rendszer fennhatósága alatt
  • A kurdok elvitték az Eufrátesztől északra és keletre fekvő, nagy területsávot, amely ezzel amerikai érdekszférába került.
  • Az északnyugati határvidékét meghódítják a törökök, és ott egy szír bábkormány névleges fennhatósága alatt „Kis-Szíriát” tartanak fenn, ahova a menekültek millióit is vissza tudják zsuppolni.

Az utóbbi terület kialakítása zajlik jelenleg. Az első fázis már lezajlott 2016 őszén, amikor az Eufrátesz Pajzs hadművelet keretében a törökök megszállták az Al-Báb városáig tartó területsávot. Azóta itt be is rendezkedtek, a településeket jórészt újjáépítették, rendőrséget, iskolákat állítottak fel. Törökország ugyancsak jelentős befolyással bír az utolsó nagyobb megmaradt felkelő zónában, Idlib tartományban, és az elmúlt hetekben több konvoj beküldésével megüzente az oroszoknak, hogy Aszad ezt a területet már nem foglalhatja vissza.

Hadi helyzet 2018 februárjában, kékkel jelölve a törökök tervezett bábállama

Idlib ügye azonban még messze nem letisztázott: a térségben a legerősebb katonai erő az al-Kaida, amit senki nem fogad el tartósan, és vélhetően a szír kormány is leharapdálna még kisebb-nagyobb darabokat. Putyinra és Erdoanra több hónapnyi, óvatos tojástánc vár, mialatt ezt az ügyet elrendezik – és közben vigyázniuk kell, mert ha valamelyikük (vagy a forrófejű helyi szövetségeseik) elvéti a lépést, abból csúnya eszkaláció lehet.

És ott van a most zajló háború: a török hadsereg és szövetségeseik január 20-án megindított támadása a kurdok lakta, de a többi kurd területtől elszigetelt, Törökország hónaljába beékelődő Afrin kanton ellen. A törökök ezt „terrorellenes” küzdelemnek akarják eladni, mondván, hogy a kurd YPG éppen olyan terrorszervezet, mint az Iszlám Állam, de ezt nyugaton senki sem hiszi el.

Erdogan számára azonban végső soron mindegy, hogy a retorikájára mennyire fogékonyak Washingtonban és Londonban: Afrinért ugyanúgy nem fognak amerikai vagy brit katonák meghalni, mint Donyeckért. A török hadseregnek szabad keze van, és a küzdelem a kurd erőkkel egyenlőtlen, bár a kurdok hősiesen védekeznek. Első lépésben a törökök körülbelül húsz határmenti falut foglaltak el. A hegyes terepen az előrehaladás lassú és nehézkes, a kurdok otthon vannak, de a végkimenetel nem nagyon lehet kétséges: a törökök el fogják foglalni Afrint.

Erdogan jelezte Washingtonnak, hogy még egy kurd területre igényt tart: az Eufrátesztől nyugatra eső manbidzsi körzettel folytatná a terjeszkedést. Manbidzsban – Afrinnal ellentétben – amerikai katonák is vannak, így itt érdekes erőmeccs várható. Vajon átengedik az amerikaiak Manbidzst? A kurdok, annyi áldozat után, joggal neheztelnének érte. Ugyanakkor Erdogan nem úgy néz ki, mint akit könnyű lenne bármiről lebeszélni.

A törököknek tehát az a célja, hogy létrehozzanak az ország északnyugati részén egy egybefüggő szabadszír bábállamot, amit természetesen a török hadsereg állandó jelenléte védene meg a kurd és/vagy aszadista agressziótól.

A helyzet ismerős lehet: pontosan ilyen bábállamot kreáltak a törökök az 1974-es invázió után Ciprus északi részén. Az elmúlt negyven évben az „Észak-ciprusi Török Köztársaság” háborítatlanul létezett török fennhatóság alatt, még ha a nemzetközi jog ezt nem is ismerte el. Ugyanez várható Észak-Szíriában is, azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy ahova a törökök egyszer bevonultak, onnan kimennek.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.