Fél százalék, amely megrengette a világot

/ 2012.03.28., szerda 18:13 /

Manapság ha egy ország bejelenti, hogy éves GDP-növekedési előrejelzését a korábbi nyolc százalékról a megalázóan alacsony 7,5 százalékra módosítja, az a külvilágban leginkább sárga irigységet szokott kiváltani.

Ha azonban a bejelentő ország Kína, a következmények már komolyabbak, ahogy ezt az elmúlt hetekben láthattuk: a nemrég közölt hivatalos félszázalékos csökkentés nyomán világszerte meginogtak a tőzsdék, kétségbeestek a befektetők, kezükbe temették arcukat a brókerek, kiújultak a gyomorfekélyek, vad telefonálgatásba fogtak a politikusok és az üzletemberek. Mindez kisebb részt Kína hatalmas méretéből következik, hiszen fél százalék ide vagy oda, a világ második legnagyobb gazdaságában tényleg nem mindegy.

A pánik fő okát azonban azok a várakozások jelentik, amelyekkel a világ az utóbbi időkben Kínára tekintett. Az évek óta stagnáló, eladósodott, tőkehiányos fejlett világban szinte mindenki feltette a "Hol a pénz mostanában?" kérdést, és a válasz, akár a Wikipédián, akár sok ezer oldalas gazdasági elemzések mélyrétegeiben keresték, ugyanaz volt: Kínában. A távol-keleti nagyhatalom rendelkezik a világ legnagyobb valutatartalékával, növekedését a válság alig lassította, exportja, importja, beruházásai szárnyalnak. Nem csoda, hogy mindenki afféle dollárpapaként (vagy inkább: jüanpapaként) tekint Kínára, amely majd kihúzza a bajból a világot. A csodaváró hangulatot pedig erőteljesen rontja minden rossz hír, amely Kínából érkezik.

Pedig a hivatalos jóslat módosítása önmagában nem jelent sokat: a kínai vezetés régóta következetesen "alálő" a tényleges számoknak. Például 2010-ben nyolcszázalékos növekedést terveztek, ebből 10,3 lett; a 2011-es terv is nyolc százalék volt, a valóság több mint kilenc százalékot hozott. A hivatalos tervszám ellenére nincs olyan elemző, aki idénre nyolc százalék alatti növekedéssel számolna - a kínai gazdaságot ugyanis nemigen szokták meghatni a pekingi bejelentések. A módosítás sokkal inkább fogható fel üzenetnek, mint valós számnak.

Mi az üzenet, és kik a címzettek? A bejelentés lényege az, hogy a vezetés komolyan gondolja programját, mely szerint Kínának gazdasági szerkezetváltásra van szüksége. A mennyiségi növekedés helyére minőségi fejlődésnek kell lépnie, az export- és beruházásvezérelt gyarapodás helyett a belső fogyasztás bővülésére, a kutatás-fejlesztésre, az életminőség-javulásra kell építeni. A GDP-növekedés immár nem cél, hanem eszköz a társadalmi stabilitás, a kiegyensúlyozott fejlődés biztosítására. A fő címzettek pedig a nagy kínai gazdasági szereplők, a nagy hatalmú tartományi kormányok és az állami óriásvállalatok, melyek az utóbbi időkben ész nélkül fektettek hatalmas összegeket felesleges beruházásokba, presztízsépítkezésekbe. A pénz nagyrészt betonba és aszfaltba ment, ahelyett, hogy a kínaiak gyomrában és lakásaiban kötött volna ki. Az export pedig kiszolgáltatottá tette Kínát a külső piacoknak. A GDP-hajhászás miatt a társadalmi különbségek elviselhetetlen mértékűvé nőttek, az ingatlanfejlesztésekhez szükséges földkisajátítások évi több tízezer tüntetéshez vezetnek, a környezetszennyezés az általános közérzetet rontja.

Mindennek vége - kommunikálja a központi kormány. Persze nincs vége, mert Peking befolyása korlátozott, és az átálláshoz alapvető reformokra lenne szükség. Utóbbiakra várni kell, nem csak az ellenérdekelt felek erős ellenállása miatt, hanem mert idén a vezetésben megkezdődik a nemzedékváltás. A kínai politikusokat jobban leköti a helyezkedés, a pozícióharc és a furkálódás, mint a reformok folytatása.

A külföldi csodaváróknak rossz hír, hogy Kína a közeljövőben belső problémáira fog koncentrálni, és a vezetők számára fontosabb lesz egy Csungking külvárosi bérlakás-építési program, mint mondjuk a görög nyugdíjasok sorsa. Hosszú távon viszont mindenkinek érdeke, hogy a kínai gazdaság egészségesebb pályára álljon. Az életszínvonal és a belső fogyasztás emelkedése növeli a kínai importot, a bérek növelésével csökken a külföldi cégeken a nyomás, hogy termelésüket Kínába helyezzék. És nem utolsósorban: egy fenntartható módon fejlődő, stabil Kína nélkülözhetetlen ahhoz, hogy legalább kicsit biztonságban érezhessük magunkat a világban.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.