Felbomlik ma a brit unió?

/ 2014.09.18., csütörtök 10:05 /
Felbomlik ma a brit unió?

Mi lesz a fonttal, visszaállítják-e a határállomásokat, hogyan osztják el az államadósságot – súlyos kérdések, ha ma megszavazzák a független Skóciát. Megkérdeztük a szakértőket. 

Vida Krisztina: Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa

Vida Krisztina

Vida Krisztina

Amióta Skócia 1707-ben belépett a brit unióba, mindig jelen volt a függetlenedés vágya is, de az e gondolatot képviselők aránya mindeddig nem ért el kritikus tömeget. A kilencvenes évek végén megindult devolúció azonban fokozatosan megerősítette a függetlenséget zászlajára tűző Skót Nemzeti Pártot, amely elvezette az országot a népszavazásig (és e mögött fontos, de nem kizárólagos elem az északi tengeri olajvagyon, amely hozzájárul a függetlenség gazdasági megalapozásához). 

Ha szeptember 18-án a skótok igennel szavaznak, három évszázada jól működő unió bomlana meg (ill. bomlana tovább az írek 1922-es kiválása után), amelynek során az Egyesült Királyság elvesztené lakossága 8,4 százalékát, nemzeti terméke tizedét és területe egyharmadát – olyan régiót, amely mind természeti, mind humán erőforrásokban igazán gazdag. 

Míg az Egyesült Királyság csak veszíthet, addig a skótok esetében összetettebb a kép. A függetlenséggel teljesen elszakadhatnak attól a londoni központtól, amely a II. világháború óta eltelt időszak felében nekik nem tetsző politikát valósított meg (a skótok fejlett jóléti rendszert építettek ki, és inkább ellenzik a privatizációt, szemben a konzervatívokkal), így a saját bevételeiket a saját prioritásaikra költhetnék. Ugyanakkor kikerülnének egy politikai-gazdasági-katonai nagyhatalom védernyője alól, a nulláról kellene kiépíteniük a nemzetközi kapcsolataikat, számos bank és nagyvállalat áttenné székhelyét Angliába, miközben ott lebeg a valutabizonytalanság veszélye is. 

Ha azonban a többség nemmel szavaz, megmaradhatnak az unióhoz tartozás előnyei (angol font, összefonódott gazdaság, nemzetközi kapcsolatok), miközben jóval nagyobb fiskális önállóságra számíthatnak. Bár ez esetben is lesznek vitás pontok (pl. olajbevételek, atomfegyverek eltávolítása a skót partoktól), de összességében jól járhatnak. Ezt követően mintegy húsz évre lekerülne a napirendről az elszakadás ügye, de kérdés, hogy a szellemet vissza lehet-e zárni végleg a palackba... 

Pintér István: geopolitikai szakértő, a Geopolitikai Tanács vezetője:

Pintér István

Pintér István

Szinte mindegy, hogy Skócia formálisan a függetlenség mellett dönt vagy ellene. Már korábban leszögezték, hogy a brit uralkodó fennhatóságát elfogadják, nem kérdőjelezik meg a monarchiát. Ha a skótok többsége „igen” szavazattal a függetlenség mellett voksol, a másfél évesre tervezett elszakadási tárgyalások még kijózaníthatják őket. „Nem” esetén is jóval több önállóságot fognak élvezni, mint jelenleg.

A nemzetközi sajtó úgy próbálja meg beállítani, mintha a skótok kizárólag anyagi előnyök (az északi-tengeri olaj és gázmezők, és a szélenergia kapacitások kizárólagos haszna) miatt akarnak függetlenedni, hiszen történelmileg már az önállóságuk feladását is a korabeli kincstáruk összeomlása motiválta.

Az esetleges függetlenség várhatóan nem érinti a NATO támaszpontok és a lehallgatóbázisok létét.

Más kérdés az európai uniós tagság. Az Uniót lassan már így is szétfeszíti az észak-déli, valamint a transzatlanti egyet nem értés. A nagyhatalmi érdekek nem veszik figyelembe, hogy az Unióban igazán adottak a keretek a békés egymás mellett élésre, és a nemzetállami önmegvalósításra. Ez utóbbira lenne jó példa a skót önállóság, melyet a katalán követhet. Ezek sikerességéhez – paradox módon – a brüsszeli bürokrácia tevékeny közreműködése szükséges. Az, hogy az Unió végre valóban az európai érdekeket képviselje, és a nemzetállamok gyengítése helyett a globális kihívásokkal foglalkozzon. 

 Magas István: professzor, a Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékének vezetője

Magas István

Magas István

Az elszakadási törekvések politikai  értelemben igen népszerűek, főleg azért  mert rendkívüli mozgósító erővel bírnak - Katalóniában éppúgy, mint Skóciában. A vonzerő hirtelen  megjelenése alapvetően azzal magyarázható, hogy radikális, egyben  gyors megoldást kínálnak lényegében gazdasági természetű problémákra.

Az elszakadási harc alapvetően a gazdasági függetlenségért folyik, ennek a harcnak a hosszú távú  végkimenetele azonban erősen kérdéses, főleg azért mert homlokegyenest szembe megy az EU fél évszázados, alapvetően sikeres integrációs  folyamatával.

A pattanásig feszült társadalmi problémák létezést tagadni nagyon nehéz lenne, ám a jóléti eredmények elmaradását csak az integráltságra fogni erősen problematikus. A növekedési deficitet, a  munkahelyhiányt és a  pénzügyi függetlenséget egyszerre orvosolni igen nehéz. Ezek a függetlenségi ígéretek tehát  nagyon nehezen teljesíthetők.

Skócia és Katalónia egyaránt élvezi az EU integráció minden előnyét a szabad tőke- és  munkaerő-áramlástól a  közös vámhatárokig, továbbá az EU finanszírozási projektekig. Az  integráltságból fakadó előnyök  ugyan meglehetősen nyilvánvalóak, és bár az elosztás elveit mindig lehet javítani/változtatni újabb kedvezményezettek megjelölésével, a teljes elszakadás  mégis beláthatatlan károkat okozna. A közös pénz, a nyelv, az intézmények, a nagy részben közös adószedési elvek és gyakorlatok olyan előnyöket kínálnak, amelyeknek az élvezete már természetessé vált. Ezek hirtelen eltűnése igen nagy hosszú távú gondokat okozna.

Utóbbiak számszerűsítése nem könnyű, de több éves GDP  növekedési  teljesítménnyel  közelíthető. Mind Katalónia mind Skócia esetében ezek az integrációs előnyök most  elhalványulnak az elszakadási  felhívások politikai hevületében. A fejlett, erősen integrált államok, például az USA, Kanada esetében, ahol szintén vannak feszültségek a föderális források elosztásával és a domináns intézményi  kultúrák érvényesítésben, ez azonban nem elég ahhoz, hogy Quebec vagy Florida elszakadjon.

A választás felkorbácsolta az érzelmeket. A kimenetel kétesélyes.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.