Háborús bűn - és bűnhődés

/ 2008.08.05., kedd 10:43 /

Létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy nemzetközi igazságszolgáltatás?

Azok után, hogy a múlt héten 13 évig tartó keresést követően végre előkerült Radovan Karadzsics, minden okunk meglehetne a derűlátásra (annál is inkább, mivel egy hónapon belül ő a második szerb háborús bűnös, aki minden bizonnyal a hágai Nemzetközi Törvényszék elé fog kerülni - Sztojan Zsupljanin után). Formálisan van egy nemzetközi ítélőszék, vannak perek, vannak ítéletek. Még akkor is, ha nagyon lassan születnek a döntések, és a legnagyobb bűnösök politikai tribünként használják a vádlottak padját. Ezt tette annak idején Milosevics, és ezt teszi most a szerb soviniszták vezére, Vojiszlav Seselj is. Nem csoda, hogy bár több tucat háborús bűnös rács mögül látja az eget, mégsem érzünk semmi katarzishoz hasonlót.

Mégis változik valami. Nem mintha minden gonosz diktátor reszketni kezdene, de Hága megemlítése itt-ott már figyelmeztetésként hat. Annak fontolgatása, hogy a darfúri gyilkosságokért felelős szudáni elnököt esetleg háborús bűnösnek nyilvánítják, elegendő volt ahhoz, hogy Omar al-Bashir "békés megoldásokról" kezdjen szónokolni. Hol is tette ezt? Darfúr tartományban, ahol az elmúlt két évben legalább negyedmillió embert gyilkoltak meg. A szudáni elnök reakciója azt jelzi, hogy jobb vigyázni, mert már nem élünk a 60-as vagy 70-es években, amikor a véreskezű vezérek teljesen büntetlenek maradhattak.

Mikor is kezdődött a változás? Nem, nem 1945-ben Nürnbergben - az a győztesek leszámolása volt a teljesség igénye nélkül. Az igazi precedens 1988-ban született, amikor a spanyol ügyész, Baltasar Garzón megzavarta Augusto Pinochet tábornok nyugis londoni életét. A chilei diktátornak a lelkén száradó háromezer politikai gyilkosság ellenére mégsem kellett cellába vonulnia, de meggyőződhetett róla, hogy nem érinthetetlen.

Azóta már álltak a nemzetközi bírák előtt tömeggyilkosok. Köztük a ruandai népirtás vezetői vagy a nyugat-afrikai belháborúk alatt elkövetett kegyetlenségek felelősei. Igaz, hogy csak néhányan akadtak hálóba, és nem mindig a fő gonoszok. De azóta minden tömeggyilkos sejtheti, hogy Damoklész kardja ott lóg a feje fölött.

A nemzetközi igazságszolgáltatás még mindig gyenge. Gyengesége pedig a "nemzetközi" jelzőben rejlik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának három tagja (Kína, Oroszország és az Egyesült Államok) nem vesz részt a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájában - India, Izrael és Szudán nem ismeri el a hatáskörét. Így aztán világos, hogy a Tibetben, Irakban vagy Csecsenföldön elkövetett atrocitásokkal a testület nem fog egyhamar foglalkozni. Az sem biztató, hogy a nemzetközi bíróság elé elsőként előállított Thomas Lubanga kongói partizánvezért, aki civilek ezreinek haláláért felelős, július elején, pusztán formális hiányosságok miatt elengedték.

Lehet, hogy ezek csak a kezdet nehézségei, de az 1993 óta működő Nemzetközi Törvényszék mégis elítélt 56 délszláv háborús bűnöst (több más per folyamatban van). Mindez kevés, ha a balkáni háborúk során elkövetett szörnyűségek számát nézzük. De ugyanakkor sok, ha látjuk a legnagyobb XX. századi tömeggyilkosságok értelmi szerzőinek és elkövetőinek büntetlenségét. Garzón bíró igyekezete megijesztette ugyan a chilei diktátort, ám senki sem háborgatta a szomszédos Argentínában gyilkoló hadsereg tábornokainak nyugalmát. Ügyük belügy maradt - a 30 ezer áldozat ellenére csak néhányukat ítélték el. Hasonlóan Kambodzsában, ahol sokkolóan kevesen felelnek az egyik legszörnyűbb emberirtás miatt.

Naivitás volna azt gondolni, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság hamarosan megváltoztatja a világot. De egyet azért már sikerült elérni: egyre több ember érti, hogy a tömeggyilkosságok, egész népek elnyomása, elűzése vagy az alapvető jogok megtiprása nem belügy. Éppen ezért ideges Omar al-Bashir, amikor kormányzása kapcsán Hága fenyegető képét vetítik előre, és még idegesebben reagálnak a kínai vezetők Tibet puszta említése miatt. Még akkor is, ha nekik semmilyen bíróságtól nem kell tartaniuk.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Tóra, magyar!

A hamarosan rajtoló Kékszalagra hajók keresik legénységüket, a Balatonon pedig ötödannyi hajó sincs, mint a Boden-tavon. Összeállításunkban azt próbáltuk körüljárni, kinek és hogyan lehetséges belevágnia ebbe a sportba.

Így alakulhat át az Európai Unió

A múlt heti uniós csúcson kiderült, hogy nagy változások előtt áll az EU: a francia–német tandem szándékai szerint a megerősített eurózóna lesz a közösség új gravitációs központja. Aki kimarad, lemarad? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ezért akar a kormány lőtereket telepíteni az iskolákba

A lövészet iskolai oktatásának ötlete összefügg a hadsereg létszámhiányával, de valószínűleg ugyanúgy kevés valósul meg belőle, mint a lovaglásból vagy a mindennapos éneklésből. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Miért szavaz sok LMBT-személy a radikális jobboldalra?

Három európai kormányfő homoszexuális; Angliában rekordot döntött a meleg képviselők száma; szélsőjobbos alakulatok, illetve Skóciában az összes mérvadó párt élén szintén zenész áll – derül ki a csütörtöki Heti Válaszból.