Háborús bűn - és bűnhődés

/ 2008.08.05., kedd 10:43 /

Létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy nemzetközi igazságszolgáltatás?

Azok után, hogy a múlt héten 13 évig tartó keresést követően végre előkerült Radovan Karadzsics, minden okunk meglehetne a derűlátásra (annál is inkább, mivel egy hónapon belül ő a második szerb háborús bűnös, aki minden bizonnyal a hágai Nemzetközi Törvényszék elé fog kerülni - Sztojan Zsupljanin után). Formálisan van egy nemzetközi ítélőszék, vannak perek, vannak ítéletek. Még akkor is, ha nagyon lassan születnek a döntések, és a legnagyobb bűnösök politikai tribünként használják a vádlottak padját. Ezt tette annak idején Milosevics, és ezt teszi most a szerb soviniszták vezére, Vojiszlav Seselj is. Nem csoda, hogy bár több tucat háborús bűnös rács mögül látja az eget, mégsem érzünk semmi katarzishoz hasonlót.

Mégis változik valami. Nem mintha minden gonosz diktátor reszketni kezdene, de Hága megemlítése itt-ott már figyelmeztetésként hat. Annak fontolgatása, hogy a darfúri gyilkosságokért felelős szudáni elnököt esetleg háborús bűnösnek nyilvánítják, elegendő volt ahhoz, hogy Omar al-Bashir "békés megoldásokról" kezdjen szónokolni. Hol is tette ezt? Darfúr tartományban, ahol az elmúlt két évben legalább negyedmillió embert gyilkoltak meg. A szudáni elnök reakciója azt jelzi, hogy jobb vigyázni, mert már nem élünk a 60-as vagy 70-es években, amikor a véreskezű vezérek teljesen büntetlenek maradhattak.

Mikor is kezdődött a változás? Nem, nem 1945-ben Nürnbergben - az a győztesek leszámolása volt a teljesség igénye nélkül. Az igazi precedens 1988-ban született, amikor a spanyol ügyész, Baltasar Garzón megzavarta Augusto Pinochet tábornok nyugis londoni életét. A chilei diktátornak a lelkén száradó háromezer politikai gyilkosság ellenére mégsem kellett cellába vonulnia, de meggyőződhetett róla, hogy nem érinthetetlen.

Azóta már álltak a nemzetközi bírák előtt tömeggyilkosok. Köztük a ruandai népirtás vezetői vagy a nyugat-afrikai belháborúk alatt elkövetett kegyetlenségek felelősei. Igaz, hogy csak néhányan akadtak hálóba, és nem mindig a fő gonoszok. De azóta minden tömeggyilkos sejtheti, hogy Damoklész kardja ott lóg a feje fölött.

A nemzetközi igazságszolgáltatás még mindig gyenge. Gyengesége pedig a "nemzetközi" jelzőben rejlik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának három tagja (Kína, Oroszország és az Egyesült Államok) nem vesz részt a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájában - India, Izrael és Szudán nem ismeri el a hatáskörét. Így aztán világos, hogy a Tibetben, Irakban vagy Csecsenföldön elkövetett atrocitásokkal a testület nem fog egyhamar foglalkozni. Az sem biztató, hogy a nemzetközi bíróság elé elsőként előállított Thomas Lubanga kongói partizánvezért, aki civilek ezreinek haláláért felelős, július elején, pusztán formális hiányosságok miatt elengedték.

Lehet, hogy ezek csak a kezdet nehézségei, de az 1993 óta működő Nemzetközi Törvényszék mégis elítélt 56 délszláv háborús bűnöst (több más per folyamatban van). Mindez kevés, ha a balkáni háborúk során elkövetett szörnyűségek számát nézzük. De ugyanakkor sok, ha látjuk a legnagyobb XX. századi tömeggyilkosságok értelmi szerzőinek és elkövetőinek büntetlenségét. Garzón bíró igyekezete megijesztette ugyan a chilei diktátort, ám senki sem háborgatta a szomszédos Argentínában gyilkoló hadsereg tábornokainak nyugalmát. Ügyük belügy maradt - a 30 ezer áldozat ellenére csak néhányukat ítélték el. Hasonlóan Kambodzsában, ahol sokkolóan kevesen felelnek az egyik legszörnyűbb emberirtás miatt.

Naivitás volna azt gondolni, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság hamarosan megváltoztatja a világot. De egyet azért már sikerült elérni: egyre több ember érti, hogy a tömeggyilkosságok, egész népek elnyomása, elűzése vagy az alapvető jogok megtiprása nem belügy. Éppen ezért ideges Omar al-Bashir, amikor kormányzása kapcsán Hága fenyegető képét vetítik előre, és még idegesebben reagálnak a kínai vezetők Tibet puszta említése miatt. Még akkor is, ha nekik semmilyen bíróságtól nem kell tartaniuk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.