Háborús bűnösökből hősök

/ 2017.12.20., szerda 16:52 /

A hágai Nemzetközi Törvényszék hiába ítélte börtönre a délszláv konfliktus idején háborús bűnöket elkövetőket, az etnikai közösségek saját brutalitásukat hőstettnek, a velük szembeni atrocitásokat pedig sérelemnek tekintik.

Az Adria-partra látogató Pest megyei néptáncegyüttes repertoárja egy részének bemutatásával akart kedveskedni a környékbeli horvát településeknek. Fellépésének végén szerb táncba kezdett, mire szitokszavak és székek repültek a színpad felé. A következő percek a horvát–szerb szembenállásról szóltak. Szerencsére a nézők között két-három szolgálaton kívüli rendőr is volt, akik a nagyobb baj elkerülése érdekében buszukhoz kísérték a magyarokat.

Pedig az 1995-ben amerikai és európai uniós nyomásra kikényszerített délszláv békének éppen az volt az egyik célja, hogy csituljanak a szenvedélyek a volt Jugoszlávia területén. Ezért hozták létre a hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy a túlélő áldozatok és a meggyilkoltak hozzátartozói lelki békét nyerjenek. Klaus Kinkel volt német külügyminiszter 1993-ban javasolta, hogy a második világháború után a náci Németország vezetőinek felelősségre vonására hivatott nürnbergi bíróság mintájára az ENSZ Biztonsági Tanácsa állítsa fel a törvényszéket. A testületnek idén december végén lejár a felhatalmazása, az elmúlt 25 évben 161 esetet tárgyalt, de csak 89 ügyben marasztalta el a vádlottakat, a többit felmentették, vagy visszavonták a vádat. A rács mögé került bűnösök közül 62 szerb, 18 horvát, öt bosnyák, két montenegrói, egy-egy macedón és albán volt.

Mindenki dühöng

A nemegyszer életfogytiglani börtönbüntetések azonban nem csökkentették, sőt inkább növelték a balkáni feszültséget. Az 1995-ben lezárult délszláv háborúk a törvényszék tárgyalótermében jogi eszközökkel ott folytatódtak, ahol a harctereken abbamaradtak. „Az érintett feleknek a hágai Nemzetközi Törvényszékhez való viszonyát az határozta meg, hogy mindegyik a bírósággal akarta kimondatni a másik fél bűnösségét és saját ártatlanságát. Ha azonban valamelyik vádlottnak börtönbüntetéssel kellett szembenéznie, akkor azt a nemzete politikai ügynek tekintette, és a törvényszéket negatív elfogultsággal vádolta” – állítja a Balkan Insight, a térséggel foglalkozó elemző portál, és hozzáteszi: minden nemzeti közösségnek csak az ellene elkövetett atrocitás fájt, az általa végrehajtott borzalmakat saját országa honvédő háborúja részének tekinti.

Az egyes államok nem kevés pénzt költöttek az általuk hősöknek nyilvánított vádlottak védelmére. Horvátországnak 28 millió eurójába került a három tábornoka képviseletét ellátó ügyvédek fizetése. Az anyagi áldozatoknak volt is eredménye, mert mindhárom tábornokot felmentették, köztük Ante Gotovinát is, aki kiűzte Horvátországból a bosnyák határ felől támadó belgrádi csapatokat, igaz, az ott élő polgári lakosság egy részével együtt.

A szerb adófizetők 1,7 millió eurója ment rá 26 vádlott védelmének finanszírozására. Vojislav Šešelj nacionalista politikus jogi védelme százezer eurót emésztett fel, de jutott a pénzből a boszniai szerbek egykori vezetőjének, Radovan Karadžićnak is. A vádlottak átlagosan havi 200 eurónyi ellátáskiegészítést is kaptak, valamint Belgrád az otthon maradt családtagokat is támogatta, havonta 250 euróval. Az öt bosnyák vádlottra a boszniai muszlimok alapítványokon keresztül – hogy a boszniai szerbek és horvátok ne férjenek hozzá a pénzhez – költöttek 640 ezer eurót. Így jutottak jogi képviselethez a čelebići börtön egykori bosnyák őrei, Hazim Delić és Esad Landžo, akik kegyetlenkedtek foglyaikkal.

A több évszázadra visszanyúló balkáni nemzetiségi gyűlölködés jegyében folyt decemberben a törvényszék utolsó tárgyalási napja is. Slobodan Praljak boszniai horvát tábornok a tárgyalóteremben méreggel vetett véget életének. Praljakot háborús bűnökért 20 év börtönre ítélték, s a volt tábornok tiltakozásul ölte meg magát, mert szerinte nem követte el a terhére rótt cselekményeket. Praljak értelmiségi volt, három diplomát szerzett, dolgozott színházrendezőként Zágrábban, Eszéken és Mostarban. Kétes hírnevét azzal szerezte, hogy 1993-ban leromboltatta a boszniai horvátok kulturális és politikai központjának számító Mostarban a híres Stari most hidat; állítása szerint így akarta megakadályozni, hogy a bosnyákok megtámadhassák a városban élő horvátokat. Ezenkívül a felfegyverzett boszniai horvátok élén elüldözte lakóhelyükről a térségben élő bosnyákokat.

Két gyújtópont

Ami Praljak halála után következett, az a balkáni indulatok elszabadulásának iskolapéldája. A volt tábornok öngyilkosságának hírére a horvát kormány rendkívüli ülést tartott, Kolinda Grabar-Kitarović államfő pedig izlandi útját megszakítva hazautazott, és kijelentette: megalázták a horvátokat. „A hágai bíróság nem teljesítette alapvető célját – állította Kitarović. – Politikai döntéshozóvá vált, nem pedig igazságszolgáltatási testületté, megpróbált mesterségesen egyenlőséget tenni a különböző nemzetiségű bűnelkövetők között.” Egyúttal igazságtalannak nevezte, hogy nem büntették meg azokat a szerbeket, akik horvátok ellen követtek el háborús bűncselekményeket.

A szerbek sem maradtak adósok. Ana Brnabić szerb miniszterelnök szerint senki nem mondhatja, hogy a hágai törvényszék a délszláv harcokban részt vevő felek mindegyikével objektív volt. Kétségtelen: a tárgyalásokon a szerbek jártak a legrosszabbul, mert a vádlottak 80 százaléka közülük került ki. A törvényszék célja nem az igazságszolgáltatás vagy a térségbeli megbékélés volt, hanem ki akarták nyilvánítani a szerbek kollektív bűnösségét az 1991–1995-ös háborúban elkövetett cselekményekért – mondta Brnabić.

A szerb miniszterelnök azon háborodott fel, hogy egyik utolsó ítéletében a törvényszék Ratko Mladićot életfogytiglani börtönre ítélte. A volt tiszt a balkáni mészáros ragadványnevet többek között azért kapta, mert a boszniai szerb erők parancsnokaként 1995-ben Srebrenicában el akarta pusztítani a boszniai muszlimokat: nyolcezer férfit és fiút gyilkoltatott meg. A mészárlást a Nemzetközi Törvényszék népirtásnak nyilvánította – a II. világháború óta ez volt Európában az első ilyen minősítés.

Mind a horvát elnök, mind a szerb kormányfő a valóságtól elrugaszkodott módon vádolta a törvényszéket. A testület például felelősségre vonta a délszláv háború első mészárlását elkövető boszniai szerb katonaság parancsnokait. A boszniai Bijeljinában a szerbek 75 civilt, köztük horvátokat öltek meg. A szerb kormányfő kijelentései sem feleltek meg a tényeknek, amikor a törvényszéket azzal vádolta, hogy előítéletes volt Szerbiával szemben. A vádlottak padján azért ült több szerb, mint horvát vagy bosnyák, mert Szerbia volt a támadó fél, a felderített háborús bűncselekmények többségét is szerbek követték el. A Slobodan Milošević elnök vezette ország 1991-ben a bomlófélben lévő Jugoszláviában azzal a céllal indított hadjáratot, hogy létrehozza Nagy-Szerbiát. Milošević a Horvátországban, Boszniában és az akkor Szerbiához tartozó, de túlnyomórészt albánok lakta, tartományi ranggal rendelkező Koszovóban élő szerbeket egységes nemzetállamba akarta tömöríteni, ahol nem lett volna helye etnikai kisebbségeknek. A terv az érintett országok területi megcsonkításával járt volna, és az ellenreakció sem maradt el: mindegyik fél nekilátott az etnikai alapú „birodalomépítésnek”.

Nagyításért kattintson a képre!

 

 

 

 

 

 

A balkáni nemzetiségi gyűlölködés az elmúlt évszázadok alatt mit sem változott. Jelenleg a volt Jugoszlávia területén két gyújtópont van, amelyek közül bármelyik lángba boríthatja a térséget. Az egyik Bosznia, ahol a katolikus horvátok, az ortodox keresztény szerbek és a muszlim bosnyákok állnak szemben egymással. A másik Macedónia, ahol a többségi ortodox keresztény szláv népesség és a kisebbségben lévő muszlim albánok néznek farkasszemet. Vagyis két olyan állam veszélyeztetett, amelyekben a nemzetiségek és felekezetek a volt Jugoszláviában is egymás mellett éltek, és egyik helyen sem sikerült etnikailag és felekezetileg homogén lakosságot létrehozni.

Boszniában a legégetőbb a helyzet: az egykor vegyes nemzetiségű Szarajevó történelmi részét ma már jobbára csak a muszlim vallású bosnyákok lakják. A katolikus horvátok az elmúlt negyedszázadban elhagyták Szarajevót, és Mostarban hozták létre központjukat. Az ortodox keresztény szerbek a Bosznián belül kialakított Szerb Köztársaságban lévő Banja Lukába tették át székhelyüket, a boszniai fővárosban a keleti, lakótelepekkel zsúfolt végekre szorultak. Szarajevóban a bosnyák és a szerb városrészt nem választja el fal, a város nem fizikailag, hanem lakóinak tudatában megosztott. Egy szerb véletlenül sem téved át a másik oldalra, de ha mégis, akkor kétséges, hogy ép bőrrel megússza. Persze a bosnyákok sem keresik fel városuk keleti részét. A külföldi látogató abból veszi észre, hogy szerb közegben jár, hogy az üzletek feliratai, az utcanevek cirill betűvel íródtak.

A muszlim tényező

A gyűlölködésben a horvátok és a szerbek anyaországaikra támaszkodnak, és az a céljuk, hogy hátat fordítsanak Boszniának. Praljaknak is az volt a terve a háború alatt, hogy Bosznia-Hercegovinán belül létrehozzon egy Zágrábhoz hű horvát bábállamot, amely később csatlakozott volna az anyaországhoz. Tavaly a boszniai szerbek tartottak függetlenségi próbanépszavazást, melyen az igenek 99 százalékkal győztek. Balkáni rafinériával a szerbek nem a függetlenségről döntöttek – ez kiváltotta volna az Egyesült Államok és az Európai Unió haragját –, hanem január 9-ét nyilvánították ünnepnappá. A boszniai szerbek 1992-ben ekkor kiáltották ki a boszniai Szerb Köztársaságot, melyet Jugoszlávia önálló köztársaságává nyilvánítottak. Jugoszlávia felbomlása után a szerbeket Washington és Brüsszel közösen „visszagyömöszölte” Boszniába.

A bosnyákok az országon belül párhuzamos társadalmakként működő másik két etnikum esetleges kiválásával sem maradnának magukra, ugyanis számíthatnak a muszlim világ támogatására. A mecsetek felújítását szaúd-arábiai pénzből finanszírozzák, szaúdi imámok tartják az imákat is. A török és pakisztáni alapítványok a muszlimok lakta városrészekben iskolákat, kulturális központokat tartanak fenn. Ha a szerbek és bosnyákok elszakadnak, akkor Európában Koszovó és Albánia után ez volna a harmadik olyan állam, amelynek lakói túlnyomó többségben muszlimok.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.