Hadijelentés Ukrajnából

/ 2018.03.21., szerda 18:36 /
Hadijelentés Ukrajnából

2015 óta a magyar határtól pár órányira egy ukrán bázison nyugati katonák készítik fel az oroszok ellen harcoló ukrán katonákat a keleti bevetésre. A Heti Válasz amerikai segítséggel bejutott a szigorúan őrzött katonai zónába.

Most, hogy múlt vasárnap Vlagyimir Putyint negyedszer is megválasztották Oroszország elnökének, s ha – számára – minden jól megy, legalább 2024-ig marad a világpolitika porondján, magyarként nem árt újra emlékeztetni magunkat, hogy Záhonytól egynapi autóútra nem kis részben neki köszönhetően háború dúl. A Donyec-medencében a 2014–2015 fordulóján csúcsra járatott vérontást – az emlékezetes debalcevei katlancsatát – követő második minszki megállapodás, azaz 2015 februárja óta a frontvonal megmerevedett, de a politika bármikor felgerjesztheti a konfliktust. A Minszkben lefektetett alapelveket ugyanis sem Ukrajna, sem a Donyecki és a Luhasznki „Népköztársaság” vezetése nem tartja be maradéktalanul. Nem vonták ki például a nehézfegyvereket a kelet-ukrajnai háborús övezetből, így a légierőt nem számítva a háborús felek szükség esetén bármit bevethetnek az eszköztárukból.

Moszkva soha nem ismerte el, hogy támogatná a népköztársaságok szakadárjait, de ezt számos bizonyíték cáfolja. Emlékezetes volt például a Vice News 2015 júniusában bemutatott, Selfie Soldiers című dokumentumfilmje, amely nyilvánosan elérhető fotók bekapcsolva felejtett helymeghatározása alapján bebizonyította egy találomra kiválasztott, az orosz szárazföldi erőknél szolgáló burjátföldi katonáról, hogy felségjelzés nélkül, nyilvánvalóan moszkvai utasításra harcolt Debalcevénél. A film riporterétől később megtagadták az oroszországi munkavégzést. De bármilyen bizonyíték kerül elő – például az ukrán ellenőrzésen kívül eső határszakasz mindkét oldalán fel-feltűnő „humanitárius szállítmányokról” –, az oroszok tagadni fognak, Ukrajna így kénytelen a donyecki és a luhanszki vezetőkkel tárgyalni. Mintha azok önálló szereplők volnának.

Nulláról indulva

A négy éve kezdődött háború felkészületlenül érte az ukrán hadsereget. A Viktor Janukovics-féle oroszbarát kijevi vezetés ugyanis nem ölt sok erőforrást a fegyveres erők fejlesztésébe – sőt, az ellenkezőjét tette –, így az a tény például, hogy a Krímet Oroszország 2014 elején egy puskalövés nélkül megszállhatta, miközben az ukrán matrózok tömegesen dezertáltak, csak a kívülállókat lepte meg igazán. A Donbasszban (a Donyec-medence ukrán neve) sem volt jobb a helyzet. A gyérül felszerelt hadseregnek önkéntes zászlóaljak siettek a segítségére, csakhogy a kijevi védelmi minisztérium képtelen volt ellenőrizni őket. Így lényegében öntörvényű – és nem elszámoltatható – szabadcsapatokként működtek, olykor kaotikus helyzetet teremtve a háborús övezetben.

Ebből a szemszögből már elismerésre méltó, hogy Ukrajna három éve képes tartani a frontot a közben már orosz proxyként működő (orosz fegyverekkel harcoló, orosz parancsnokok által irányított) szeparatistákkal szemben. Moszkva tudja, hogy a Donbasszt ma már képtelen lenne komoly veszteségek nélkül bekebelezni, ezért abban érdekelt, hogy a kváziállamokként működő kelet-ukrán területek minél nagyobb önállóságot élvezzenek – minimum az ukrán EU- és NATO-integrációt akadályozó jogkörökkel. Ebbe a Nyugat felé legalább szavakban elkötelezett ukrán politikusoknak öngyilkosság volna belemenni, így marad a status quóhoz való alkalmazkodás. Ami elképzelhetetlen a hadsereg kiképzése nélkül, amelyhez már amerikai segítséget (is) kapnak.

„Három éve egy Sztepanivka nevű falu mellett állomásoztunk, a nyugat-ukrajnai Novohrad-Volinszkijból keletre vezényelt 30. gépesített gyalogsági dandárnál voltam szakaszvezető. Állandóan lőttek minket, de ehhez ott hozzászokik az ember. Viszont nem voltunk rendesen felkészítve: a szakadárok megindultak, és lerombolták az egész falut. Csak a 30-asok 500 embert vesztettek: meghaltak, eltűntek vagy fogságba estek” – meséli a mostanra főhadnaggyá lett Jevhen Lakatos.

A nyugat-ukrajnai Lembergtől (ukránul: Lviv; oroszul: Lvov; lengyelül: Lwów) 50 kilométerre nyugatra vagyunk, Európa egyik legnagyobb katonai bázisán, Novojavorivszkban, 20 kilométerre a lengyel határtól. Jól sejtik: a katona édesapja kárpátaljai, de ő már egy szót sem beszél magyarul, úgyhogy kérésére elmagyarázom, mit jelent a vezetékneve – és megállom, hogy ne Jenőzzem le. A 26 éves Lakatos két éve szolgál Novojavorivszkban, jelenleg az a feladata, hogy a gyakorlatokat beossza és felügyelje. Hosszan és lelkesen magyarázza, hány nyugati politikus látogatta már meg őket a bemutató gyakorlataikhoz időzítve.

A 2014-es megalázó katonai vereségek után frissen beiktatott ukrán kormány segítségért fordult a Nyugathoz, miután célul tűzte ki, hogy a hadseregreform keretében az ukrán fegyveres erők 2020-ra megszabadulnak a szovjet beidegződésektől, és mindenben megfelelnek a NATO elvárásainak. Például pénzügyi ráfordításban, amely idén már több mint hatmilliárd dollárra rúg, és a GDP öt százalékát teszi ki. A kijevi üzenet megértő fülekre talált a nyugati tervezőasztaloknál, és 2015-ben három ukrajnai bázison láttak hozzá három nemzet – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada – katonái ukrán kollégáik gyakorlatoztatásához. A hangsúlyozottan nem NATO-missziót Ukrajnai Egyesített Többnemzeti Kiképzőcsoport (JMTG-U) névre keresztelték, ma pedig már csak a több mint ezer négyzetkilométeres novojavorivszki bázison hat nemzet járul hozzá az 55 napos rotációkban ott állomásozó öt zászlóaljnyi ukrán kiképzéséhez: Kanada 260, az Egyesült Államok 230, Lengyelország és Litvánia 30-30, Nagy-Britannia és Dánia 2-2 katonával.

Nem halálos eszközök

A Heti Válasz az amerikaiaktól kapott belépőt a bázisra, vagyis ők feleltek a biztonságunkért, az ukránokon kívül pedig más nemzet katonáival nem is nagyon érintkeztünk – talán a kantint leszámítva. A JMTG-U amerikai kontingensét jelenleg a szárazföldi erőkhöz tartozó New York-i nemzeti gárda 27. gyalogsági dandárharccsoportja adja, akik oklahomai kollégáiktól vették át a tíz hónapos váltást tavaly novemberben. A többségében otthoni és Öböl-menti vagy afganisztáni missziókban edződött gárdisták számára Ukrajna új és nyugodt terep. A katonák vasárnapi szabadnapjukon gyakran járnak be Lembergbe, de a bázison is megvan minden, ami kell.

Már csak azért is, mert az oktatásra használt épületek felújításához Washington hathatós segítséggel járult hozzá. Az Egyesült Államok nemcsak kiképzőket, hanem rengeteg, úgynevezett nem halálos eszközt is biztosított az ukránoknak: mentőautókat, éjjellátókat, radarokat, golyóálló mellényeket, szoftvereket. Március elején viszont szintet léptek, ugyanis rákerült a pecsét arra a 47 millió dolláros dealre, amelynek keretében a Trump-kormány 210 Javelin páncéltörő rakétát szállít Kijevnek. Petro Porosenko ukrán elnök nem győzött hálálkodni: „Csak az egység és a szolidaritás állíthatja meg az orosz agresszort és őrizheti meg a szabad világot [Moszkva] mániákus törekvéseitől” – mondta a csúcsfegyverekről szóló üzletről. Mivel viszonylag friss fejleményről van szó, a Javelin szó hallatán az amerikai tisztek félmosollyal vegyes hallgatásba burkolóztak.

A feszült nyugati–orosz viszonyról viszont van véleményük, még ha nem annyira karcos is, mint Porosenkónak. „Nem nevezném új hidegháborúnak a mostani helyzetet, hiszen az amerikai hadsereg Európa számos országában jelen van, ezért nem hiszem, hogy jelenlétünk rontana a viszonyon. Ugyanakkor a békében vagyunk érdekeltek, ehhez viszont elengedhetetlen az Oroszországgal szembeni – most még hiányzó – bizalom” – mondja lapunknak az amerikai oktatókat felügyelő Robert Stealey alezredes.

Modern KGST

Ezt bizonyítandó, két amerikai tiszttel gurulunk ki egy páncélozott Humvee-ban a lőterekre. Az irdatlan terület egyes szekcióinak lekötöttségét felügyelő központban közlik, hogy szerencsénk van, több gyakorlat is zajlik egymás mellett. Egy ácsolt toronyban Dragunov mesterlövészpuskákkal lőnek célba kanadai oktatókkal, mellettük pedig a litvánoktól ajándékba kapott, még a második világháborúban gyártott DSK (Duska) nehézgéppuskák rázzák fel a hófödte talajt a kemény mínuszokban. Ezzel párhuzamosan elsősegélynyújtási gyakorlatot tartanak, szakszerű amerikai instrukciókkal – és kedves ukrán fordítókkal –, ettől pár szektorral arrébb pedig BMP harckocsikkal támogatott gyalogsági művelet zajlik, amellyel azt gyakorolják, hogyan kell felszámolni az ellenség lőállásait. A húszas éveik elején járó kiskatonák téli kamuflázsban (álcában) vackolják be magukat a lövészárkokba, majd a BMP-k fedezékében nyomulnak előre az – egyelőre képzelt – ellenség felé.

Általános megfigyelés, hogy az ukránok legnagyobb gyengéje az a szovjet beidegződés, ami miatt a tisztek jóváhagyása nélkül a tiszthelyettesek nyikkanni sem mernek. „Ezen igyekszünk változtatni, mert önálló cselekvésre képes középvezetők nélkül nem fognak boldogulni” – mondták a kiképzők.

Akármennyire hangsúlyozzák az amerikaiak, hogy a cél a NATO-kompatibilitás a misszió 2020-as befejezéséig, az itt szerzett tudást az ukránok hetekkel később már élesben tesztelhetik a Donbasszban. E ponton a tanulási folyamat kölcsönössé válik, hiszen a nyugati katonák mégiscsak az egyetlen olyan hadsereggel működnek együtt, amelyik Oroszországgal harcol évek óta. Ahogy az egyik amerikai tiszt megjegyezte, irigylésre méltó az a leleményesség, amellyel az ukránok „akár egy faágból is képesek rádióantennát barkácsolni”, és amely eddig a csúcstechnikával dolgozó amerikaiak számára ismeretlen volt. Persze vannak ennél hétköznapibb dolgok is: „Az elmúlt évtizedekben jobbára sivatagokban harcoltunk. Ez a téli ukrán álcázás eszméletlenül jól néz ki.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.