Hatalmas vihart kavart a nőnap előestéjén posztolt Twitter-üzenet

/ 2016.03.08., kedd 09:01 /
Hatalmas vihart kavart a nőnap előestéjén posztolt Twitter-üzenet

„Csökkenteni akarod a nemek közötti fizetési egyenlőtlenséget? Első lépésként azt ajánlom, hogy az egyetemen ne a feminista- táncterápia szakot vedd fel, hanem a villamos mérnökséget” – írta provokatív Twitter-üzenetében Christina Hoff Sommers filozófus-írónő a nemzetközi nőnap előestéjén.

Nem csoda, hogy a radikális feministák ma is első számú ellenségként kezelik. Nem felejtik el neki a 90-es években írt, nagy vitát kiváltó Ki lopta el a feminizmust? Hogyan árulták el a nők a nőket? című művét. Akkor vérre menő szópárbaj követte a kiadást. Egyik oldalon egekbe magasztalták, másik oldalon sárba taposták a könyvet. Camille Paglia társadalomkritikus szerint mérföldkő a tanulmány, ami ügyes detektívmunkával leleplezi a feministák csalásait es propagandáját, valamint a szervilis média behódolását a manipulációknak. Mások zavaros műnek mondják Sommers könyvét.

Ma már egyre többen vélik úgy, hogy Sommers megállapításai helyénvalóak voltak, jóslatai beváltak.

A szerző két csoportra osztja a feministákat: a női egyenjogúságért küzdőkre (equity feminists), akik a történelmi mozgalom örököseiként jogi egyenlőséget akarnak férfiak és nők között. És ennek folytatásaként azonos lehetőségekért küzdenek az oktatásban, a munkában egyaránt. Ebbe a kategóriába sorolja önmagát is.

A másik oldalon egy fanatikus csoport azt állítva, hogy minden nőt képvisel, egy új, veszélyes teóriával ássa alá a már elért eredményeket, kijátssza egymás ellen a nőket és a férfiakat. A „gender feministák” azt hirdetik, hogy patriarchális társadalomban, férfi hegemóniában élünk, ahol a domináns azon fáradozik, hogy a nőket gyávává, alázatossá tegye. A nők a gender rendszer csapdájába estek – állítják. Igaz, a gender szerepeket önhatalmúlag határozzák meg. Magukat áldozatoknak tartják, akik minden tekintetben ki vannak szolgáltatva a férfiaknak. Ezt a megalázó állapotot környezetünk és a művészet is tükrözi. Szerintük a tankönyveket, az irodalmat és más művészeti ágakat is áthatja a szexizmus. Sommers megemlíti, hogy van olyan feminista oktató, aki egyetemi hallgatóival Beethoveen szimfóniáiban is a nemi erőszak motívumait kutatja. „Nem lehet tudni, hogy mikor kell őket komolyan venni, és mikor válnak önmaguk paródiájává” – írja.

A szerző megalapozatlannak tartja azokat az adatokat, kutatási eredményeket, amelyek szerint radikálisan emelkedett a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, s nőtt az anorexiában elhunyt nők száma. Bár az amerikai médiában elterjedt, hogy a futball kupadöntő, a Super Bowl estéjén 40 százalékkal emelkedik a feleségek, barátnők bántalmazása, ezt az állítást semmiféle adat nem igazolja. Nem felel meg a valóságnak, hogy évi 100–300 ezer lányt kényszerítenek szexuális rabszolgaságra. Az sincs bizonyítva, hogy a nők 22–35 százaléka a családon belüli erőszak következtében kerül kórházba. Túlzás, hogy minden ötödik egyetemi hallgatót megerőszakolnak a kampuszon. Sommers szerint ezt az adatot csak két egyetemen végzett mérések alapján állapították meg. És nemi erőszaknak számított a csókolózásra tett kísérlet, az alkoholos állapotban való közösülés is.

Sommers úgy véli, hogy a torzított adatok miatt bizonyos nővédelmi szervezetek állami támogatása növekszik. De ami ennél is szomorúbb, hogy a gender feminizmus káros hatással van az egyetemi oktatásra.

A kétkedőket, bírálókat keményen büntetik. A férfiakra ráhúzzák a szexista, reakciós jelzőt, míg a nőket árulóként, kollaboránsként jellemzik.

A szerző szerint a legnagyobb hibát azzal követik el a gender feministák, hogy totális háborút akarnak folytatni a férfiak ellen. Nem testvért, barátot, fiút látnak bennük, hanem ellenséget. Sommers úgy látja, hogy ezzel idegenítettek el leginkább a fiatal lányokat, akik ebbe a harcba nem akarnak beszállni. Míg a szerző tanítványai büszkén vállalták például, hogy környezetvédők, addig igyekeztek elhatárolódni az ideológiai alapon működő, hangos, erőszakos gender feminizmustól.

Ezt erősítik meg az amerikai felmérések is, amelyek szerint a nők 57 százaléka fontosnak ítéli a nőmozgalmakat, ugyanakkor 63 százalékuk nem tartja magát feministának. Christina Hoff Sommers szerint rossz irányt vett a jelentős mozgalom. Egy radikális csoport ellopta a feminizmust.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Riadó – magyar folyami hadihajók a láthatáron!

Lélekben mindannyian sorhajókapitányok vagyunk – ezzel a benyomással tettem le Margitay-Becht András könyvét, aki nemcsak a Lajta monitor életét és újjáépítését, de a magyar folyami hadihajózás történetét is megírta nemrég megjelent impozáns kötetében.

A pannóniai Marcus Zuckerbergusra várva

Marcus Zuckerbergus – nemrég ezzel a szójátékkal és a római császárokat imitálva hozta címlapján a The Economist a Facebook alapítóját. Mindössze 12 esztendő kellett ahhoz, hogy a Harvard kollégiumi szobájában alapított startup mára a világ hatodik legértékesebb cégévé váljon – birodalommá, 1,5 milliárd felhasználóval.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.