Hatalmas vihart kavart a nőnap előestéjén posztolt Twitter-üzenet

/ 2016.03.08., kedd 09:01 /
Hatalmas vihart kavart a nőnap előestéjén posztolt Twitter-üzenet

„Csökkenteni akarod a nemek közötti fizetési egyenlőtlenséget? Első lépésként azt ajánlom, hogy az egyetemen ne a feminista- táncterápia szakot vedd fel, hanem a villamos mérnökséget” – írta provokatív Twitter-üzenetében Christina Hoff Sommers filozófus-írónő a nemzetközi nőnap előestéjén.

Nem csoda, hogy a radikális feministák ma is első számú ellenségként kezelik. Nem felejtik el neki a 90-es években írt, nagy vitát kiváltó Ki lopta el a feminizmust? Hogyan árulták el a nők a nőket? című művét. Akkor vérre menő szópárbaj követte a kiadást. Egyik oldalon egekbe magasztalták, másik oldalon sárba taposták a könyvet. Camille Paglia társadalomkritikus szerint mérföldkő a tanulmány, ami ügyes detektívmunkával leleplezi a feministák csalásait es propagandáját, valamint a szervilis média behódolását a manipulációknak. Mások zavaros műnek mondják Sommers könyvét.

Ma már egyre többen vélik úgy, hogy Sommers megállapításai helyénvalóak voltak, jóslatai beváltak.

A szerző két csoportra osztja a feministákat: a női egyenjogúságért küzdőkre (equity feminists), akik a történelmi mozgalom örököseiként jogi egyenlőséget akarnak férfiak és nők között. És ennek folytatásaként azonos lehetőségekért küzdenek az oktatásban, a munkában egyaránt. Ebbe a kategóriába sorolja önmagát is.

A másik oldalon egy fanatikus csoport azt állítva, hogy minden nőt képvisel, egy új, veszélyes teóriával ássa alá a már elért eredményeket, kijátssza egymás ellen a nőket és a férfiakat. A „gender feministák” azt hirdetik, hogy patriarchális társadalomban, férfi hegemóniában élünk, ahol a domináns azon fáradozik, hogy a nőket gyávává, alázatossá tegye. A nők a gender rendszer csapdájába estek – állítják. Igaz, a gender szerepeket önhatalmúlag határozzák meg. Magukat áldozatoknak tartják, akik minden tekintetben ki vannak szolgáltatva a férfiaknak. Ezt a megalázó állapotot környezetünk és a művészet is tükrözi. Szerintük a tankönyveket, az irodalmat és más művészeti ágakat is áthatja a szexizmus. Sommers megemlíti, hogy van olyan feminista oktató, aki egyetemi hallgatóival Beethoveen szimfóniáiban is a nemi erőszak motívumait kutatja. „Nem lehet tudni, hogy mikor kell őket komolyan venni, és mikor válnak önmaguk paródiájává” – írja.

A szerző megalapozatlannak tartja azokat az adatokat, kutatási eredményeket, amelyek szerint radikálisan emelkedett a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, s nőtt az anorexiában elhunyt nők száma. Bár az amerikai médiában elterjedt, hogy a futball kupadöntő, a Super Bowl estéjén 40 százalékkal emelkedik a feleségek, barátnők bántalmazása, ezt az állítást semmiféle adat nem igazolja. Nem felel meg a valóságnak, hogy évi 100–300 ezer lányt kényszerítenek szexuális rabszolgaságra. Az sincs bizonyítva, hogy a nők 22–35 százaléka a családon belüli erőszak következtében kerül kórházba. Túlzás, hogy minden ötödik egyetemi hallgatót megerőszakolnak a kampuszon. Sommers szerint ezt az adatot csak két egyetemen végzett mérések alapján állapították meg. És nemi erőszaknak számított a csókolózásra tett kísérlet, az alkoholos állapotban való közösülés is.

Sommers úgy véli, hogy a torzított adatok miatt bizonyos nővédelmi szervezetek állami támogatása növekszik. De ami ennél is szomorúbb, hogy a gender feminizmus káros hatással van az egyetemi oktatásra.

A kétkedőket, bírálókat keményen büntetik. A férfiakra ráhúzzák a szexista, reakciós jelzőt, míg a nőket árulóként, kollaboránsként jellemzik.

A szerző szerint a legnagyobb hibát azzal követik el a gender feministák, hogy totális háborút akarnak folytatni a férfiak ellen. Nem testvért, barátot, fiút látnak bennük, hanem ellenséget. Sommers úgy látja, hogy ezzel idegenítettek el leginkább a fiatal lányokat, akik ebbe a harcba nem akarnak beszállni. Míg a szerző tanítványai büszkén vállalták például, hogy környezetvédők, addig igyekeztek elhatárolódni az ideológiai alapon működő, hangos, erőszakos gender feminizmustól.

Ezt erősítik meg az amerikai felmérések is, amelyek szerint a nők 57 százaléka fontosnak ítéli a nőmozgalmakat, ugyanakkor 63 százalékuk nem tartja magát feministának. Christina Hoff Sommers szerint rossz irányt vett a jelentős mozgalom. Egy radikális csoport ellopta a feminizmust.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.

Szeressük a kiegyezést! Történészvita a 150. évfordulón

Elárulták a kiegyezés tető alá hozói március 15-ét, vagy éppen megvalósították a céljait? Miért értékelődött fel Kádár alatt 1867? A kiegyezés 150. évfordulóján ifj. Bertényi Iván és Hermann Róbert történészeket kérdeztük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.