Határrevízió a láthatáron

/ 2012.03.17., szombat 19:34 /
Határrevízió a láthatáron

„Az albánok élete sokkal egyszerűbb lenne, ha közös országban élhetnének - fogalmazott Hashim Thaçi, Koszovó miniszterelnöke, a parlament jelenlegi ülésszakán. A többségében albánok lakta, volt szerb tartomány, négy évvel ezelőtt, az Egyesült Államok és az EU segítségével, egyoldalúan - Belgráddal való egyeztetés nélkül - kiáltotta ki függetlenségét. Szerbia és Koszovó között, azóta is számos ponton van feszültség. „A koszovói kormány nevében mindegyik nemzetközi barátunkkal tudattam az álláspontunkat, hogyha módosulnának a Nyugat-Balkán határai, akkor az albán nemzetnek egy nagy országban kellene élnie"- fogalmazott Thaçi.

Ha bárki azt hiszi, hogy az Unió kedvencének számító koszovói albán politikus szájából véletlenül jöttek ki ezek a szavak, az nagyon téved. Albánia és Koszovó már évek óta „dolgozik" a Nagy-Albánia megteremtése érdekében és csak a kellő pillanatra várnak, hogy ezt a tervet meg is valósítsák.  

Már a koszovói címer - amelyen az ország térképe és hat csillag látható - is utal a határok megváltoztatásának igényére. Amikor egy EU tisztségviselő megkérdezte, hogy a csillagok mit jelentenek, a koszovóiak meglepetésre azt válaszolták: azokat a területeket, ahol az albánok élnek. Vagyis Albániát, Koszovót, Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát és Görögországot. Koszóvóban ma is egymás mellé tűzik ki a koszovói és az albán zászlót. Az albán külügyminisztérium honlapján többször is megjelent a „mi két területünk" kifejezés, amit csak az EU többszöri követelésére távolítottak el.

A térképen jól látható, hogy Nagy-Albánia terve, vagyis Albánia és Koszovó egyesülne, leszakítanák Macedónia és Görögország nyugati, valamint Montenegró keleti és Szerbia déli részét. Ha a terv sikerülne, akkor jelentős ország jönne létre a Balkán déli részén, mert Albániában 3,5, Koszovóban 2 millió, Szerbiában 100 ezer, Macedóniában  500 ezer, Görögországban 400ezer, Montenegróban 300 ezer albán él. Ez majdnem hét milliós lakosságot jelentene, ami nagyságrendileg Szerbiához hasonló államot tenne ki.

A terv megvalósításának külső akadályi vannak. Jelenleg nincs egyetlen olyan nagyhatalom, vagy nemzetközi szervezet, amely ne tiltakozna az európai határok megváltoztatása ellen. Újságírói megkeresésre az EU több tisztségviselője is megerősítette, hogy az unió álláspontja a Nagy- Albániát illetően is ugyanaz, mint bármelyik balkáni ország vonatkozásában: a Nyugat-Balkánon befejeződött az országhatárok alakítása. Csakhogy az albánok ezt nem egészen így látják, hiszen Koszovó függetlenné válása már önmagába is precedens értékű.

A kelet-európai rendszerváltások az egyes országok belső határainak megváltoztatását hozták - Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia - de a külső határok „mozdulatlanok" maradtak. Vagyis, országrészek, tagköztársaságok váltak függetlenné. De Koszovó nem tartozott ebbe a kategóriában, hanem Szerbiának csak egy tartománya volt, némi belső önkormányzattal, de összehasonlíthatatlanul kevesebb jogokkal, mint amelyekkel az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai rendelkeztek.

Tehát ebben az esetben Szerbia külső határai „mozdultak" meg. Ebből kiindulva, az albánok nagyon is elképzelhetőnek találják, hogy ismét precedenst teremtsenek a Nyugat-Balkán térképének jelentős átrajzolásával.   Ami egyszer sikerül... 

A kérdés már csak az, hogy miért éppen most látta elérkezettnek az időt a koszovói miniszterelnök, hogy napirendre tűzze Nagy-Albánia megteremtését? Feltehetőleg az albán politikai elit arra számít, hogy Bosznia szétesik, és az ottani szerbek Szerbiához, a horvátok Horvátországhoz csatlakoznak, míg a muzulmánok külön államot hoznak létre. Ennek reális lehetősége van, mert Boszniában másfél évig tartott, hogy kormányt lehessen alapítani, a központi kormány most sem képes akaratát a három etnikumra rákényszeríteni.

Az albánok elérkezettnek látják az időt?   

Rosta

Somogyi Marcell

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

A pannóniai Marcus Zuckerbergusra várva

Marcus Zuckerbergus – nemrég ezzel a szójátékkal és a római császárokat imitálva hozta címlapján a The Economist a Facebook alapítóját. Mindössze 12 esztendő kellett ahhoz, hogy a Harvard kollégiumi szobájában alapított startup mára a világ hatodik legértékesebb cégévé váljon – birodalommá, 1,5 milliárd felhasználóval.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.