Havi 180 ezer fixszel

/ 2018.06.06., szerda 11:20 /

Finnországban kétezer emberen próbálják ki, milyen lenne a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése. A Heti Válasz Helsinkiben nézte meg, hogyan működik az a gyakorlatban, amit az új olasz kormány is célul tűzött ki, és már puszta említésénél zuhanni kezdtek a világ tőzsdéi.

Helsinki megőrült. Hetek óta tart a kánikula, a közparkokban fürdőruhás, márványfehér finnek sülnek tíz perc alatt rákvörösre, a főváros tengerpartján 14-15 éves fiúk úgy futnak be a vízbe és úsznak át a kis szigetre, mintha 24 Celsius-fokos lenne a tenger. De nem, kilenc-tíz fok az mindössze, kicsit fáj az ember keze, ha beledugja. Este fél tizenegykor megy le a nap, a nagy tengerparti köveken mindenhol piknikezőket látni, letáboroznak, úsznak, isznak, talán ott is alszanak. Ünnep van, nyárünnep. Egyfolytában.

Szegények lottója

De azért nem esik nehezükre az olasz választások miatt ismét előtérbe kerülő, feltétel nélküli garantált alapjövedelem kérdéséről beszélni. A finnek még 2017 januárjában vágtak bele egy nagy kísérletbe, lényegében kisorsoltak 2000 embert, akik – mint azt Miska Simanainen, a Kela, vagyis a Finn Társadalombiztosítási Intézet kutatója lapunkkal közli – a legalacsonyabb munkanélküli-segélyt kapják. Amikor elolvasták a sikeres jelentkezésről szóló levelet, úgy érezték, mintha nyertek volna a lottón. Nem kell bemenniük a munkanélküli-irodába, nem kell szociális segély kérvényezni, sem lakhatási támogatásért kuncsorogni, de még a gyereknevelési segélyt (a mi gyedünkhöz, gyesünkhöz hasonló) juttatást sem igényelni. Onnantól havi 560 euró, közel 180 ezer forint alapjövedelmet két éven keresztül automatikusan folyósítanak nekik, akár elhelyezkednek, akár nem. Azt gondolhatnánk, az efféle programok csak arra jók, hogy akik eddig dolgoztak, azok is segélyre menjenek, és ezzel nem teljesen vagyunk egyedül. Az OECD maga is úgy véli, hogy az alapjövedelem teljes körű bevezetésével nemhogy csökkenne, de kifejezetten nőne Finnországban a szegénység, mert a program kiterjesztése esetén meg kellene emelni az adókat. Amikor pedig Olaszországban a feltétlen alapjövedelmet és adócsökkentést egyszerre ígérő pártok jutottak hatalomra, az elemzők ezt annak jeleként értékelték, hogy az olaszok megőrültek, és még a magyar tőzsde is zuhanni kezdett.

Emberkísérlet

Finnországból nézve mindez másként hat. Magyarországon (de még Olaszországból is) az első kérdésnek az kínálkozik, mit fog csinálni az a rengeteg hajléktalan ennyi pénzzel? Ám Helsinki híres szecessziós vasútállomásán vagy metróaluljáróiban nem alszanak hajléktalanok, mert egy országban, ahol a hidegrekord hét hónapban alacsonyabb mínusz 30 foknál, a nyomor egyenlő lenne a halállal. Itt él a harmadik legkevesebb szegény Európában, mindössze a lakosság két százaléka nélkülöz, míg nálunk ez az arány 14 százalék az Eurostat szerint. Vagyis az egy főre jutó GDP alapján egy három és félszer gazdagabb országban minden ötvenedik ember élethelyzetére kell megoldást találni, míg nálunk minden hetedikére. A finnek bátran kísérletezhetnek, úgy is fogják fel, mint egy szociális laborvizsgálatot. A finn példából nem lehet semmilyen következtetést levonni Olaszországra sem. Tartunk tőle, ha Itáliában havi 560 eurót adnának a munkanélkülieknek, azonnal megugrana az állástalanok száma, és a tengerparton dolce vitáznának szeptember végéig.

Egy olyan országban vagyunk hát, ahol a különösen hangzó „Mukavaa metromatkaa!” felirattal kívánnak kellemes utazást, és a finn alapjövedelemre pályázók között is igencsak furcsa szerzetek vannak. Például egy helsinki újságíró, akinek évek óta nincs állása, mégsem szeretné feladni a hivatását, de nem is műveli, mert nincs hol. Vagy az a kétgyermekes pék, aki elvesztette a munkáját és internetes szakemberré képezte át magát. Már fizetős gyakornoki állása volt, amikor értesítették: két évig jár neki még az alapjövedelem is. Több ráció van annak a jelöltnek a támogatásában, aki egy kisvárosban pályakezdőként nem tud elhelyezkedni, de most megengedheti magának, hogy távmunkásként dolgozzon. A drága Finnországban ugyanis az alapjövedelem nélkül olyan munkát, amelynek bére nem elég a megélhetéshez, nem tud vállalni, mert ha pénzt keres, azonnal megvonták a segélyét.

Miska Simanainen azt mondja erre, a sajtó nem reális képet mutat az alapjövedelmi kísérletről, mert a diplomásokat mutatja be, ám arra a kérdésre, hogy a kétezer fő milyen végzettségű, nem tud felelni. Meglepődünk, mert logikusnak tűnt volna, ha a résztvevőket a finn szegénységi kockázati csoportok alapján jelölik ki, ha már ennyi éven keresztül tervezték a programot. De nem, véletlenszerűen válogattak, sem a keleti régiókba tartozók, sem a falusiak, sem az alulképzettek nem direkt kerültek be a szerencsések csoportjába. Ennek egyik oka, hogy a 2000 fős minta olyan kicsi, hogy nem ad lehetőséget ilyen finomságokra. (Lapunkban Pogátsa Zoltán közgazdász eleve megkérdőjelezte, van-e értelme ilyen kevés emberrel bármibe belekapni.)

Továbblépünk hát riportunk hőséhez, aki a kiválasztottak között kétségkívül a legizgalmasabb személyiség. Juha Järvinen első ránézésre tipikus finn, de valójában egy kicsit sem az. Imád kommunikálni, idegenekkel ismerkedni, míg a nagyvárosi finnek többségére ez egyáltalán nem jellemző. (Helsinkiben a buszokon az egymás melletti ülések sincsenek egy vonalban, az egyik néhány centivel előrébb van, nehogy valaki azt érezze, egy idegen mellé kell leülnie.) Juha hatgyermekes családapa és sámándobokat készítő művész. Vagyis nem éppen a racionális északiak mintapéldája, azt álmodja újra, milyenek lettek volna lapp nyelvrokonaink vallási jelképei, ha a kereszténység idején nem tiltották volna be őket. A sámánok ma „happy hippik” lennének, akárcsak ő, Juha legalábbis így képzeli, miközben nap- és a holdmotívumot farag egymás mellé, mint amilyeneket a székely kapukon, templomokon látni. De hogy ebből megélni nem lehet, az nyilvánvaló, így ment csődbe a cége hét évvel ezelőtt.

– Finnország sok szempontból jó hely, de ha valaki tönkremegy, nehéz újrakezdenie. Amikor feladtam a cégem, hat hónapig egy fillér jövedelemhez sem jutottam, hat gyermek apjaként ez kemény volt – meséli. Sokkal gyakoribb persze, hogy a finnek a Nokia csődje vagy a robotok miatt veszítették el a munkájukat. A nagyvárosi taxisofőröket az Uber csinálja ki, a játékfejlesztőket az ingyenessé váló programok terjedése.

– A finn munkanélküliek jó része nem képes rá, hogy megértse, soha nem tér vissza az az idő, amikor még egy összeszerelő üzemben dolgozhatott – magyarázza. Amíg nálunk a falusi munkahelyek hiánya, az alulképzettség vagy a bőrszín a munkanélküliség fő oka, addig Finnországban a digitalizáció, a globalizáció és a robotizáció miatt megváltozó világ.

– Sokan félnek a jövőtől, de én azt hiszem, számos lehetőséget tartogat, csak élni kell velük – magyarázza a sámándobos. Világjelenséggé vált ugyanis a gig economy, vagyis „a haknigazdaság”, amikor az embereknek nincs munkahelyük, nincsenek kollégáik, kénytelenek sok helyről összecsipegetni a jövedelmüket, és ehhez általában digitális piactereken bérelik fel őket egy-egy feladatra, mint Juhát. Egy kis fotózás, kis videózás, kis turisztika, kis fafaragás – ahogy sikerül. Csakhogy ennek a jelenségnek a kezelésére sem a szociális, sem a munkanélküli-rendszer nem alkalmas. Mit kezdjen azokkal, akiknek nincs fix jövedelmük, de nem is munkanélküliek? Vagy azzal, hogy a rendszer alapja: ha segélyt kapnak, nem dolgozhatnak. A „haknigazdaságba” viszont sosem tudják így bedolgozni magukat.

Miska Simanainen tiltakozik a felvetés ellen, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem általános bevezetése nehéz helyzetbe hozná a finn gazdaságot. Azt állítja, még takarékoskodnak is így, mert a régi, elaprózott támogatások összege nagyobb volt, mint az egységes alapjövedelemé. Juha is ezt erősíti meg, szó sincs arról, hogy több pénzt adnának neki, mint korábban, sőt. Jelenleg 90 euróval kevesebbet kap havonta. Miért lelkendezik akkor azon a mi dobfaragónk, hogy 14 százalékkal csökkentették a havi bevételeit a szociális jövedelem bevezetésével?

– Rabszolga-kereskedelem – ez a válasza, és a munkaügyi központot minősíti így, ahol folyton munkát akartak neki keresni olyan munkakörökre, amelyek már régen megszűntek, vagy csak egy távoli városban elérhetők. Ő pedig nem hagyja el a vidéket, mert lenyűgözi, hogy egy vízparti házban, a természet közelében, egyszerűen élhet. Ráadásul hiába kapott valamivel több pénzt, rengeteg hivatalnokot kellett „eltartania” a munkaügyi központban, a családi ellátások, a szociális segélyek, a lakásfenntartási segélyek részlegén, akiket mind azért foglalkoztatnak, hogy őt, a szegény embert „aktívan tartsák”. Magyarán berendeljék, felesleges űrlapokat töltessenek ki vele, és ne engedjék dolgozni.

Vállalkozó cilinderben

– Úgy éreztem, az alapjövedelemmel visszakapom az állampolgárságomat – érzékelteti, hogy sokféle kirekesztés létezik a világon, de a legerősebb a szegénység miatti stigma. Juha nekilátott, hogy megvalósítsa az álmát. Ötlete az artbnb, amely az airbnb-re épülő szójáték, vagyis nem pusztán szállást kínál mesés helyen fekvő házában, hanem közösen alkot művészvendégeivel, faragnak, festenek – Juha fotózza őket, ők meg fizetnek. Honlapot indított és kontinensméretű reklámkampányba fogott a nemzeti alapjövedelemnek szóló médiaérdeklődést kihasználva. A happy hippi pontosan tudja, mi kell a sajtónak, így lett egy kopottas cilindert a fejébe nyomva konferenciák szereplője, világlapokban népszerűsíti az alapjövedelmet, a fejlett digitalizált-globalizált-robotizált országok megmentőjét, és persze sámándobjait, vízparti szállását, fotójait.

Néhány napja úgy tűnt, a finnek felfüggesztik a kísérletet, de azután kiderült, hogy az eredeti tervek szerint, 2018 végéig fut. Utána viszont nem folytatják. Ám ennek eredményeiről a jövő évig semmit sem hoznak nyilvánosságra. Annyi azért látszik, hogy a világ egyik legbőkezűbb szociális rendszerében is mennyi a feszültség, és ezt valahogy kezelniük kellene. Így az is 2019-ben derül ki, hogy a szabadúszó újságíró, az ügyfélszolgálatos, az informatikai gyakornok pék és a mi happy hippink visszatalál-e tartósan a munkapiacra. Mi történik, ha mégsem? Visszamennek a 90 euróval magasabb segélyre.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.