Hideg fogadtatás

/ 2013.04.03., szerda 16:35 /

A francia baloldali kormány engedélyezné a homoszexuális párok házasodását, és lehetővé tenné akár gyerekek örökbefogadását is. Miközben az ottani jobboldal kulturális harccá fokozta az ellenállást, Németországban már konzervatív politikusok is készek lennének igent mondani az egyenjogúsításra.

Katolikus nagycsaládosok százezrei, ortodox zsidók és fejkendős muzulmán nők vonultak fel egymás mellett Párizsban két hete. A társaság vegyes volt, de a cél ezúttal azonos: megakadályozni a homoszexuális párok házasodását. François Hollande szocialista elnök úgy érzi, hogy ha már gazdasági téren nem tudott sikereket elérni tavalyi megválasztása óta, legalább egy könnyen teljesíthető ígéretét megvalósítja, és a házasságot megnyitja az azonos nemű párok előtt is. Franciaországban 1999 óta létezik egy, a homoszexuálisokra szabott sajátos együttélési forma, a mostani reform viszont nemcsak jelképesen valósítaná meg az egyenjogúsítást, de akár az örökbefogadást is lehetővé tenné.

A javaslat, melyre február 12-én már rábólintott a baloldali többségű alsóház, újradefiniálná a fogalmakat. A házasság ezentúl nem egy férfi és egy nő, hanem "a házastársak" kapcsolata lenne, a család pedig nem apát és anyát, hanem "a szülőket" jelentené. A jobboldal, mely Hollande mélyrepülése ellenére is inkább magával volt elfoglalva, azonnal harcot hirdetett a javaslat ellen. Jean-François Copé, aki Nicolas Sarkozy utóda a konzervatív párt élén, már tavaly év végén kijelentette, hogy pártja nem fogadja el "a kormány támadását a francia családok ellen". A francia családpolitika amúgy az ország kevés sikereinek egyike. Nem véletlen, hogy Németországgal ellentétben itt nincs demográfiai válság. A legfrissebb, 2011-es adat szerint egy francia nőnek átlagban két gyereke születik; a németeknél azonban már az 1,3-et sem éri el ez a szám. A francia nők gyerekvállalási kedve ráadásul - és ez majdnem egyedülálló Európában - az elmúlt tíz évben növekedett is. A baloldal szerint azonban a szülési hajlandóságot a homoszexuálisok házasodásának engedélyezése nem veszélyezteti. Hollande ugyanakkor az egész gyerektámogatási rendszert is átalakítaná, és csak a szegény családokat részesítené előnyben. Ez minden bizonnyal újabb tömegeket fog az utcára hívni, mert a nagycsaládos, jómódú, katolikus polgárság megtámadva érzi magát a terv miatt.

Jött a tettlegesség

A baloldal is tudja, hogy családpolitikai javaslatai megosztják a társadalmat. A francia közvélemény fele-fele arányban ellenzi és támogatja a melegházasságot - a szocialista kabinet azonban alábecsülte az ellentábor mozgósító képességét, hiszen január 13-án, az első ellentüntetésen majdnem egymillió ember vonult fel Párizsban. Hivatalosan egy extravagáns, ellentmondásos megítélésű katolikus humoristanő, Frigide Barjot hívta az ellenzőket az utcára. Barjot magukat melegnek valló fiatalemberek társaságában többször hangsúlyozta, hogy a megmozdulás nem a homoszexuálisok ellen irányul, hanem azt a célt szolgálja, hogy megőrizze "a társadalmi struktúrát meghatározó intézményeket". Jean-Pierre Raffarin egykori liberális miniszterelnök, aki maga is részt vett a tüntetésen, felrótta a baloldalnak, hogy a család intézménye kapcsán nem egységet teremt a társadalomban, hanem ellentéteket szít. A szocialista államfő azonban március végi televíziós interjújában úgy vélte, hogy az ő javaslata szolgálja "minden francia egyenlőségét".

A márciusi megmozdulás végén már összecsapások is voltak. Egyes felvonulók a tábláikkal tovább akartak volna menni a Champs-Élysées-n, de a rendőrség visszatartotta őket. Mégpedig könnygáz bevetésével, holott az ellenszegülők között sok kisgyermekes anyuka is volt. A baloldal szerint jogos volt a rendőrség fellépése, a jobboldal viszont a belügyminiszter távozását szorgalmazza.

A tétova elnök

A tüntetések ismét megmutatták, hogy két Franciaország létezik. A forradalmi hagyományaira büszke, baloldali mellett ott a másik, konzervatív értékeket képviselő Franciaország is, mely egyre határozottabban lép fel a nyilvánosság előtt. És miközben a mostani tüntetésen a francia forradalom vörös sipkájában vonultak fel beöltözött katolikus lányok, az ellenállás kultúrkampffá kezd bővülni. Ez főleg a második, március 25-i tüntetésen mutatkozott meg, ahol a jelszavak jóval túlmutattak a homoszexuálisok házasságának ellenzésén. A szintén milliós - a rendőrség szerint csak háromszázezres - március 25-i tüntetés azonban elvesztette értelmét, mert François Hollande nyilvánvalóvá tette, hogy nem vonják vissza a törvényjavaslatot. Az alsóházi elfogadás után a felsőház is igent mond - elvégre a baloldalnak ott is biztos a többsége. Az államfő egyetlen kérdésben azonban maga is ellentmondott a melegek követeléseinek. Ők ugyanis el akarták érni a béranyaság bevezetését, amikor is gyakorlatilag homoszexuális pároknak egy másik nő hordaná ki a gyereket. "Amíg én vagyok az elnök, ez meg lesz tiltva" - ígérte Hollande.

Az ellenállás lendületét ez azonban nem csökkenti, mely immár az egész baloldali kormány ellen irányul. Tény, hogy Hollande-nak eddig csak egy szempontból sikerült leköröznie elődeit: egyetlen elnök sem volt a megválasztása után olyan népszerűtlen, mint ő. Gazdasági kérdésekben nem mer élesen fellépni a Berlin által diktált program ellen, otthon meg közben fél a reformoktól. Az eredmény, hogy immár a hárommilliót is meghaladja a munkanélküliek száma. Hollande pedig - amint Carla Bruni, Sarkozy felesége egy nemrég megjelent dalában gúnyolja - pingvinként tipeg, és nem nagyon tudja, mit is lépjen. A homoszexuálisok házasodásának erőltetésével tehát egyszerre tud megfelelni a baloldal várakozásainak, s közben úgy tenni, mintha tetterős, az ígéreteit keményen megvalósító elnök lenne.

Sarkozy visszatér?

Ám a jobboldalnak is jól jön a csetepaté. A konzervatívok továbbra sem heverték ki Sarkozy tavaly áprilisi vereségét, a párton belüli utódlási harc brutálisan zajlott le, s közben a jobboldal sem állt elő gazdasági megoldásokkal. Leginkább abban bíznak, hogy Sarkozy mégiscsak visszatér a politikába. És erre a volt elnök is utalt. Március végén azonban megindult az eljárás ellene egy pártfinanszírozási botrány miatt. A vád szerint elnökként a L'Oréal cég szellemileg leépült, idős tulajdonosasszonyától pénzt csikart ki a konzervatívok kampányára. A jobboldal részben ezen botrányok elől is menekült a homoszexuálisok frigyének ellenzésébe.



A német zöldek profitálnak

Dietmar Holzapfel akár konzervatív szavazó is lehetne. A müncheni étterem-tulajdonos nagy lokálpatrióta, híve a piacgazdaságnak, elegáns szállodát tart fenn, és 35 éve párkapcsolatban él. Mégsem szavazna sohasem a CSU-ra. Holzapfel ugyanis homoszexuális, a német konzervatívok pedig még mindig elutasítóak a melegek iránt. Ez azonban oldódik. A német Alkotmánybíróság elnöke márciusban sejteni engedte, hogy testülete nemsokára alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani a házastársaknak fenntartott adójogi kedvezményeket. Ma házasságot még csak különneműek köthetnek, így a melegek élettársi kapcsolata adójogilag nem elismert. Bejelentésével Andreas Voßkuhle társadalmi vitát robbantott ki a homoszexuálisok házasságának kérdéséről.

Wolfgang Schäuble, a gyakorló katolikus, CDU-s pénzügyminiszter úgy látja, pártjának nyitnia kell az azonos nemű párok felé. Noha ma már a CDU-n belül is van homoszexuális tagozat, a párt programjában szereplő "keresztény emberkép" kizárja a melegházasság támogatását. A párt azonban egyre inkább ki akar lépni a keresztény jelző mögül, s inkább "modern néppártként" határozná meg önmagát. Főleg azért, mert a nagyvárosi polgárság, mely a német jobboldal egyik biztos rétegét adta egykor, egy ideje átpártolt a Zöldekhez. Ma már Düsseldorf kivételével egyetlen tartományi fővárost sem vezetnek kereszténydemokraták. A CDU liberálisabb körei szerint a párt csak úgy szerezheti vissza az urbánus szavazókat, ha "együtt halad a korral". Ez pedig a melegházasság elfogadását is jelentené.

Angela Merkel kancellár először maga sem mert állást foglalni, ami jól bizonyítja a CDU identitásválságát. "Tíz nap gondolkodási időt" kért. Március végére aztán lekerült a napirendről az ügy. Pedig a felmérések szerint nem csak a német társadalom, de a CDU szavazóinak többsége is - több mint hetven százaléka - helyeselné a melegházasság bevezetését.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.