Rémes körülmények között élt halála előtt a világ legkeresettebb terroristája

/ 2013.09.24., kedd 08:30 /
Rémes körülmények között élt halála előtt a világ legkeresettebb terroristája

Rossz egészségi állapotban, néhány rend ruhával, folyamatos bizonytalanságban élt megtalálásáig és likvidálásáig Oszama bin Laden – derül ki a katari Al-Dzsazíra televízión keresztül kiszivárogtatott interjúkból, vallomásokból. A laikus számára is sejthető körülmények most először tárulnak részletgazdagon a nagyobb nyilvánosság elé.

Abbottabadi lakosok, háttérben a terroristavezér búvóhelyével

Csak három öltözet nyári és három öltözet téli ruhája volt; ha kiment a házból, mindig cowboy-kalapot tett a fejére, hogy minél többet takarjon az arcából. Ha rosszkedve volt, csokit nyalogatott, vagy megevett egy almát. Csaknem minden szabad idejét az unokáinak szentelte, nagyon visszavonultan, beteges óvatossággal élt a pakisztáni városban. Hat éven keresztül, titokban, hamis identitással. 2011 májusának első éjjelén azonban az Egyesült Államok különleges alakulata lerohanta a házát, és őt is agyonlőtte.

Ott és így végezte a világ legkeresettebb terroristája, Oszama bin-Laden, aki hat évig élt teljes inkognitóban Abbottabadban, ebben a pakisztáni garnizon-városban, nyolcvanöt kilométerre a fővárostól, Iszlamabadtól, valamint előtte még három évig másutt, Pakisztán területén.

Az egykori vezér mindennapjai 

Az amerikaiak abbottabadi akciója után a pakisztáni kormány vizsgálóbizottságot állított fel, melynek kettős feladata volt: feltérképezni, hogy egyáltalán hogyan hajthattak végre akciót amerikaiak pakisztáni területen, az iszlamabadi kormány tudta nélkül, megsértve az ország szuverenitását, valamint kikutatni, hogy Bin Laden hogyan élhetett titokban, ráadásul oly' hosszú ideig, pakisztáni földön. A kormánybizottság jelentésének egy részét a katari Al-Dzsazíra televízión keresztül a minap szivárogtatták ki, és tartalmaz jó néhány érdekességet is a volt terroristavezér mindennapjairól.

Az Abbottabad Bizottságnak Bin Laden feleségeinek, munkatársai feleségeinek, a pakisztáni hírszerzés munkatársainak és a Bin Laden-famíliával kapcsolatba kerültek vallomásaira alapozva, sikerült összeállítania, hogy nagyjából-egészében hogyan festhetett az élet Bin Ladenéknél.

A sztori 2002 elején kezdődik: miután sikerült elmenekülnie az afganisztáni Tora Borából, Bin Laden valószínűsíthetően ekkor lépett pakisztáni területre, az ország északnyugati – törzsek ellenőrizte – vidékeire. Maryam, a terrorista-vezér egyik testőrének, Ibrahim al-Kuwaitinak a felesége ekkor találkozott először a „magas, simára borotvált arabbal” – ahogyan az asszony leírta Bin Ladent. Együtt utazott vele Peshawarból a Swat völgyébe. Ez a vidék volt Ibrahim al-Kuwaiti és testvére, Abrar szűkebb pátriája. A Swat völgyében csatlakozott hozzájuk Bin Laden harmadik felesége, Amal Ahmad Abdul Fattah al-Sadah, a 29 éves jemeni asszony, akivel Bin Ladennek akkor már volt egy közös kisgyermeke. Körülbelül nyolc hónapig éltek ott, senkivel nem érintkeztek, Amal ekkor lett ismét várandós, Abrar al-Kuwaiti pedig megnősült, Bushrát, a Kohatba való lányt vette el.

Itt, a Swat-vidéken történt, hogy – bár a csapat nemigen bóklászott a házon kívül – egyszer a bazárban, gyorshajtás miatt megállították az autójukat, a hátsó ülésen Bin Ladennel, de Ibrahim kimagyarázta és gyorsan elrendezte az ügyet, így a világ legkeresettebb embere nyugodtan folytathatta útját.

2003 elején Bin Ladent felkereste Khalid Sheikh Mohammad, aki „Hafez” néven utazott a feleségével és a hét gyermekével, és két hétig maradt Bin Ladenékkel. Egy hónappal később, 2003 márciusában azonban a csapat azt látta az Al-Dzsazírában, hogy Khalid Sheikh Mohammadot Rawalpindiben letartóztatták, a CIA és az ISI (a pakisztáni hírszerzés) közös akciója keretében. Bin Laden három nap múlva elhagyta a Swat völgyét.


Nagyobb térképre váltás


Három hónappal később Haripurban voltak, amely városka Abbottabadtól mintegy harminc-harmincöt kilométernyire délre húzódik. Akkor már ott volt velük Siham Sabar is, Oszama Bin Laden második felesége, aki szaúdi asszony, valamint Bin Laden egyik fia és két leánya is, valamennyien húszas éveikben járó felnőttek.

A rejtélyes „Waziristan-ház" 

Haripurban a férfiak – beleértve a testőröket is – soha nem használtak mobiltelefont, és ha telefonálni akartak, akkor elutaztak a százötven kilométerre lévő Peshawarba, vagy a hatvanöt kilométerre eső Rawalpindibe, hogy ottani nyilvános telefonfülkéből bonyolítsák az ügyeiket. Bin Laden havi kilencezer rúpiát (körülbelül százötven dollárt) fizetett az Al-Kuwaiti testvéreknek, és időről időre ajándékokat is adott nekik. A két fivér szinte soha nem hagyta őt magára.

2004 júliusában Bin Laden telket vásárolt Abbottabadban, 2004 augusztusában megkezdődtek az építkezések, és 2005 augusztusában beköltöztek a kétemeletes, magas fallal körülvett házba. Az Al-Kuwaiti testvérek álnéven tevékenykedtek (Muhammad Arshad és Sahib Khan névre szóló okmányaik voltak), üzletembereknek adták ki magukat, és a környezetükben senki nem tudta, hogy van velük egy másik férfi is: Oszama Bin Laden. Az óriási és nagyon zárt épületet, amelyben laktak, az abbottabadiak csak „Waziristan-háznak” nevezték.

S ebben a nagyon zárt épületben az élet szigorú szabályok szerint zajlott. Az Al-Kuwaiti testvérek négy különböző mérőórát szereltettek be a villanynak és a gáznak, hogy így vigyázzanak arra, ne legyen feltűnő a kiugró fogyasztás, hiszen ez elárulhatta volna, hogy a házban nem csak ők laknak... Ők szerezték be egyébként az élelmiszert és mindent, amit kellett, Bin Laden fia pedig a házon belüli vízvezeték-szerelést és az egyéb javításokat intézte. Egyedül Ibrahim és Abrar al-Kuwaitinak volt kapcsolata a külvilággal, a környékbeliek is csak róluk tudtak: kedves és udvarias emberekként tartották számon őket. Rendszeresen jártak a helyi mecsetbe.

Beteg ember volt 

A feleségek tanúvallomásai szerint a csoport nagyon-nagyon szerényen élt. Magának Bin Ladennek csak három öltözet nyári és három öltözet téli ruhája volt, egy fekete dzsekije és két szvettere. Cowboy-kalapot hordott, amikor kiment az udvarra, nehogy valaki a magasból felismerje az arcvonásait. A terrorista beteg ember volt: baj volt a veséjével és valószínűleg a szívével is, gyakran panaszkodott rosszullétre, ilyenkor csokit evett, vagy egy almát vágott fel magának. Úgy tudni, soha nem volt nála orvos, és a vallomások szerint ő sem hagyta el soha a házat.

A gyermekei is szélsőségesen elzárt életet éltek. Unokáinak vallásos neveléséről Bin Laden személyesen gondoskodott, és nemegyszer szigorúan megszabta még azt is, hogy a kisgyermekek mikor és mennyi ideig játszhatnak. A família nőtagjai ugyancsak puritán, már-már aszkéta életet éltek. Hároméves (!) koruktól fátyollal kellett eltakarniuk magukat, sőt, akkor nem nézhettek televíziót, amikor a képernyőn férfiak tűntek fel. Három hónappal az amerikai különleges alakulat akciója előtt csatlakozott hozzájuk a hatvanegy éves, szaúdi Khairijah Sabar, Bin Laden első felesége. Soha nem „keveredett” az Al-Kuwaitiak családjával.

Ibrahim és Abrar családjai házon belül is csaknem teljesen szeparáltan éltek, nem érintkeztek a Bin Laden-családdal. Kivéve néha a gyerekeket. Az asszonyok egyébként nem is tudták, hogy Bin Ladennel élnek együtt. Egyszer Ibrahim és Maryam kislánya, Rahma megkérdezte az apjától, hogy „a nagybácsi, aki az emeleten él” miért nem hagyja el soha a házat, még a bazárba sem jár, mire az apja azt válaszolta: mert szegény, egyetlen rúpiája sincs. Attól kezdve a kilencéves lányka csak „Miskeen Baba”, azaz „szegény nagybácsi” néven emlegette a terroristát. 2011 januárjában aztán Rahma a tévében meglátta a „szegény nagybácsi” fotóját. Értetlenkedett. Mire az apja megtiltotta a tévénézést, neki is és az asszonyoknak is. Ettől kezdve minden kapcsolat megszakadt a Bin Laden-klán és az Al-Kuwaiti családok között.

És állítólag Ibrahim al-Kuwaiti felsége, Maryam is csak később, a televízióból jött rá, hogy a „magas, simára borotvált arab”, akivel kilenc évvel korábban találkozott a Swat-völgyben, és hosszú évek óta egy házban él vele, nem más, mint Oszama bin Laden.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.